Rövid részlet A múlt ára című könyvből

A BALESET
 

Hideg van.
Borús, szürke az idő, a szemerkélő eső lassan áztatja el a környéket.
Alkonyodik, de a sűrű felhők miatt már alig venni észre a nap elköszönő
sugarainak vörös-narancsos fényét. Teljessé válik a sötét.
Csúszik az úttest.
Szűkös az út, mindenütt szemétkupacok, romok. A környék bűze
összeolvad az eső friss illatával.
Egy vörös hajú, karcsú, ázott lány rohan kétségbeesve az úton.
Menekül…
Valamikor fehér színű sportcipője a sártól szürkévé vált, a farmerjából
csöpög a víz.
Mögötte megvillannak egy autó reflektorai.
Máris utolértek? Talán nem, ha elérem az úttest szélét. Akkor eltűnhetek.
Összeszedi maradék erejét, megfeszíti sajgó izmait. A szíve a torkában
ver. Már csak lépések vannak hátra…
A cipő megcsúszik… az autó nem fékez…
Késő.
Egyetlen pillanatra, mielőtt a szélvédőnek csapódik, megpillantja
a sofőr arcát. Árulás érzése és félelem hasít a szívébe. Mindent elborít
előbb a fájdalom, utána pedig a sötétség.