2015. szeptember 12., szombat

:)



„Nagy a csend… túl nagy a csend. Nem tetszik nekem ez…”
(Fekete István: Vuk)

Sziasztok! :)


Jelentem, nem tűntem el, most hogy lezártam a „Bosszú édesen”-t(http://leviaanne.blogspot.hu/search/label/bossz%C3%BA%20%C3%A9desen ), a háttérben nagy egyeztetések és „munkálatok” zajlanak Betty Forester (http://bettyforester.blogspot.hu/ ) barátnőmmel, hogy egy közösen készített meglepetéssel kedveskedjünk nektek. :)
Szeretitek az amerikai focit?
- Nem baj, kezdetben én sem annyira, de Bettynek köszönhetően lassan, de biztosan engem is elragad a láz. (Bízom benne, hogy talán majd titeket is…)
No de ki ne szeretné a játékosokat?
Hm…
„Van valami letaglózó abban, amikor az igazán férfias, és úgy is kinéző pasik játsszák a vad játékukat. Semmi kegyelem, csak a puszta brutalitás.” (3..2..1 Csapó! L.A.)

Ha minden a terveink szerint zajlik, akkor egy kerettörténetbe foglalt hosszabb terjedelmű novella sorozatot fogtok kapni tőlünk a játékosokról.
Minden rész teljesen önálló történet, csupán a korábbi szereplők vissza-visszatérnek, ki így ki úgy lendít az eseményeken, vagy visszahúz az adott részben.
Bettytől már a héten olvashatjátok a keret-sztori első darabját, én pedig jövő héten csatlakozom be a csapat rosszfiújának történetével.

A felhasznált képek ugyan „valódi” játékosokat ábrázolnak, de minden más csupán a fantáziánk szüleménye. :)



És végül egy kis ízelítő a jövőheti novellából:

(amit majd itt olvashatottok: http://leviaanne.blogspot.hu/search/label/Touchdown )

Esküdni mertem volna, hogy hallom, ahogy felnevet. A körülöttem álló lányok egyszer csak elhallgatnak, majd a lehajtott fejem látómezejébe megjelenik a hatalmas tenyere rajta egy csilli-villi FORD kocsikulccsal és a rajta fityegő SEAHAWKS kulcstartóval.
– 6000 köbcenti, 325 lóerő, összkerékhajtás, fullbőr. Jössz egy körre szivi?
A döbbenettől megszólalni sem tudok. Mély zavaromban felnézek és a tökéletességének teljes tudatában mosolygó férfi megtestesült, élő és létező szobrát látom magam előtt. Elfut a pulykaméreg.
– Nem akarok kocsit venni. – közlöm vele szárazon.
A döbbenettől ezúttal az ő szemei kerekednek el, de csak egy pillanatra, majd egy bugyi leolvasztós mosolyt kapok.


További szép hétvégét Mindenkinek és várlak titeket jövő héten az első történettel! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése