B.Ú.É.K! :)

A remény mosolyogva lépi át az új év küszöbét, miközben azt suttogja: "ez az év boldogabb lesz".
(Alfred Tennyson)

Szeretetben és örömökben gazdag újévet kívánok Mindenkinek! :)

Karácsonyi Jókívánság! :)

Szeretem a karácsonyt, amely fixen nem a tökéletesség ünnepe, hanem a jó, derűs életé!

 (Helen Fielding)

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!  :)

...

Kedves Mindenki!

A türelmeteket szeretném kérni egy rövid időszakra.
Úgy néz ki - már alá is írtam a munkahelyemen a szerződés módosítást - hogy a részmunkaidős állásom immáron októbertől teljessé válik. Emiatt szükségem lesz egy kis időre, amíg rendezem soraimat és újra megtalálom az egyensúlyt, hogy a történet-mesélést folytatni tudjam.
Nem tűnök el, nem felejtődik el, és semmiképpen sem hagyom abba, mert az írás számomra sokkal-sokkal több, mint egy egyszerű hobbi.
Rövid sztorikkal, idézetekkel, esetleg (ha sikerül) novellákkal jelentkezni fogok a köztes időben is. :)

Köszönöm a megértéseteket, remélem minél hamarabb visszatérek a következő hétről-hétre történettel is!

Levia Anne

Novella egy képről

Az áldozat

A tél zord hidege lassan áthatol a tagjaimon és megfagyasztja az ereimben a vért. Már egy órával ezelőtt kikapcsoltam a fűtést, hogy ne vegye észre senki a járó motort.

Könnyezik a szemem és lassan fuldokolok, a tagjaimat pedig óvatos csendben elhagyja az erő.

A túlélési ösztönnek már régen be kellett volna kapcsolnia, de a bevett nyugtatóknak hála nem mozdulok, miközben teljesen a tudatában vagyok annak, ami körülöttem történik, és egyre tompulnak az érzékeim.

Senki sem fog segíteni, senki sem fog rám találni.

Úttalan-utakon jöttem keresztül miután elhagytam a város, most pedig, amennyi a párán átsejlik, látom az elém boruló csendes hóval fedett tájat.

Gyönyörű tiszta fehérség, ami segít megtisztulni.

Bűnös vagyok, gyilkosságot követtem el.

Illetve követek el mindjárt. Álmos kába szemekkel az utasülésen lévő telefonom órájára pillantok.

Most, körülbelül pont most történik meg.

Ez az a pillant, amikor gyilkossá válok, de nem érzek mást, csak a széttört szívem mély fájdalmát.

Megcsalt.

A férjem megcsalt. A levegő is bennem szorul egy pillanatra.

Hetekkel ezelőtt kezdődött, váratlan telefonok, állandó túlóra, de voltam olyan ostoba, hogy homokba dugtam a fejem.

De van, ami nem mehet tovább, amikor véletlenül rányitottam a fürdőszobában és felfedeztem a szívásnyomokat végig az egész testén, mind a ketten tudtuk, hogy nincs tovább.

A szemembe nézett, de míg az enyémet elfutották a könnyek, az övében nem láttam megbánást. Semmit sem bánt, sőt megkönnyebbülten sóhajtott, mintha nagy kő esett volna le a szívéről, mint valakinek, ami felszabadult.

Elnézést kérve rácsaptam az ajtót, utána már csak a konyha egy eldugott szegletében összegörnyedve sírtam ki a lelkemet is.

Meghasadt a szívem, és azt akartam, hogy annyira szenvedjen ő is és az a bestia is, akik ennyi nyomort okoztak! Azt akarom, hogy mindegyikőjüknek ugyanennyire fájjon.

Azt akarom, hogy pusztuljon el mind a kettő.

Együtt.

Úgy, ahogy megérdemlik.

Mintha mi sem történt volna megmostam az arcom és elmentem dolgozni. A kórházból sokkal egyszerűbb volt halálos gyógyszereket keríteni egy ápolónő számára, mint gondoltam.

A munkában a nyugtalanság szinte elpusztított, de egyetlen pillanatra sem inogtam meg, csak a hogyan volt a kérdés…

De ez sem maradt hosszan titok, mert másnap, amikor újabb hosszú műszakra indultam, mintha maga az Ördög is mellém állt volna, megkaptam a tökéletes választ.

Kinyitva a hűtőt felfedeztem egy üveggel a férjem kedvenc borából. Vörös, bársonyos és gazdag, - ahogy mindig mondani szokta, amikor ünnepnapokon kinyit egyet.

Utoljára évekkel ezelőtti évfordulónkon akkor, amikor még szeretett, akkor amikor még számítottam, akkora amikor még… megérdemelte az életet.    

Fogtam a fecskendőt és a vastag dugón át óvatosan belenyomtam egy hatalmas adag „gyógyszert”, miközben magát a pokol Urát hívtam, hogy legyen segítségemre.

Majd elhajtottam egészen idáig...

Az autóm összes ablaka bepárásodott, nehézkesen emelem fel fáradt kezeimet, hogy egy kósza csíkot húzzak az üvegen, hogy utoljára megszemléljem a hóval fedett csodát, a föld szépségét.

Búcsúzom a lelkem lassan alászáll…

Miközben elképzelem, ahogy hazasiet a férjem és izgatottan várja a lányt, lehet, hogy le is zuhanyozik és az egész testét az a varázslatos fűszeres illat lengi körbe, ami annyira letaglóz.

Biztos vagyok benne, hogy szőke a bestia, mindig is őket szerette.

Megszólal a csengő, és szélesre tárja a bejárati ajtónkat, meg a két erős karját is. A lány pedig egyszerűen beleájul, mert nem tehet mást, az a delejes vonzerő senkit sem hagy érintetlenül.

Szenvedélyes csókra nyújtja az ostoba rózsaszínre rúzsozott ajkait, utána pedig végleg elveszik. A földkerekségen senki sem csókol úgy olyan odaadóan, annyira szenvedélyesen, annyira tökéletesen, mint ő…

Becsúsztatja a kezét a lány blúza alá, majd szinte leszaggatja róla az őket elválasztó anyagot, a zakója lassan csúszik le a válláról, amit az inge követ.

A lány csókja meg sem közelíti annak hevét, ahogy én szeretem, amennyire én odavagyok, de neki ez kell.

A házunk padlójára esnek a ruhák, lehet, hogy a hitvesi ágyunkig se jutnak, hanem a nappaliban teszi magáévá. Szenvedélyesen öleli és felolvadnak egymásban, elemészti őket a gyönyör az, ami miatt most meghalok…

A pezsdítő vágyak csillapodása után, a férjem meztelenül a hűtőhöz lép, és kiveszi a drága bor, leemel a szépséges készletemből két csilingelő poharat és színültig tölti a méreggel átitatott nedűvel.

Nevetve isszák meg koccintva a közös jövőre, a boldogságra és arra, hogy eltűntettek a képből, hogy nem áll már senki az útjukba.

A következő összeborulás már halálos lesz…

Ott fognak elpusztulni egymás karjában, miközben nekem is lassan megáll a szívem.

IGAZSÁG, bosszú.

Gyűlölöm, és gyűlölve szeretem.               

Halkan csipog a telefonom és kábán rápillantok.

Üzenetem jött Tőle.

Alig bírom nyitva tartani a szemem, de azért rányomok a megjelenítésre.

„Hibáztam Sally, bocsáss meg, csak téged szeretlek, mindent megbeszélhetünk…”

A szememet ellepik a megbánás könnyei, de már nem érzem az arcom, amin végig siklanak. Nem érzek semmit.

Végem van.  

Touchdown - Váratlan 5. részlet

Sziasztok!

Fogadjátok sok szeretettel a történet befejező részletét! :)

Jó szórakozást kívánok hozzá! :)

Levia Anne: Touchdown - Váratlan (teljes) (itt)

Touchdown - Váratlan 4. részlet

Sziasztok! :)

Fenn a következő részlet. :D
Ígérem jövőhétvégén már hozom a jól megérdemelt HappyEndet! :)

Szép napot!

Levia Anne - Touchdown - Váratlan (itt)

Touchdown - Váratlan 3. részlet

Sziasztok!

Sok szeretettel a folytatás. :)
Két ember, akik nem illenének össze, azért remélem szépen lassan összecsiszolódnak :)

Jó szórakozást a harmadik részlethez!

 Levia Anne: Touchdown - Váratlan (itt)