2015. január 22., csütörtök

Kikényszerített szerelem


1. FEJEZET


Julietta Smith meredten bámult maga elé a tárgyaló teremben. Megértette az ítéletet, de minden porcikája azt sikoltotta, hogy „Nem, nem és nem, ez lehetetlen.”-  ezt a pert nem veszíthette el.
Pedig minden jel erre utalt: Az ügyvéd barátnőjének vigasztaló keze a vállán és bánatos arckifejezése, valamint a túloldalon zajló örömködés a jóvágású sztárügyvéd, valamint a 2gyakornoka között.
Még mindig sokkos állapotban óvatosan oldalra pillantott. Újra megnézte magánnak a nyertes Declan Blake-et. Magas, erős férfi benyomását keltette, első ránézésre talán kegyetlennek is tűnhet… és második, majd sokadik ránézésre is. Szőkés-barna hajának minden tincse olyan rendezett volt, mintha külön büntetés járna azért, ha elkóborolna akárcsak egy millimétert is a helyéről. Acélszürke szemei pedig olyan szilárd akaratról és magabiztosságról árulkodtam, ami nem hagy semmi kétséget a gazdájuk származása és vagyoni helyzete felett. A cowboy-kalapja az előtte álló asztalon pihent, az úr pedig laza tartásban a szék háttámlának dőlt, mintha övé lenne a világ, tudomást sem véve az ügyvédje nyalizásáról, aki valószínűleg csak dicséretekre vadászott.
Julietta először szeretett volna valamit az életénél is sokkal jobban, és most úgy tűnik, elszakítják tőle örökre. Csak ennek a kegyetlen embernek a jóindulatára lesz bízva, hogy mikor láthatja Cathyt, a kislányt, akihez valójában csak távoli rokoni szál fűzte, a sokkalta hatalmasabb érzelmi mellett. Mert gyermekkori barátnőjének, és egyben unokatestvérének a kislánya volt, és sajnos ennek a kemény férfi fivérének gyermeke.
Mint a tárgyalás során kiderült egy hatalmas texasi farm egyenlőre egyedüli örököse.
Julietta attól tartott ez a fő oka annak, hogy Declan magának akarja, mert a lány semmi mást nem tudott elképzelni, hogy miért is tervezi egy botrányos életű agglegény, hogy magához vesz egy alig 2éves kicsike lányt.

Cathy édesanyja Sarah elhagyta Declan csapodár, alkoholista nemtörődöm bátyját Maxet, kislányuk születése előtt. Nem voltak házasok, így Saraht semmi sem illette meg a Max hatalmas vagyonából, de a férfi legalább elismerte övének Cathyt, miután a DNS-teszt ezt bebizonyította. A járadékból, amit Max csepegtetett, Sarah szépen megindult a lejtőn lefelé, mígnem gyerekkori barátjához, Juliettához kellett menekülnie. Mikor Max repülőgép szerencsétlenségben meghalt, Sarah teljesen összezuhant.
Gyakorlatilag 1 hónapos kora óta Julietta gondoskodott Cathyről, a kislány őt is tekintette édesanyjának. Sarah, a biológiai anyja egyáltalán nem kötődött a gyermekéhez, és nem akarta magára vállalni a felnevelését sem. De általánosan jellemző volt az ilyen és ehhez hasonló hozzáállás a Julietta családjában. Amint a lány megtehette és képes volt a saját lábára állni, otthagyta az érzelmileg üres, de vagyonos életet mellettük, és szerényen, de a saját lábára állt.
Igazság szerint Sarah, az unokatestvére csakis azért hordta ki a nem tervezett babát, mert azt remélte, hogy gazdag pasija emiatt majd feleségül veszi, vagy ha mégsem – és csakugyan nem sikerült házassági ajánlatot kicsikarnia tőle –, legalább tekintélyes összegű gyerektartás remélt.
Amit Julietta tudott, hogy Cathy születése után egy hónappal Sarah rögtön őhozzá jött, súlyos problémákkal és a kicsi babával. De sokáig nem bírt megmaradni az aprócska csendes lakásban, egyre gyakrabban maradt ki éjszakákra, egy idő után pedig nem is jött haza többet.
Párszor még telefonálgatott, hogy Cathy felől érdeklődjön, aztán már azt sem.

Sarah mentségére legyen mondva, tudta jól, hogy a barátnője mindennél jobban vágyik egy kisbabára. De ez nem jogosította fel arra, amit megtett a gyermekkel. A legnagyobb hibája azonban az volt, hogy hivatalosan nem tette meg a lányt Cathy gyámjának. Julietta tudta, hogy ennek is a pénzhez van köze, mint mindennek Sarah életében, mert barátnője remélte, hogy egyszer még valahogy hasznot húzhat mindebből.
A haszon forrása pedig Max Blake bátyja lett volna – a dúsgazdag báty –, aki Blake farm jelenlegi egyedüli tulajdonosa, mivel Maxet kivásárolta még a testvér halála előtt. Az a hatalmas összeg pedig, ami Cathyt illetné, eltűnt. Ha Declannek azonban nem születik gyermeke, akkor minden Cathyé lesz, mint egyetlen közeli vérszerinti hozzátartozóé, mert sem a nagyszülők, sem unokatestvérek nem élnek.  
Declan azért citálta bíróság elé Juliettát, hogy megszerezze a gyámságot elhunyt öccsének egyetlen gyermeke fölött. Miután a biológiai anyja Sarah, drogtúladagolásban 2hónappal ezelőtt elhunyt. De mint az eljárás hosszú és fájdalmas tortúrái közben kiderült Sarah már korábban próbálkozott pénzt szerezni Declanttől, sikertelenül. Julietta számára váratlan megrázkódtatást jelentett, amikor hirtelen a tárgyalás közepén mindez kiderült.
Már a gondolattól, hogy elveszítheti Cathyt megszakadt a szíve. Rettegve készült a pillanatra mikor ez a kemény férfi kiragadja a kezéből az Ő törékeny kisbabáját, - mert így gondolt Cathyre, hogy csakis az övé, - az egyetlen ok, amiért ezt Declan megteheti, mert elegendő pénze volt ahhoz, hogy egy rakás ügyvédet felfogadjon és elérje a lehetetlent.

A néhány pillanattal ezelőtt kihirdetett ítélet szerint összesen egyetlen hét áll rendelkezésére, hogy eljuttassa Cathyt a texasi Blake-farmra. És ha Declan úgy dönt neki azonnal távoznia kell…  
Mintha a férfi megérezte volna a tekintetét, a lány felé fordulva felnézett. Julietta levegőt sem mert venni, amíg a férfi szürke szemei figyelték. Reszketett, amikor Declan alaposan végigmérte, majd felállt és felé indult. Julietta annyira megijedt, hogy szinte kimenekült a tárgyalóteremből nehogy beszélniük kelljen.
– Nem, még egy hétig nem kell tudomást vennie róla. – sóhajtotta, és azonnal futva elhagyta az épületet is. A hazafelé úton csendesen folytak az arcán a gyász és a tehetetlenség könnyei.

Declan Blake figyelte, ahogy az ellenfele kimenekül a tárgyalóból. Alaposan végig mérte hátulról is a sietősen távozó lányt.
Csinos. – ugyan nem olyan módon, ami elsőre feltűnik a férfiaknak, – gondolta merengve. Visszafogott, illedelmes, félénk. Alig középmagas termetével, egyszerű, sűrű barna hajával és csokoládé színű szemével átlagosnak tűnt. A ruhái túl egyszerűek, híven tükrözve az anyagi helyzetét. Ami viszont megragadta Declan figyelmét, no nem a buja domborulatai, bár azok is megérnének még egy pillantást, hanem a belőle sugárzó melegség, megbízhatóság, a kitartása és a lelkiereje. A kedves kis tanárnő igazán keményen harcolt, pedig tudhatta, hogy nincs esélye.
Ha kellett volna a férfi minden követ megmozgat, és kész vagyont is áldozott volna a győzelemért. Ha ő akart valamit, azt mindig megkapta. És most akart még valamit a lánytól… 





2. FEJEZET


Julietta minden törvénytiszteletére szüksége volt, hogy alávesse magát a bírósági határozatnak, és San Franciscoból a Blake farmra kocsikázzon egy héttel később.
Öreg Camarojával a lehető leglassabb tempóban haladt, de így is megérkeztek a hatalmas, földszintes farmházhoz Texas egyik legnagyobb birtokán.
Iszonyat hőség tombolt, amikor a felhajtó elején leparkolt, és az alvó kislányt kiemelte a járműből. Bizonytalan léptekkel a bejárathoz sietett. A Marthaként bemutatkozó házvezetőnő, azonnal ajtót nyitott, és a kellemesen hűvös nappaliban hellyel kínálta őket, majd kisietett, hogy jeges teát és vizet hozzon. Miután gyorsan pohárnyi jeges teát töltött Juliettának és egy kis adag vizet Cathynek, eltűnt a nagy ház valamely távoli helyiségében.
A lány érezte, hogy torka összeszorul, ahogy közeledett a pillanat és még szorosabban ölelte magához az álmos kislányt.
Eddigi életének legfájdalmasabb, legszívszaggatóbb érzésétől könnyek fojtogatták. Holnaptól vagy legkésőbb holnaputántól talán soha többé nincs semmi féle joga ahhoz, hogy Cathy életének részese legyen.
Talán Declan nem lesz annyira kegyetlen, hogy rögtön kiparancsolja a házból… Talán hagy neki annyi időt, hogy legalább Cathy megszokja az új helyet...
Ahogy felidézte magában a férfi szigorú vonásait, kétségei támadtak. Kizárt dolog, hogy bármi mással is foglalkozna az önös érdekein kívül.
Talán már keresett is egy alkalmas gyerekvigyázót Cathy mellé. Azzal a hatalmas vagyonnal, ami a férfi rendelkezésére áll, bármi lehetséges.
Finom megsimogatta a kislány szőke fürtjeit.
– Álmos vagy kicsim? – kérdezte kedvesen
– Nem – felelte a Cathy, de közben dörzsölgette kicsi ökleivel a szemeit. – Hol vagyunk, anya?
– Ez lesz az új otthonod. Ugye milyen szép? – Julietta próbálta leplezni a félelmeit, fájdalmát és minden rosszérzését ezzel kapcsolatban. A kislány az első, és nem teheti neki még nehezebbé.
– Haza akarok menni veled, anya. – dacoskodott álmosan Cathy.
– Szeretlek Kicsim. – suttogta a kislány fülébe Julietta és még szorosabban magához ölelte, óvatosan megitatta, majd hagyta, hogy nyugodt álomba merüljön a karjaiba, mégegyszer, talán utoljára. a magával hozott pulóverével betakargatta.

Már majdnem elbóbiskolt, amikor határozott léptekre lett figyelmes a háta mögül. Nem akarta felébreszteni Cathyt, így nem fordult hátra.
Declan nem zavartatta magát, megkerülve a kanapét szemben megállt a lánnyal. Hatalmas hegyként magasodott Julietta előtt, félelmetes, végzetes, valami megfoghatatlan és… vonzó. Veszélyes módon vonzó. A lány szíve őrült iramban verdesni kezdett.
Itt a férfi előtte, aki elragadja tőle a gyermekét, és nem tehet semmit.
– Köszöntöm a Blake-farmon, Miss Smith. – de még a halkra fogott hangja is parancsolóan csengett és verődött vissza a falakról. – Elnézést, hogy megvárakoztattam.
– Semmi baj. – suttogta Julietta és Cathyt ölelő keze egy pillanatra megremegett.
– Adja csak, segítek felvinni a kislányt a szobájába. – és Declan a kezét nyújtotta a lány felé. Julietta tagadólag megrázta a fejét. Minden pici rendelkezésére álló pillanatot kiszeretett volna használni, ami csak lehetséges.
Hosszas ügyetlenkedés után, sikerült talpra állnia, úgy hogy ugyanabban a pozícióba fogta Cathyt. A kislány egyenletes szuszogása jelezte, hogy nem vette észre a mozdulatokat.
Declan összevont szemöldökkel nézte végig az egész jelenetet, de nem szólt egy szót sem, nem kritizált, nem ajánlkozott fel újra.
Mikor Julietta már biztos lábakon állt, az előtérből nyíló hatalmas lépcső felé intett.
– Erre. – és udvariasan mutatta az utat. A lány azon is csodálkozott, hogy a lábai elbírják. Mióta a szembesült az ítélettel, alig aludt, szinte semmit sem evett, folyamatosan gyötrődött. Mára annyira gyenge és kétségbeesettnek látszhatott, ahogy érzete magát.
Szemei óvatosan végig mérték Declant. Magas volt, sőt hatalmas, inkább tűnt valami barbár harcosnak, mint sikeres, gazdag üzletembernek. Az öltözéke kényelmes csizmából, farmerből és fehér pólóból állt, ami csak még inkább kihangsúlyozta keménykötésű izmait. Az öltözékét az itt Texasban elengedhetetlen Stetson-kalap egészítette ki. Az egész megjelenéséből erő és határozottság sugárzott.
Persze Julietta, nem tudta megállni, rákeresett pár napja a neten. A texasi farmja mellett, egy sikeres olajvállalat résztulajdona is a birtokában volt. Kemény üzletember és teljesen könyörtelen.
A pletykalapok számos hódításáról, de még inkább botrányos szakításairól cikkeztek. A nőket általában csak játékszernek tekintette, és bármelyikük csakis addig volt mellette, amíg a férfi úri kedve úgy tartotta.

A folyosó végén lévő utolsó szoba ajtaját kinyitotta Julietta és édes terhe előtt.
A férfi nem szólt semmit csak félre állt az útból. A lány bekukkantott és egy pillanatra a lélegzete is elállt. A szoba csodálatos volt. A halványrózsaszín falakon virágos dekorcsík díszelgett, az egyik oldalon végig pedig szintén felfestett virágok és lepkék borították. A nagyméretű ablakok előtt fehér függöny és krémszínű vastag fodros sötétítő lógott. Cathy ágya alacsony volt, és leesésgátló kerettel ellátva, egy kényelmes fotel mellette, a polcokon rengeteg színes plüss állatka, csodaszép babaház állt a sarokban. A szoba szőnyege is puha fehér plüss, a szekrények is egytől egyik ízlésesek, csodaszépek. 
Julietta első gondolata nem a gonosz: „ennek a fickónak ennyi pénze van” volt, hanem, hogy „ha felébred a kislány imádni fogja”.
Félve Declanre nézett. A férfi feszülten figyelte a lányt, mintha tényleg érdekelte volna a véleménye. Julietta óvatosan biccentett, mert több nem tellett tőle.
Odasétált az ágyhoz és a féltett kincsét finoman a puha ágyneműre helyezte. Declan valahonnan elővarázsolt egy puha takarót és betakargatta.
Julietta elővette a táskájából Cathy rózsaszínű nyusziját, amivel mindig aludt, és finoman mellé helyezte, ha felébred, ne ijedjen meg, hogy nincs mellette. Óvatosan megpuszilta a fejét és még hosszan nézte a nyugodt arcocskát. A szemeit könnyek árasztották el.
Nem tudja megtenni, nem tudja itt hagyni, bármi is az ára vele akar maradni.
Declan hosszan figyelte Juliettát, ahogy gondoskodik a kislányról, amennyire ragaszkodik hozzá. Nem lesz nehéz dolga. Általában nem szerette ilyen módon felhasználni az embereket, főleg az olyan ártatlanokat, mint Julietta és Catherine, de amit kitalált, azzal mindenki jól fog járni.
– Jöjjön velem Miss Smith, valamit meg kell beszélnünk. – szólította fel halkan a lányt. Julietta összerezzent, majd remegni kezdett. Declan nem igazán értette, pár pillanatig eltartott, míg rájött, hogy a lány sír.
Hogy mennyire gyűlölte a könnyeket. Pláne az értelmetlen könnyeket.
– Kérem, még pár percet had töltsek el vele. Csak addig, amíg felébred. – kérlelte a lány megfordulva és könnyáztatta arcát a férfi felé fordítva.
– Tényleg azt feltételezi rólam Miss Smith, hogy félórával azután, hogy megérkeztek kidobom innen? – ez a lány pillanatok alatt kihozza híres béketűréséből érezte, hogy kezd méregbe gurulni. Mi mindent hallott róla ez a nő? És mégis mit feltételez?
De aztán rájött, hogy nem adott neki semmiféle okot a bizalomra, sőt nem tett semmit annak érdekében, hogy ne a legrosszabbat feltételezze róla.
A lány könnyes szemében a remény szikrái csillantak fel.
– Nem fog kidobni?
– Van egy ajánlatom az Ön számára. De nem itt akarom megbeszélni, hanem az irodámban. – a lány összerándult a parancsoló hangra. Nem jó jel, már most fél tőle
Így, hogy Julietta nem tartotta a kezében a kislányt, a férfinak alkalma nyílt jobban szemügyre venni az előtte álló lányt. Egyszerű ruhát viselt: valami régi, egykor talán márkás farmert, hozzá egy kissé kopott, de csinos blúzzal, a lábán nyári szandállal. A sűrű barna haját szoros copfba fűzte, a nő ismerőseivel ellentétben semmiféle ékszert nem viselt, és a bőre halovány volt. Kellemesen krémesen haloványnak tűnt, csókolnivalóan selymesen haloványnak…
De ekkor belenézett a szemeibe. A csokoládé színű szemek karikásak voltak, mintha egy hete nem aludt volna, az arca beesett, a tekintete űzött és kétségbeesett. A férfinak  most valószínűleg egy kis bűntudatot kellene éreznie, mert egy szemernyi kétsége sincs afelől, hogy mindez miatta van.
– Jöjjön.
– De ha felébred, és nem talál itt… – kezdett bele a lány, de Declan egy szemöldökráncolással rögtön elhallgattatta.
– Nem megyünk messze, itt a folyosó elején van az irodám és nyitva hagyjuk az ajtót. – A lány bizonytalanul biccentett, majd követte a férfit, Declan nagy megelégedésére. Jól van, ha igaza van, és a lány annyira Catherine mellett akar maradni amennyire gondolja, nem lesz nehéz dolga.
Kinyitotta a lány előtt az ajtót és betessékelte az irodába, majd hellyel kínálta. A hatalmas tölgyfa asztal mögött robosztus, fekete bőrszék állt, előtte két kényelmesnek alig mondható ülőalkalmatosság.
A lány a jobb oldalt álló székre huppant le olyan lendülettel, mintha már nem bírnák tartani a lábai. A férfi nem kerülte meg az íróasztalt, hanem csak lazán nekitámaszkodott a lánnyal szemben.
– Mennyire szeretné maga mellett tudni Catherinet?
– Cathy. Csak egyszerűen Cathynek hívjuk. – válaszolta a lány automatikusan, mintha fel sem fogta volna a férfi szavait, vagy nem mert volna reménykedni.
– Rendben. Mennyire szeretné maga mellett tartani Cathyt?
A lány kétkedőn felvonta a szemöldökét, de gyorsan válaszolt.
– Az életemnél is jobban szeretem ezt a kislányt, bármit megtennék, hogy vele maradhassak.
– Ez esetben, mint ahogy említettem lenne Önnek egy ajánlatom.



3. FEJEZET


Julietta hosszan nézett a férfi szürke szemeibe, és csak lassan fogta fel szavait. A szíve hevesen dobogott: Lehetséges lenne, hogy dadusként, vagy házvezetőnőként itt élhessen és láthassa legalább napközben a gyermekét? A remény és megkönnyebbülés megállíthatatlanul csapott le rá.
– Elvállalom! – mondta gyorsan. – Bármilyen munkát szívesen elvállalok itt, amit csak felajánl.
Declan kegyetlen mosolya egy pillanat alatt megállította az örömét.
– Nem munkát fog ajánlani, ugye? – öntötte szavakba Julietta az észrevételét.
– Tulajdonképpen bizonyos szinten, de…
A lány nagy levegőt vett és várta, hogy a férfi folytassa. Minden a következő szavain fog múlni…
– Az ajánlatom egy érdekházasság.
– Micsoda?!? – kérdezte a lány és felugrott a székből, úgy hogy majdnem az előtte az íróasztalnak támaszkodó férfinak esett. Az sem lepte volna meg jobban, ha a férfi fejre áll, vagy elkezd cigánykereket vetni. – De miért? – hebegte-habogta tovább, mert nagyon nem értette mi zajlik itt, hogy ez valami átverés-e.
– Ne legyen ennyire meglepve Julietta. – mosolygott hidegen a férfi, a lány teljes megdöbbenésén.
– Miért én? – kérdezte mikor újra megtalálta a szavait.
– Nagyon egyszerű, foglaljon helyet, és mindent elmagyarázok.
A lány tétován leült. Abból nem lehet baj, ha meghallgatja a férfit. Ha összeházasodna Declannel, jogai lennének Cathyre, talán csak félévig kellene kitartania és máris váláskor kérhetné a felügyeleti jogot. Fél év… talán kevesebb… Talán… Megerőltette magát és lecsendesítette a gondolatait. Nem. Előbb hallania kell a részleteket. Mi a csuda lehet az oka, hogy egy ilyen férfi, mint Declan Blake érdekházasságot akar kötni egy olyan egyszerű tanárnénivel, mint ő.
– A cégem megszerzett egy hatalmas terültet, amin feltehetőleg olaj van. Nem untatom a részletekkel, de a lényeg, hogy befektetőket kell szereznünk a kivitelezéshez. Az egyik lehetséges üzleti partnert eddig visszatartotta a belépéstől az úgymond botrányos magánéletem. Az öreg hisz a családban és hasonló értékekben. A lényeg a lényeg, hogy ha házas leszek, és családos, abban a pillanatban meg tudom győzni, hogy beszálljon…
– Ezért vette el tőlem Cathyt? Az üzletért? – kezdett Julietta igazán dühös lenni. Hihetetlen ez az arrogancia, ez a borzalmas életszemlélet.
– Nem. Cathyt enélkül is elvettem volna, mert vér szerinti rokonom és gondoskodni szeretnék róla, Ő a legközelebbi élő családtagom, csak mellékesen van szükségem pont egy családra is.
– Nem értem még mindig. Miért nem keres egy jó családból való, gazdag elkényeztetett apuci kedvencét?
– Feleslegesnek tartom egy olyan nővel bajlódni. Önnel Julietta tiszta lapokkal fogunk játszani. Itt a házassági szerződés, szeretném, ha elolvasná és aláírná, amennyiben egyetért. Leszögezzük benne, hogy semmilyen követelést nem támaszt a vagyonom semelyik darabjára sem, bármikor amikor kezdeményezem belegyezik a válásba, titokban tartja a megállapodás minden részletét, és még meghatároztam pár pontot.
Julietta remegő kezekkel fogta meg a dokumentumot, ami a kulcsot jelentette Cathyvel maradáshoz. Forgott a gyomra, és nem volt benne biztos, hogy meg tudja tenni. Ahogy felnézett a tekintete Declan kegyetlen kutakodó szemeivel találkozott.
– Nos? – kérdezte.
– Ezt alaposan el kellene olvasnom, és szeretnék egy kis időt is, hogy átgondolhassam.
– Természetesen. – felelte férfi, majd megkerülve az íróasztalt a kényelmes bőrszékbe süllyedt.
Julietta szeme megakadt a 9. ponton, és az ijedséggel vegyes meglepődéstől egészen óriásira nyílt.
– Mire céloz azzal, hogy „amennyiben gyermekünk születik a szerződés feltételei változnak”?
– Nem kell ezt túl gondolnia Julietta, csakis azt, ami oda van írva.
– Hogy érti azt, hogy amennyiben gyermekünk… – hebegte a lány – … ezzel azt feltételezi, hogy én… hogy maga… hogy mi…
– Gondoltam, így mind a kettőnknek egyszerűbb lesz, és jobban fogja érezni magát attól, ha biztosítom leírva is, hogy gondját akarom viselni.
– És azt hitte ettől majd jobban fogom érezni magam? Gyakorlatilag azt gondolja rólam, hogy megvásárolható vagyok? És ha már itt leszek kéznél arra használ, amire csak akar? Ott és úgy, ahogy akarja?
– Ott és úgy, ahogy maga is akarja.
– Felejtse el. – mondta a lány dacosan és határozottan. Declan a már ismert mozdulattal felvonta egyik szőke szemöldökét. – A szexet. – igyekezett menteni a menthetőt Julietta hebegve. Cathy miatt nem teheti meg, hogy az egész szerződést úgy, ahogy van a férfi önelégült arcába vágja és eltűnik.
Nem.
Ha a gyermekkel akar maradni, engedményeket kell tennie. Mikor sikerült forrongó gondolatait újra szelídebb mederbe terelnie, rájött, hogy a férfi még mindig türelmesen vár és figyel.
Most kapta a lány az első igazolást arról, hogy milyen kíméletlen tárgyaló partner valójában Declan.
– Ez esetben az az ígéretem is érvényét veszti, hogy beruházási tárgyalástervek végéig hűséges maradok… – Julietta éppen azt akarta mondani, hogy felőlem, de a torkán akadt a szó, mikor erről eszébe jutott a volt vőlegénye Trey Hoover, aki persze hűséget és szerelmet ígért neki, mégis bántalmazta és megcsalta.
Trey tettei valamit nagyon összetörtek a lányban. Olyan bizakodó volt, szövögette szépen a jövőjükről a terveit, aztán jött az arculcsapás szó szerint is, és képletesen értve szintén. Óvatosan megérintette az arcát, ahol az első komolyabb pofont szerezte. De kényszerítette magát, hogy elhessegesse az emlékeket, mert most közel sem ez volt a megfelelő idő, sem az önsajnálatra, sem pedig a magába fordulásra.
Itt állt ismét a „házasság küszöbén” és tessék, Declan még annyit sem ígér neki, mint a szélcsap erőszakos epizódszínész volt pasija, aki lábtörlőnek használta. Mégcsak a hűség gondolata sem merülhet fel. Tényleg ennyit érdemelne?
Hányinger kerülgette, gyorsan elfordult és az ablakhoz szaladt, hogy egy kis friss levegőt engedjen be.
Tudta, hogy a kinti forróság arcul fogja csapni, de valószínűleg nem jobban, mint a jövendőbeli férje szavai.
Mert ugyan erősködhet itt, és próbálkozhat, de a szíve mélyén már tudta, hogy el kell fogadnia az ajánlatot. Nincs semmi más módja, hogy a kislánya mellett maradjon. Rángatta az ablak kilincsét, ami nem akart engedni, mikor hirtelen a semmiből egy erős meleg kéz simult a lány törékeny csuklójára és finoman félretolta. Egy könnyed mozdulattal kinyitotta az ablakot.
A meleg texasi nyár hősége semmi sem volt a lány mögött álló férfiből áradó forrósághoz képest. Julietta nem mert megfordulni, alig vett levegőt.
Az eszével tudta, hogy nincs oka pánikra, mert a férfi pusztán csak jószándékkal segítve őt jött ilyen közel hozzá, de a mögötte feszülő erős testtől az elnyomott benső félelem ébredezni kezdett. Összeszorult a torka és felgyorsult a légzése, ahogy az adrenalin löket végig száguldott az erein menekülésre ösztönözve a lányt.
– Lélegezz Julietta. – utasította a férfi kemény határozott hangján.
A lány hatalmas kortyokba szívta be a levegőt, és igyekezett a kezdődő pánikot visszaszorítani a megfelelő mederbe. Talán csak percek, de lehet, hogy napok teltek el mire úgy érezte, hogy képes szembenézni újra a férfival.
Lassan megfordult. Declan egy tapodtat sem mozdult hátra. Olyan közel állt, hogy a lány mellei gyakorlatilag majdnem a férfi mellkasához dörzsölődtek. Ahogy a tekintetük találkozott a lány hirtelen nem tudta, hogy mit mondjon, hogy magyarázza el a pánik okait.
Nem kezdheti el mesélni a megszégyenülésének részleteit, hogy miképpen lett megcsalt mennyasszony, majd mikor fellázadt Trey annyira kiakadt, hogy egy olyan senki, mint Julietta Smith nem nyeli ezt le, ráadásul megpróbálja elhagyni a híres Hoover fiút, hogy előbb a kezét, majd az öklét használva bizonygatta a lány semmirekellőségét. Nem. Nem fogja.
De ahogy Declant nézte rájött, hogy a férfi valószínűleg megsejtett valamit.
Hát persze, a töménytelen pénzén valószínűleg fogadott egy magánynyomozót, aki kiderítette, hogy eljegyzett mennyasszonya volt Trey Hoovernek, majd valaki megtámadta és kórházba került. Mert Trey apja elsimította az ügyet. Valószínűleg alaposan leinformálódott, mielőtt ajánlatott tett. Nem baj, jobb is így, ha van elképzelése, mert a lánynak nem volt ereje magyarázkodni.
– Mitől pánikoltál be Julietta? – kérdezte a férfi mély dörmögős hangon és finoman, bizalmasan megérintette a lány arcát. Julietta egészen az ablakig hátrált. – Nem tetszik a hűtlenségem gondolata sem?
– Nem tetszik ennek a HÁZASSÁGNAK a gondolata sem.
– Nem kényszerítelek semmire. – felelte a férfi komoly tekintettel. – Ha ennyire nehezedre esik, akkor találok majd mást, csak egyszerűbb lett volna így, hogy két legyet ütök egy csapásra és a kislánynak sem kell új embert megszokni. Azt hiszem félreértettem valamit, azt hittem jobban akarod.
– Beleegyezem ebbe az érdekházasságba. – szólalt meg a lány olyan határozottan, ami csak telt tőle. – De akkor hozzájárulsz, hogy örökbe fogadhassam Cathyt.
– Nem Julietta, mert abban a pillanatban vesztes helyzetbe kerülnék.
– Akkor szabjunk egy időkorlátot, de többet nem engedek, ez a feltétele.
– Rendben, mint említettem a tárgyalások egy fél éven belül lezajlanak, utána engedélyezem az örökbefogadást. De egyetlen percig se gondold, hogy utána csak úgy elviheted.
– Volt szerencsém már az ügyvédeidhez. – suttogta a lány kimért hangon, dühös szemekkel.
– Milyen különös Julietta, hogy amint egy lépéssel távol kerülsz tőlem, rögtön harcias vagy és jéghideg. Hova tűnik a harci kedved, ha ezt teszem?
Ezzel Declan megszüntette a köztük lévő távolságot, majd mielőtt a lány tiltakozhatott volna az ajkai a lányéra zárultak. Julietta először megmerevedett. Senkisem csókolta Trey óta, de a férfira még csak emlékezni sem akart. Declan finoman kóstolgatta az ajkait, majd határozottan elmélyítette a csókot.
Nem volt idő a pánikra, a lányt annyira elragadták az érzései, mint amikor egy váratlan szökőár lecsap.
Mikor rájött, hogy finoman viszonozza a lassú, érzéki csókot, újra elöntötte a félelem. A férfi túlságosan nagy volt, túlságosan forró, túlságosan ijesztő, a felszabadult érzések pedig túlságosan újak túlságosan ismerősek, túlságosan idegenek egyszerre. Megfordult vele a szoba.

Declan érzékelte a lány reakciójában beállt változást, így kelletlenül, de megszakította a csókot és újra hátra lépett, hogy meggyőződjön arról, hogy Julietta nem fut el.
Az ijedt csokoládé szemekbe nézve, egy kis bűntudatot érzett, de egyszerűen nem tudott ellenállni. A lány olyan édesnek tűnt, olyan csábítónak…
Hiszen nem mindennap köti össze az életét valakivel, ha csak papíron is, és hiába volt egy érzéketlen pöcs általában, akkor is megérintette.
Tudni akarta a félénk külső alatt a lány igazából milyen.
Julietta ijedt arca sok mindenről árulkodott, aminek nagy részét nem értette.
Mintha a lány rettegne tőle…
Erre azonban egyenlőre nem szolgált rá, így valami más miatt ijedt meg. A felbérelt magánnyomozótól tudta, hogy évekkel ezelőtt egyetlen hosszú kapcsolata volt Trey Hooverrel a B-kategóriás sorozat színésszel, de ezen felül semmi, így megjegyezte magának, hogy alaposabb munkára kell ösztönöznie a nyomozót. Nem szerette a meglepetéseket, főleg azokat, amik a magánéletéhez tartoztak.
Julietta az egyik finom kezének ujjaival megérintette az ajkát, mintha még mindig sokkos állapotban nem fogná fel mi történt vele.
A mozdulattól Declannek még inkább kedve támadt újra csókolni, addig amíg minden fájdalom elszáll és csakis a gyönyör marad helyette. Határozottan érezte, hogy erős a vonzalom köztük, de a lány valamiért blokkolja.
Jó rendben, azt aláírta, hogy nem éppen a legtisztességesebb módszert választotta a lány becserkészésére, - hiába nem a hódítás volt a főcélja, inkább csak kellemes járulékos nyereség az elérendő fontos üzleti feladata mellett. De örömmel vette, hogy izgalmasnak találja a lehetőséget, hogy a csinos menyasszonya az ágyában köt ki.
Türelem. Intette magát. A jó vadász pontosan tudja, hogy mikor van itt a várakozás ideje, és mikor kell támadásba lendülni. Elnézve Julietta arcát, nem sok választotta el attól, hogy a döntését visszavonva bármelyik pillanatban leléphetne, ezt pedig nem hagyhatja. Adnia kell neki teret és időt. Valószínűleg a lány az a típus, aki nem bújik ágyba akárkivel, és meg akarja ismerni a partnereit, ne adj isten érzelmeket is akar hozzá…
Nem, azt talán nem. Legalábbis remélte, hogy a lány 25évesen már túl van ezeken. Nem csupán tíz évvel érezte magát idősebbnek Juliettánál, hanem egy egész életnyivel.
Türelem. Ismételte el újra, majd igyekezett nyugodt, halk hangon megszólalni.


– Magadra hagylak Julietta, olvasd el nyugodtan a papírokkal, és ha bármi kérdésed van, vacsora után megbeszéljük. Ha gondolod és megbízhatónak tartod az ügyvéded, neki is megmutathatod, de természetesen maximális diszkréciót várok el tőle is. Ha felébredt Cathy megmutatom a házat és a birtokot. Neked a kislány szobája melletti vendégszobát készítettem elő egyenlőre. – a lány nem felelt csak biccentett. Mielőtt meggondolhatta volna magát, a férfi elegánsan, öles léptekkel távozott.



4. FEJEZET






Julietta lerogyott a legközelebbi székre az ujjai még mindig a száján voltak. Declan Blake megcsókolta. Még mindig ugyanolyan hihetetlen volt, mint amikor megtörtént. A vágy a félelemmel viaskodott benne. A kettős érzésektől szédelgett.

A lelke mélyén a Treyel történtek óta rettegett mindenfajta fizikai és legfőképpen érzelmi kapcsolattól.

A folyosó felöl jövő nyöszörgés, azonban rögtön „kijózanította”. Begyűrte a táskájába a kezében lévő papírokat, miközben a Cathy szobájába sietett nem törődve azzal, hogy milyen állapotba kerülnek. Égette az oldalát a táska, mintha valami bűnöset rejtegetne.

Hiába lázadt minden egyes porcikája a lehetséges fenyegetés ellen, amit Declan jelentett, bármit megtett volna, hogy Cathy mellett maradjon.

Legalábbis próbálta megmagyarázni magának, hogy ami miatt az arca lángol, az csakis a szégyen és a félelem. Semmi köze nincs a lassan parázsló vágyhoz…

– Anya? – nyöszörögte a kislány – Gyere!

– Itt vagyok Kicsim! – Cathy érezve a feszültséget kipattant az ágyból, majd Julietta ölelésébe szaladt. Majd megnyugodva, hogy még itt van, felemelte a fejét, és kíváncsian körbekémlelt a szobában.

– Hol vagyunk?

– Ez lesz a szobád. – a kislány csodálkozó szemei még nagyobbra nyíltak, majd sikongatva körbeszaladgált, apró kezeivel megérintve minden egyes plüss figurát, babát és minden játékot, amit csak elért.

– Hercegnő, vagyok és ez a kastélyom. – jelentette ki végül, már az ágyon ugrálva.

Julietta miközben figyelte Cathy boldog arcát, a döntése szilárd elhatározásba fordult.

Megteszi. Bármi az ára megteszi. Hiába a belső rettegés és félelem, egyszerűen nem hagyhatja itt csak így a kislányát, amikor adódott egy lehetősége a változtatásra.

Declan pont ezt a pillanatot választotta, arra hogy megjelenjen. A tekintetük rögtön találkozott, és ahogy a férfi az ajkát nézte a lány sem tudott másra gondolni, csak arra a percekkel ezelőtti érzéki csókra. Egész testében megremegett már az emlékétől is.

Julietta nem volt benne biztos, hogy kibírja..., hogy nem fog megfutamodni, abban a pillanatban, amint a férfi hozzáér. A jeges félelem, ami a Trey-el történtek óta uralta a tudatát, nem hagyta békén.

A saját elméje támasztotta félelem-falakkal ellátott börtönben élt, és esélyt sem látott arra, hogy szabaduljon. Talán, ha egy kis türelmet kapna, talán, ha a férfi igazán szeretné és meglenne köztük az a fajta tünékeny, de mégis szilárd bizalom…

Ha-ha. Szánalmas volt. Újra és újra leszidta magát, hogy mégis miket gondol? Ez igazán nevetséges! Bízni a férfiban, mikor az meg akarja vásárolni? Méghogy Declan Blake egy olyan átlagos külsejű egyszerű lányba valaha is szerelemes lenne, mint Ő? Kizárt dolog. Előbb fagy be a pokol.

Cathy, amikor észrevette a belépő férfit, azonnal abbahagyta a vidám ugrándozást, és ijedten Julietta háta mögé iszkolt, majd megbújt mögötte.

– Kicsim, – fordult Cathy felé a lány – Ő itt Declan Blake a nagybátyád, nagyon kedves bácsi, Ő rendezte be neked a hercegnő szobádat. – amennyire csak lehetséges igyekezett megkönnyíteni Cathynek a váltást, még ha úgy adódik is, hogy távoznia kell, a kislányt nem viheti el, így segítenie kell, hogy minél kevesebbet szenvedjen.
A kislány kíváncsian kikukucskált Julietta háta mögül. Declan lassan közelebb jött, majd féltérdre ereszkedett, hogy közelebb kerüljön a kislányhoz, és ne tornyosuljon fölé.
– Örvendek a szerencsének. – mondta halkan a férfi
– Szia. – köszönt félénken a megszólított.
– Volna kedved megnézni a birtokot? – Erre Cathy óvatosan biccent, de még mindig Julietta háta mögül. – Rengeteg lovat tartunk. – No erre már felcsillant a kislány szeme.
– Vannak póniid? – meg sem várva a választ mindjárt Julietta felé fordult – Anya, megnézhetjük a pónikat?
A két érdeklődő tekintet kereszttűzében a lány nem tehetett mást mint, hogy beleegyezően bólintott.
Cathy az apró kezét belecsúsztatta a lányéba, és mintha tudná az utat elkezdte húzni maga után. Julietta még elkapta Declan szórakozott mosolyát. Amint követte őket.
– Kicsim, illene megköszönnöd a játékokat. – dorgálta meg a lány, a viháncoló és „póni” szót ismételgető kislányt.
– Köszönöm. – mondta hirtelen, majd ugyanott folytatta a csacsogást, ahol abba hagyta.
A nappalit elérve, a férfi csendesen elkormányozta őket a konyhán át vezető hátsó kijárathoz.
Egy kéken szikrázó feszített vizű medence állt ott a hatalmas fa árnyékában, fehér kültéri járólappal körülvéve, valamint napágyakkal és egy kis asztallal. Szinte hívogatónak tűnt ebben a borzasztó hőségben.
– Declan, – szólította meg a férfit félve Julietta – Cathy nem tud még úszni. – A férfi a medencére nézett, majd vissza a két lányra.
– Tettetek egy ideiglenes korlátot köré, ne aggódj. Erre gyertek tovább. – egy kicsi 2 üléses dzsipnél állt meg. – Csak egy pár száz métert megyünk hátra a karámokhoz, addig az öledbe kellene fogni Cathyt. Gyalogolhatnánk is, de attól tartok neki túl meleg van hozzá. – Juliettának rengeteg ellenérve lett volna, miért nem biztonságos a gyereket ülés nélkül szállítani, de ezúttal hallgatott. Óvatosan beszálltak az autóba. Cathy izgatottan mocorgott és folytatta a csacsogást a „pónikról”.
Julietta nagyon is tudatában volt a mellette lévő férfi jelenlétének a bőre bizsergett tőle, és ha nem fogja magát vissza ugyanolyan izgatottan mocorogna az ülésen, mint a kislány. Megnyugodva tapasztalta, hogy a férfi magabiztos sofőr, akinek az egója nem igényli, hogy a mutatványaival felvágjon egy nő előtt.
Nem akart a férfi jó tulajdonságaira fókuszálni, de a naivsága nem engedte, hogy mikor ennyire kedves hozzájuk, ne melengesse meg a szívét.

Declan hébe-hóba oldalra pillantott, hogy rendben vannak-e a lányok. Már az első találkozásnál bájosnak találta a kislányt is. Cathy olyan kedvvel és lendülettel élt, mint az öccse. Ugyanazok a szemek, ugyanaz a hajszín, ugyanis Max felnőtt éveire is megmaradt aranyszőkének. Ha nem lenne a DNS-teszt bizonyíték, akkor is nehéz lenne letagadnia. De természetesen nem is akarta megtagadni. Egy kissé váratlanul érte a dolog, hogy gyakorlatilag mától „apa lett”, de ahogy barátkozott a gondolattal egyre inkább kedvelte.
Persze ez nem azt jelentette, hogy nem volt berezelve az egésztől, de végülis kevés dolog volt, amiben ha hibázunk annyira helyrehozhatatlan, mint a gyereknevelésben.
Szerencsére azonban itt volt Julietta. Ahogy a folyton elkalandozó gondolatai visszatértek a lányhoz, észlelete, hogy ismét visszahúzódott a „csigaházába”, és a gyermeket, mint egy páncélt maga előtt tartva próbálja a férfit is kívül tartani.
Lassan elmosolyodott. Mindig szerette a kihívásokat, és a lányban volt valami, ami mágnesként vonzotta. Fel akarta térképezni, meg akarta ismerni, de legfőképpen le akarta vetkőztetni és meg szerette volna kóstolni. A gondolattól erősebben szorította a kormánykereket.
– Itt a melléképületben lakik Martha Jackson a házvezetőnő a férjével Hankkel, aki intézőként dolgozik nálam és a fiaikkal Bill-lel és Paullal. Jó gyerekek, Bill most fog végezni a középiskolában, néha besegít az apjának a munkában, de elég vad gyerek. Az öccse még csak általános iskolás. Most a főiskolai nyári szünetben Martha unokahúga, Phoebe is náluk vendégeskedik. – Declan nem látta, de érezte, ahogy Julietta megfeszül. Érdekes.
Erős gyanúja támadt, hogy valami személyeset nem tud Juliettáról. Alapjáraton nagyon bizalmatlan. Ilyet általában, vagy megkeseredett embereknél tapasztalt, vagy alapvetően rosszindulatúaknál. Mivel a lány egyik kategóriába beillőnek sem tűnt, valószínűsítette, hogy valami miatt ilyenné vált.
Ahogy haladtak gyorsan megosztotta az utasaival a farmról a tudnivalókat, hogy egy egész ménesnyi musztángot tart, valamint egy hatalmas csordányi marhát.


A birtok az dédapjáé volt, és apáról fiúra szállva jutott el hozzá. Nem zavarta, hogy lelkes a hangja, szerette a farmot, és szerette ezt az életet is. Ugyan nem támasztott annyi kihívást, mint az olajüzlet és a cég, de jó volt ide visszavonulni, ez jelentette neki az elvesztett gyökereket és a nyugalmat.
– Jó viszonyt ápolok mind a két farmszomszéddal is, ha megbeszéltük az ügyünket, akkor egyeztethetünk, a találkozóról is.
– Milyen találkozó? – kérdezett vissza Julietta.
– A menyasszonyomat illik bemutatnom, még a kerti parti előtt.
– Miféle kerti parti? – a lány hangja egyre kétségbeesettebbé vált. Declan gonoszul elmosolyodott, és egy kicsit sem bánta, hogy rögtön a mélyvízbe hajítja a Juliettát.
– Cathy tiszteletére hétvégén rendezünk a farmon egy partit. A személyi titkárom Timothy már felvette a rendezvényszervezővel a kapcsolatot, de este vacsora után mindent megbeszélünk. – vicces volt nézni, ahogy a lány fehér rózsás arcbőre előbb elsápad, majd élénkvörös színre vált. A meglepődéstől kinyílt a szája, amit Declannek kedve lett volna azonnal birtokba venni. A következő percben erősen összeszorította.
Semmi sem lephette volna meg jobban a férfit, minthogy a lány nem kezdett vitatkozni vele. Majdnem csalódott lett, hogy nem tette, hogy ennyire könnyen visszavonult. A lány csendes türelme méltóságról és higgadtságról árulkodott. Declan szerette feszegetni a körülötte lévők határait, és kihozni őket a sodrukból. Rengeteg mindent meg lehet tudni egy emberről, ha tisztában vagyunk vele, hogy mi az a pont, amikor kifakad, és főleg akkor, ha pontosan ismerjük, mit tesz az illető a harag szította állapotban.
Hogy elterelje a lány figyelmét bőséges információkkal látta el az itt folyó gazdasági dolgokról.
Leállítva az autót a karámhoz kísérte a lányokat, és gyorsan bemutatta az intézőjét Hank Jacksont.

A karámnál álló középkorú, erős testalkatú barátságos mosolyú férfi fogadta őket. Kedvesen üdvözölte őket, majd a gyorsan bemutatkozott. Egyszerű farmert, inget és kalapot viselt, a kezében egy foltos musztáng kantárát tartotta. Az állat békésnek tűnt, de a lány nem akart kockáztatni, hogy túl közel menjen hozzá.
Legnagyobb rémületére Declan a dzsip hátuljából egy répát varázsolt elő és Cathynek nyújtotta. A kislány kitépte magát Julietta kezéből, és öröm kiáltás kíséretében rohant a férfihoz, majd hagyta neki, hogy felvegye. Cathynél ez abszolút a bizalom jele volt, mert általában nem hagyta, hogy idegenek csak úgy ölbevegyék.
– A lovak nem szeretik, ha hirtelen mozdulsz Cathy – dörmögte Declan, és közben egy futó pillantást vetett az elfehéredő Juliettára. – Mindig lassan nyúlunk hozzájuk. Ha a tenyeredből eteted őket, akkor egyenesen kifeszíted, hogy könnyebben elvegye és ne kapjon bele a kezedbe. Segítek. – tette még hozzá, majd a karámhoz sétálva a férfi és a kislány együtt megetették a lovat. Cathy boldog mosollyal simogatta.
– Mi a neve? – kérdezte rögtön.
– Nem szoktam elnevezni a lovakat, csak számuk van. – mondta a férfi, megigazítva a kalapját, de gyorsan hozzátette, – de ha szeretnéd neki adhatsz nevet.
– Foltos, legyen Foltos! – felelte a kislány szinte azonnal határtalanul lelkesen.
– Nem baj, ha itt szinte minden ló foltos? – kérdezte a férfi elnéző mosollyal
– Nem, őt akkor is Foltosnak hívjuk!
– Rendben, és volna kedved felülni Foltosra?
A kislány szeme hatalmasra nőtt a meglepetéstől, majd pedig örömében úgy sikongatott, hogy szegény Foltos ugrott egyet ijedtében.
Julietta meg akarta állítani ezt az őrültséget, amíg lehet. Egyszerűen nem engedhet felülni egy kétéves a lóra, és a férfinak is lehetne több esze, minthogy…
De ekkor Declan felé fordult és olyan közel hajolt, hogy az ajkai a lány fülét súrolták, amitől az finoman megborzongott.
– Vigyázni fogok rá. – suttogta majd mielőtt elhajolt volna gyengéden megsimogatta a lány arcát. – Legközelebb te ülsz majd az ölembe.
Két öles lépéssel odasietett a karámon átkapaszkodva felült a nyeregbe. Hank felemelte majd a kezébe adta Cathyt, akit maga elé ültetett.
– Itt kapaszkodj a nyeregkápába. – mondta a kislánynak – de ne aggódj, mert tartalak is közben. Csak lépésben megyünk egy kört a karámba.
Cathy követte az utasításokat, és büszkén kihúzva magát ült a nyeregben.
Most így egymás mellett látva a férfit és a kislányt, egészen nyilvánvaló volt a rokonság köztük. Ráadásul úgy tűnt, hogy jól megértik egymást. Lehet, hogy 1-2 napba telne Declannek, és már nem is lenne rá szüksége?
Nem gondolta volna, hogy a férfi, akit szoknyavadásznak és hideg, számító üzletembernek ismer a világ, ilyen közvetlen és kedves lesz egy gyermekéhez.
A gondolattól kicsit átmelegedett a szíve, miközben figyelte a vidáman kacagó kislány és a vonzó férfi diadalmenetét körbe-körbe a karámban.



5. FEJEZET



Gyorsan eltelt a délután, Martha kedvesen frissítő gyümölcsöt és uzsonnát is küldött ki Cathynek. Felszabadultan és jókedvűen indultak vissza a házhoz.
Visszatérve egy középmagas, 30as kedves mosolyú szemüveges férfi várta őket a nappaliban.
– Helló, Főnök! – köszöntötte az elől haladó Declant
– Helló. Timothy, had mutassam be neked a vendégeimet: Julietta Smitht és a gyámleányomat, Cathyt. – a kislány megszeppenve az újabb ismeretlentől Julietta mögé bújt. A lány bátorítólag megfogta a kezét. Az idegen nagyon szimpatikusnak tűnt Juliettának, valamiféle barátságos aura lengte körül így közel sem volt annyira ijesztő, mint Declan,
– Örvendek a szerencsének! – vigyorgott kedvesen kezet nyújtva a lány felé. – Én vagyok az az ember, aki majd folyamatosan elnézést fog kérni, amiért a főnök megváratja, vagy egyáltalán oda sem ér. Sőt velem többet fog beszélni, mint a főnökkel.
– Tim, elég volt, vettem az adást, nem hívlak újra Timothynak. – majd a lány felé fordulva hozzátette – ha nem lenne ilyen piszkos jó munkaerő, már kirúgtam volna a modora miatt.
Julietta akaratlanul is elmosolyodott. Kettejük közül egy percig sem hezitálna, hogy kiválassza melyikük modora a jobb, és nem Declan kerülne ki győztesen. Óvatos pillantással figyelte a vidám férfit, ahogy lazának és megközelíthetőnek látszott, egy baráttal viccelődve.
– Itt vacsorázol, mert akkor szólok Marthanak?
– Nem csak ezzel ugrottam be. – felemelt 3mappát az asztalról. – Piros mappa az aláírni valók, legkésőbb holnap reggelre döntened kell, mert lejár a határidő, és továbbítanom kell őket. A kék mappa a nem olyan sürgős papírok, de ha már jöttem magammal hoztam. Az utolsó a sárga az pedig Amber küldte. – a férfi hangja kicsit mélyült, ahogy a „Amber” szót kiejtette. – A lelkemre kötötte, hogy minél előbb hozzam át neked. A kerti parti részletei, színminták és a többi és a többi…
– Létezik email is.
– Neked pedig itt a nappaliban hever a blackberryd, tudom. Amúgy mindent megkaptál e-mailbe is, de olyan aláírni valókat hoztam, amikre nem felel meg az elektronikusos, és ismétlem, Amber szín mintákat küldött.
– Ne szórakozz velem Tim. Fogd azt a mappát, és vidd magaddal. Választ ki, ami tetszik, és szabadíts meg a barátnődtől.
– Amber rendezvényszervező, és nagyon profi. – mondta Tim Juliettának magyarázva, hallatszott a hangján, hogy mennyire büszke a barátnőjére, és milyen szerelmes. – Holnap fel fog keresni Declan, valamikor kora reggel, mielőtt munkába indulnál.
– Nincs az a pénz, amiért Amber Leander itt legyen reggel 8 előtt.
– Majd finoman felkeltem, ne aggódj, nem kell rá várnod.
– Köszönöm. Ha nincs más…
– Egyenlőre nincs. Holnap az irodában.
– Jó utat vissza a városba! – köszönt el Julietta is.

Declan apró féltékenységet érzett, amikor látta, hogy Julietta arcán enyhe mosollyal követi a szemével a távozó Timet.
Sajnos be kellett ismernie, hogy a barátja lényegesen jobb választás lenne a lány számára, mint ő, de egy pillanatra sem gondolta, hogy átengedné, még a lehetőségtől is dühös lett, ami általában nem volt jellemző rá. Ha egy nő menni akart, engedte, mindig volt egy következő. Használta őket, majd elköszönt.
Ami Julietta kapcsán érzett, ez a védelmező ösztön, őt magát is meglepte. Meg akarta ismerni, fel akarta fedezni a lányt. Tudni akarta a lelke titkait, a legrejtettebb vágyait is.
Egész délután figyelte, ahogy őszinte mosollyal fordult Cathy felé, ahogy szinte minden alkalmat megragadott, hogy megérintse, megsimogassa a kislányt. Nézte, ahogy gondoskodott róla, és minden újról mesélt neki, minden kérdésre igyekezett válaszolni.
Maga is meglepődött, de remekül érezte magát, még így is, hogy egyenlőre a lányok kettősét pici távolságból figyelte.
A nap ajándéka azonban az volt, hogy Cathy a kis kezét az övébe csúsztatva sétált vissza az autóhoz, miközben a „pónijáról” fecsegett neki. Még századik alkalommal is örömmel ígérte meg, hogy ha holnap időbe el tud szabadulni a munkából, akkor újra kijönnek lovagolni.

A vacsora előtt mindenki felfrissítette magát.
Mivel Cathy nagylánynak gondolta magát, és nem volt hajlandó az etetőszékbe ülni, így ugyan az egész házat felforgatva, de találtak olyan magasító pármát, aminek segítségével felérte az asztalt.
Declan mindenre fel volt készülve, így kellemesen meglepte, hogy a kislány ügyesen evett, Julietta apróbb segítségével.
Miközben vacsoráztak ismét legújabb hobbijának élve a lányt figyelte. A haja szoros copfba fogott szépséges barna hajzuhataga azért könyörgött, hogy a férfi kibontsa és szétterítse a párnáján. Akárcsak a lány bőre. Örömmel fejtette volna ki abból a régi kifakult ruhából, hogy csupasz valójában megízlelhesse.
– Declan, gondot jelentene, ha elmennénk a holminkért? – kérdezte a lány, ezzel megszakítva a férfi kellemes gondolatfonalát.
– Hagyd csak, majd odaküldök valakit és mindet elhoz ide.
– De…
– Vagy amikor Vegasból jövünk, beugrunk, hogy csomagolhass, az embereim pedig csak a dobozokat pakolják fel.
– Ha Vegasba megyünk.
– Amikor Vegasba megyünk. – jelentette ki a férfi határozottan, miközben a szemében huncut szikrák gyúltak. Julietta a füléig vörösödött. – Nincs rá okod, hogy nemet mondj. Tudod, hogy mindenki így jár a legjobban.
– Még előtte akad egy kis olvasni valóm, és rengeteg megbeszélni valónk. – jelentette ki a lány.
– Gyere a szobámba, ha végeztél mára. – hívogatta az ördög csillogó szürke szemekkel, hogy essen bűnbe. Az egész teste mind csakis ezért lett olyan tökéletes, és a lány számára ellenállhatatlan, de ugyanakkor érezte az ébredő félelmet is, ami mindig visszatartotta, mint valami másba, vagy komolyba akart fogni.
A félelem, amit Treynek köszönhet, az a félelem ami a zsigeriben van, ami miatt fél tovább lépni.
Nem volt senkije mióta megtörtént az az eset, és nem volt benne biztos, hogy van annyira bátor, hogy az „első” újrakezdés, ezzel a vad és féktelen, erős és könyörtelen férfival essen meg. Nem volt felkészülve arra a tornádóra, amit a Declan Blake okoz, mikor a legkisebb fuvallattól összehúzta magát és vacogott.
– Nem lehetne inkább, hogy a nappaliban találkozzunk?
– Nem, mert holnap korán  kelek, és mivel nem tudom mikor végzel, kényelmesebb nekem. Holnap több tárgyalásom is lesz és pokoli fárasztó napom. – majd kisvártatva, mivel a lány továbbra is bizonytalanul méregette, hozzátette. – Kérlek…
És ezzel sajnos eldöntötte a kérdést.


Cathy, mintha érezte volna lány nyugtalanságát, vagy csak egyszerűen túl sok volt neki az izgalom és az új élmények, alig akart elaludni.
Julietta elég elcsigázottan indult el Declan szobája felé, miután végig olvasta a szerződést, mintha a kínpadra menne.
Egész vacsora alatt a férfi izzó tekintettel méregette, mintha több lenne, mint egy egyszerű középszerű külsejű tanárnő. Mintha kívánatos lenne a szemében, mintha csak ő létezne.

Mindig erre vágyott, és annyira hinni akarta, hogy mindez valós, nem pedig csak egy gyakorlott szoknyavadász játéka a legújabb áldozatával.
Erőteljesen megrázta a fejét, hátha ki tudja űzni ezeket a gondolatokat. Túlságosan idős már a tündérmesékhez. Hercegek nem léteznek, legalábbis nem a maga fajta lányok számára. Erőszakkal kényszerítette vissza a gondolatait a valóságba, majd határozottan kopogott.
Nem tudta eldönteni, hogy azért drukkoljon, hogy a férfi teljesen felöltözve fogadja, vagy azért, hogy egy szál törölközőben. Már a gondolattól is melegség simogatta, hogy átlépi a hálószobája küszöbét, de ugyanakkor az a gyomorszorító érzés és a vele járó örök félelem, hogy valaki ismét bántani fogja, valaki, akiben megbízik, valaki akitől nem is számít rá.
A férfi maga nyitotta ki az ajtót. A farmert és a pólót egyszerű melegítőre és pólóra cserélte. Juliettának volt egy olyan sejtése, hogy közelsem ez az öltözék, amiben Declan aludni szokott, így értékelte a gesztust, hogy nem akarta zavarba hozni.
– Fáradj beljebb! – mosolygott úgy, mint ahogy a farkas invitálná be a bárányt. Magabiztos mosolyától a lány teljesen elbizonytalanodott.
– Nem beszélgethetnénk inkább a nappaliban? – kérdezte félve
– Foglalj helyet. – mutatott a szobában lévő fotel felé. Julietta elgyengült térdekkel lerogyott. – ha a feleségem leszel, Julietta, el kell tudnod viselni a közelségemet, az érintésemet, nyilvános helyen is. – mondta a férfi kis távolságban megállva a lány előtt, és érdeklődő szemekkel figyelve minden mozdulatát.
A lány óvatosan biccentett beleegyezésül.
– Tudnod kell Declan, hogy ha bele is egyezem mindebben, képtelen leszek csak úgy lefeküdni veled. – a térdén megtámasztotta a könyökét és a tenyerébe hajtotta a fejét. – Sajnálom, én nem az a fajta lány vagyok, aki csak úgy szíre-szóra ugrik, nekem fontos… – a férfi megérintette a kezeit és lefejtette a tenyereit az arcáról, és tovább vizsgálta feszült figyelemmel, mintha belelátna a fejébe.
– Bántott valaki, ugye Julietta? – kérdezte végül. A lány nem válaszolt, de a szemei beszédesebbek voltak ezer szónál is. – Nem fogom rád erőszakolni magam, ha ettől félsz. Sosem tettem még ilyesmit. Nyugodj meg. – Julietta nem értette, de hitt a férfinak. Valahol a lelke mélyén érezte, hogy nem hazudik, hogy amit ígért meg tudja tartani. Lassan, mintha egy ijedt állatot próbálna szelídíteni a férfi letérdelt elé, és a kezét továbbra sem engedte el. A hüvelyk ujjával finoman simogatni kezdte a lány érzékennyé vált csuklóját. A bőrének minden egyes négyzetcentimétere tudatában volt a férfi közelségének, az érzékei felizzottak, de még nem kezdődött a pánik.
– A feltételem a következő, – szólalt meg nagysokára Declan, mikor már majdnem nyomasztó lett a csend. – tudok várni valameddig, ha lassan azért haladunk. Bármikor, amikor azt mondod leállok, de hagynod kell, hogy megpróbálkozzam.
Julietta bólintott, mert csupán ennyi telt tőle, a torka összeszorult. A férfi keze lassú mozdulatokkal simogatta tovább, a csuklóról felfelé az alkarját a könyökhajlatnál megállva.
– Tudod, hogy milyen gyönyörű vagy? – suttogta a férfi halkan, a mély rekedtes hangjától a lány bőre bizseregni kezdett.
– Aligha hiszem, hogy gyönyörű. – préselte ki a lány az összeszűkült torkán a szavakat többszöri próbálkozásra. – – Csodás a bőröd. – folytatta a férfi, már az egész karját simogatva. – Selymes, krémes lágy. Szinte könyörög a kényeztetésért. – A férfiből jövő izzó forróságtól a lány bensőjében is ébredezni kezdett a tűz. Ahogy felemelte az állát és Declanre mert nézni elveszett a szemeiben. A férfiéből sütött a keménykézzel fékezett vágy, a szilárd önuralom, amivel kordában tartotta.
– Szeretnélek megismerni…
– Mi…mi…miért én? – kérdezte Julietta
– Nagyon rég óta te vagy az első nő, aki megbabonázott. – felelte a Declan egyre közelebb hajolva. Az ajkai éppen csak súrolták a lány fülének finom bőrét. Mélyet sóhajtva beszívta az illatát. – A bíróságon mikor esélyed sem volt, úgy küzdöttél, hogy az elismerést igényel.
Amikor a férfi forró lehelete Julietta arcélét érte, a lány megremegett. Mintha valamiféle kábulatban lenne, mintha a férfi varázsa alól nem lenne menekülés.

Nem állíthatta, hogy a közelségétől retteg. Valami egészen más szó jutott eszébe, ahogy a nőiessége ébredezni kezdett téli álmából. A mellbimbói megkeményedtek és a melltartója puha pamut anyaga is dörzsölte érzékennyé vált csúcsukat. Mély sóhaj szakadt fel a lányból.
Declan még közelebb hajolt, mind a két tenyerét a fotel karfáján megtámasztva finom csókot lehet a lány nyakának kecses ívére.

Túl sok lett. A férfi elképesztő méretei körülötte, a borostájának finom karcolása, a forró lehelete a bőrén, az illata, ami elborította… Túl sok… Túl közel.
Julietta teljes testében megmerevedett, és ijedten dőlt hátra a fotelben. Olyan erős ziháló lélegzettel, mintha maratont futott volna. A félelemtől nagyra nyíltak a szemei.

Declan vett pár mély levegőt, és erőnek erejével hátra húzódott, majd felállt, amikor megérezte a lány testében végbemenő változást, ahogy az addig forró test szinte megfagy a kezei között.
Hagyni a kell a lánynak elegendő teret.
Türelem. Minden erről szól, előbb-utóbb eljön a megfelelő pillanat.
Nagy lépést tett így is, most már megbizonyosodott róla, hogy hatással van a lányra. A nagyobb baj pedig az, hogy Julietta sokkal erősebb hatással volt őrá. Olyan merev lett, hogy attól félt, mindjárt kettétörik. Ő a pokolba ezen egy jeges zuhany sem segít. A lány kellemes virágillata elkábította, a bőrének finomsága teljesen megbabonázta, Az a kellemetlen gondolata támadt, hogy talán nem is Julietta az, aki itt horogra akadt.
Nem emlékezett rá, hogy volt-e valaha ennyire felpörögve. Erőnek erejével kellett magát fegyelmezni, hogy visszahúzódjon, de a lánynak szüksége van arra, hogy megbízzon benne. Nem volt kenyere az erőszak, és nem is ezzel a csodálatos lánnyal akarta elkezdeni. Kellett neki, eldöntötte és meg is szerzi, kerül, amibe kerül.

– Sa..sajnálom. – suttogta a lány könnyes szemmel.
– Semmi baj, tündérem. – felelte a férfi mély rekedt hangján, önelégülten mosolyogva – így is tovább jutottam, mint amire számítottam.
Julietta ereiben meghűlt a vér. A pokolba ezzel a férfival, most hatalmas pofont adott volna ezért, ha nem távolodik el ennyire, de felállni félt, mert nem volt benne biztos, hogy elbírják a remegő térdei.
– Szóval, térjünk vissza a megállapodásra. – mikor újra megszólalt, a férfi hangjában nyoma sem volt az előző odaadó szeretőnek, újra a kemény üzletember állt Julietta előtt. – Minden mással egyetértesz, ha beleteszem, hogy egy év múltán hozzájárulok, hogy te is örökbe fogadtasd Cathyt?
– Igen.
– Jól elolvastad a szerződést Julietta? Mindent?
– Igen. – hebegte újra. – Olvastam, hogy jogodban áll szeretőt tartani, olvastam, hogy bármikor kezdeményezheted a válást, olvastam, hogy semmiféle pénzre nem tarthatok igényt, csak a jóindulatodra leszek bízva. – a lány nagy levegőt vett, a fájdalom könnyei szorongatták ismét. – Megveszel, és addig használsz, amíg szeretnél. Ezt akartad, a tiéd. Nekem csak a kislányom kell.
A férfi lassan biccentett. Erre eddig nem is gondolt, hogy a lány hogyan érezheti magát a szerződés pontjaitól. Az irodában még józannak és előrelátónak tűnt feltételektől.
– Csupán Cathyvel szeretnék maradni. – suttogta a lány. Elővette a magával hozott tollat és látványos mozdulattal aláírta a papír, és ezzel eladta a lelkét magáénak az ördögnek.
– Nem foglak bántani. – jelentette ki a férfi határozottan, és a tekintete a lányéba meredt. – Bízz bennem.
– Én igyekszem Declan, és azt hiszem nem is nagyon van választásom.
– Holnapután Vegasba repülünk és egybe kelünk, mindent elrendezek. Szeretnél valakit meghívni az esküvőre?
– Nem, csak Cathyt.
– Szülők, barátok?
– Senkit.
– És a szombati kertipartira?
– Átgondolom. – felelte a lány elcsigázottan – De ne haragudj, most megyek és lefekszem aludni. – azzal nem is várta meg a választ rögtön felállt és az ajtó felé lépdelt, gyors iramban.
Nem mintha menekülne… Tényleg nem.
Declan azonban gyorsabb volt, és kinyitotta az ajtót előtte.
– Szép álmokat Julietta. – dörmögte, és a tiszteletére legyen mondva meg sem próbálta búcsúzóul megcsókolni a lányt.
 – Szia. – köszönt el Julietta.
Visszatérve a szobájába szinte az ágyba zuhant, az erotikus nyilak, amikkel a férfi folyamatosan bombázta kiszívták minden erejét. Kómaszerű állapotba zuhanva aludt reggelig.




6. FEJEZET


Reggel Julietta vidáman ébredt, gyorsan felöltözött majd benézett a még alvó Cathyhez.
Nem akarta felébreszteni, így tovább indult a konyhába. Kezdett reménykedni abban, hogy valami jó is történhet. Többször átgondolta a tegnap történteket és a lelke mélyén elkezdte hinni, hogy talán elsőre tévedett, hogy talán Declan nem olyan, mint aminek gondolta. Végülis egy nagyon jóképű férfi volt, aki ha akart tudott nagyon kedves is lenni. Nem annyira szörnyű dolog, hogy vele legyen. A céltalan gondolataiból a házvezetőnő szakította ki.


– Miss Julietta – szólította meg kedvesen Martha – Megérkezett a rendezvényszervező, Mr. Blake irodájába küldtem, mert ismeri a járást. Az úr még a szobájában van, de készítettem reggelit, ha éhes lenne.
– Nem kellett volna fáradnia.
– Igazán nem fáradság, ez a dolgom, hogy gondoskodjak magukról.
– Köszönöm. Megvárom Cathyt a reggelivel, de nagyon hálás vagyok a segítségért.
– Semmiség, szóljon, ha bármire szüksége van. Nagyon szívesen vigyázok a kislányra is, ha valami dolga akad. Sajnos az enyémek már nagyon, nem lehet őket babusgatni. – csacsogta kedvesen Martha.
Julietta megköszönte, és felajánlotta a segítségét a takarításban, de Martha egy legyintéssel elküldte, ezért elindult Declan irodájája felé, ahonnan szöszmötölés zaja szűrődött ki, holott tudta, hogy a férfi még a szobájában van. Lassan és halkan közelítette meg, óvatosan kinyitotta az ajtót.
A látványtól, ami ott fogadta megfordult körülötte a világ és hányingere támadt.
A világ legtökéletesebb nője ült szétterpesztett lábakkal Declan íróasztalán. Hosszú lábakkal, mutatós mellekkel, hosszú szőke hajjal, csupán egy harisnyatartóban, aprócska tanga bugyiban és olyan pushup melltartóval kiegészítve, ami szinte az égig emelte az amúgy is tökéletes melleit. Kissé hátra dőlve, befeszítve helyezkedett el.
Amikor a tekintetük találkozott a lány meglepődött, de alig jött zavarba. Ellenben Julietta arca égni kezdett.
– Menj innen ki, daduska! – csivitelte a lány csilingelő hangon. Julietta nem lepődött meg, hogy csupán dadának nézte. A kopott farmernadrágja és az egyszerű pólójából csakis erre következtethetett. Egy pillanatra eltöprengett, hogy vajon mire is számított? Annyira jelentéktelennek érezte magát alapból is, de hogy szembe találkozott a Declan életében lévő egyik gyönyörű nőpéldánnyal, most már biztosra tudta is.
Mivel ez a szőkeség szervezte Cathy „isten hozott” buliját, valószínűleg azt gondolta, hogy ha Devlan magához vesz egy kislányt, akkor gondoskodik segítségről is.
Hogy feltételezhette egy percre is, hogy a férfi bármilyen hosszabb vonzalmat érezhetne iránta, amikor olyan csodás nők veszik körül, mint ez a szőkeség? Valószínűleg csak megkívánta, mint minden nőt válogatás nélkül, ahogy a pletykarovatokban is olvasta.
Amiket Declan eddig próbált vele elhitetni, azokat egyszerűen nem vehette komolyan, csupán annyit jelentenek, hogy a férfinek hatalmas gyakorlata van abban, hogy minden nővel azt éreztesse, hogy különleges...  
Ha nincs a Treyel történt eset, akkor valószínűleg már ő maga is a férfi ágyában kötött volna ki.
Declan számára egyetlen együtt töltött pillanatnak sem volt jelentősége.
Egy pillanat – gondolkodott el Julietta – ha ez a lány Amber a rendezvényszervező, akit vártak, akkor pedig Ő Tim barátnője is.

Érezte, ahogy erőt vesz rajta, és minden porcikáját elborítja a mélységes csalódottság.
Nem gondolta, hogy ennyire becstelen Declan. Hogy képes a barátja háta mögött annak barátnőjével lefeküdni.
– Elnézést a zavarásért! – mondta Julietta halkan és sarkon fordulva otthagyta az irodát, olyan óvatosan becsukva az ajtót, ahogy csak tőle tellett.
Még hallotta maga mögött, ahogy Amber ahelyett, hogy szégyellné magát, jóízűen kuncog.

Julietta úgy érezte a szerencséje végképp elhagyta, amikor folyosón ki más, mint maga Declan Blake jött szembe. Frissen zuhanyozva, nedves hajjal, amitől a szőke tincsei most sokkal sötétebbeknek tűntek. Az állát erős borosta borította, ami arról árulkodott, hogy vagy elfelejtett, vagy szándékosan nem borotválkozott. Egyszerűen szédítő jelenség: férfias letaglózó és vad.
Mielőtt azonban erőt véve magán csalódottan elmehetett volna mellette, a férfi finoman elkapta a könyökét és visszahúzta. Megérintve az arcát maga felé fordította, majd látva a lány sebzett, mérges arcát összevonta a szemöldökét.
– Hozzád indultam, hogy beszéljünk… – kezdte a férfi mintha mi sem történt volna, mintha nem tudná, hogy mi vár rá az irodában.
– Na ne viccelj velem! – morogta a lány csendesen. – Eressz el Declan, mert elkésel a randiról és az íróasztalodon ülő lányka elolvad teljesen, vagy befejezi magának.
– Nem tudom, miről beszélsz. – kezdte a férfi türelmetlenül, de Julietta kitépte a karját a kezéből és szaladni próbált, de Declan újra elkapta. – Julietta, állj le. Mi a gond?
– Te! Te vagy a gond! – kiabálta a lány, és erőnek erejével visszatartotta a könnyeit. – Egy félmeztelen szőke vár az asztalodon, úgyhogy ha megbocsájtasz nekem is dolgom van!
Declannek ez már sok volt. Nem elég, hogy szexuálisan borzasztóan frusztráltan ébred, most még ez is. Mérgesen összeráncolta a homlokát, majd a lányt magával vonszolva az irodájába rontott, ahol a már ismert szőke fogata őket, ezúttal meglepett arcot vágva.
– Erről beszéltem! – mondta a Julietta diadalittasan, az igaza teljes tudatában a csinos asztaldíszre mutatva.

Declan olyan ideges lett, hogy fel tudott volna robbanni.
– Amber, fogd a cuccaidat, öltözz fel, és olyan gyorsan tűnj el innen, ahogy csak tudsz, vagy nem állok jót magamért!
– Declan, ne viccelj már! Csak azon akadtál fenn, hogy a gyámleányod dadusa meglátott? Igazán nem nagy ügy.
– Kibaszott gyorsan húzz innen a francba! Azon akadtam fenn, hogy az egyik jó barátom csaja vagy és ő pedig. – mutatott a férfi Juliettára – Nem a dadusom, hanem a mennyasszonyom.
– A micsodád? – kérdezte Amber elkerekedett szemekkel – Az nem lehet, ez a lány csóró, és ráadásul… – egy legyintő mozdulatot tett – alacsony is, és duci és...
A férfi igyekezett megsemmisítő pillantással elhallgattatni a szöszit. Ez hiányzott legkevésbé a mai reggelhez és az amúgy szépen induló „kapcsolatukhoz”, hogy ez az olcsó és felszínes lotyó, mint Amber, Julietta arcába mondjon ostobaságokat.
  Komolyan Declan, – folytatta zavartalanul – nem értelek, ha ez az egész a kislány miatt van, akkor sem kellene egy ilyen jelentéktelen nővel kezdened, mint…
– Kifelé!!! – mennydörögte minden türelmét elvesztve a férfi, miközben az járt a fejében, hogy ebből a szarból nem fog egykönnyen kimászni. Már így is rezgett a léc Juliettánál, ez a jelenet pedig még rátett egy lapáttal.
És a lány mivel nemrég találkoztak és nem ismeri még elég jól, nem tudhatja, hogy sose tenné meg ezt a barátjával, Timmel.
Nincs fogalma arról, hogy már hányszor utasította vissza Ambert, aki minden egyes kudarctól csak még sokkal bátrabb és merészebb mutatványokba kezdett.
Nem foglalkozott vele, hogy a ruháit összeszedő szőkeség után nézzen, inkább feszülten figyelte Julietta arcvonásait, ahogy a lány üres tekintettel figyelt minden maga körül. Látszott rajta, hogy már ítélkezett.
Hogy a jó büdös francba! Meg fogja fojtani Ambert!

Julietta mereven és végtelenül feszülten figyelte, ahogy a hihetetlenül csinos lány elegánsan hajladozva felkapkodja a ruháit, amik alig takartak többet a tökéletes alakjából, mint az aprócska fehérnemű, az öltözködése legalább olyan erotikusra sikeredett, mint ha vetkőzne, majd csípő ringatás közepette lelépett, és nem volt rest az ajtóból még egy csókot visszadobni Declannek. Juliettának itt lett elege.
– Sosem feküdtem le Amber Leanderrel. – hallotta a férfi hangját az iroda beálló csendjében, de természetesen nem hitt neki. Egyszerűen nem hihetett.
Óvatosan biccentett.
– Nem hiszel nekem Julietta, ugye? – kérdezte a férfi erősebb hangerőn, amitől persze a lány összerezzent.
– Kérlek szépen Declan, eressz el. – kérlelte, immáron a férfi dühös szürke szemeibe nézve. Magabiztosnak és kérlelhetetlennek tűnt. Az erős szőke borostától az arca még „barbárosabb” lett. A termete ismét fenyegetőnek tűnt. Julietta idegeit egy hajszál tartotta.
– Kérlek. – suttogta elhaló hangon.
A férfi megláthatott valamit a lány arcán, mert azonnal eleresztette és hátra lépett kettőt, egészen az íróasztalig, amiben megkapaszkodott, mintha szükség lenne, arra hogy azonnal lefoglalja a kezeit, mielőtt valami meggondolatlant tesz.
– Nem bizonygatom többet Julietta – kezdett bele fáradtan újra – de nem tettem meg. Soha. Sok szemétséget műveltem, sok mindenkit kihasználtam, amire nem vagyok büszke, de egyetlen egyszer sem vertem még át egyetlen barátomat sem, és Tim nemcsak a munkatársam, de a barátom is. Fogalmam sincs miért nem lát át ezen a libán, de nem lehetek az, aki felvilágosítja.

– Értem. – felelte a lány, csak azért, hogy mondjon valamit.
– Nem hiszel nekem. – nem kérdezte a férfi, hanem kijelentette.
– Nem tudom – válaszolt a lány, most hogy újra levegőt kapott, némiképpen erősebb hangon. Kezdett megnyugodni most, hogy a férfi már nem tornyosult felette és elegendő távolság is keletkezett. – Bocsáss meg Declan, de szeretnék visszamenni a szobámba aztán pedig megkeresem Cathyt.
– Be kell mennem az irodába, csak vacsorára érek haza, de utána beszélnünk kell.
– Rendben. – egyezett bele a lány és elkínzottan kivonult az irodából.




7. FEJEZET


Julietta örült, hogy Cathy annyira fáradt volt, hogy mire reggel felébredt, Declan már régen elment munkába. Megkönnyebbült, hogy kapott egy kis haladékot, amíg nem kell a férfi szemébe néznie.
Folyamatosan ostorozta magát az ostoba hiszékenysége miatt. Nem tudta mire számított a szerződésben aláírta, hogy a férfinek joga van szeretőt is tartani, csak ma reggelig valami romantikus hóbortnak engedve azt feltételezte, hogy nem fog. Vagy ha mégis azt lényegesen diszkrétebben teszi, hogy ne derüljön ki.
Ami pedig a legrosszabb, hogy tegnap este a fotelban ülve, amikor a férfi a hatalmas kezeivel finoman simogatta, HITT neki. Egyetlen röpke estére elhitte, hogy gyönyörű, különleges és boldog lesz.
Az elhatározásán azonban nem változtathatott még ez sem. Egyetlen év magas, de kibírható ár arra, hogy jogai legyenek Cathyvel kapcsolatban. Majd vastagabb bőrt „növeszt” az arcán és valahogy összeszorított fogakkal ki fogja bírni.
Nem lesznek romantikus álmodozásai, illúziói Declannel kapcsolatban és mindenkinek könnyebb lesz.
– De mi lesz a szexszel?... – szólalt meg a gonosz kis hang a fejében. Valami különös oknál fogva a férfi elhatározta, hogy akarja őt. Bizalom nélkül azonban a Julietta képtelen rá. Nem, így nem, hogy amikor a férfi köré tornyosul, mindjárt a kezét figyeli, hogy a simogatásból mikor lesz csapás, így nem, hogy a közelsége a bizalom nélkül fojtogató.
– Túl fogod élni. – Túl élte elvégre Treyt is, a sok megaláztatást a visszavont feljelentést, amikor mindenki úgy méregette, mint egy csúszómászót, hogy az idejüket rabolta. Túl éli, mint ahogy azt is, ahogy Trey apja Mr. Alan Hoover a gazdag és híres, bejött a kórházba és hazug lotyónak nevezte, aki a fia karrierjének útjába áll.
Túléli, mint ahogy a saját apja, Frank, lenéző tekintetét, amikor beavatta, hogy mit tett a tökéletes Trey, akit a legjobb barátjának fia lévén, sajátjaként szerette. Franknak nem adatott meg az az öröm, hogy fia legyen, csak két lánya. Julietta nővéréről Sandyről jobb is, ha nem elmélkedik.
És végül a saját anyjának, Pamnek suttogását, hogy csak egy ostoba liba hagy el egy olyan jó partit, mint Trey csakis azért, mert „megcsalta”. Szerinte minden egyes férfi ezt csinálja, nem értette, miért akadt ki a lánya.
Ez volt Julietta nagy „boldog” családja. Csak a lány számított kívülállónak, aki igazi könyvmolyként élt és nem pedig parti-lányként. A kemény munkát és a nyugodt életet választva végül a könnyű pénzkeresés helyett.
 Julietta anyjának testvére Tammy, (Sarah anyja), szintén egy pénzhajhász nőszemély volt, aki ugyanolyan véget ért, mint szegény Sarah.
Csalódott az unokatestvérében, amikor hozzájött a babával, de nem volt meglepve. Sarah előtt sosem lebegett egy jó példa, akit követhetett volna. Az egyetlen „mintát” másolta, ami közelről ismert.
Nem volt igazán közeli kapcsolata a családdal, sőt Trey eset után szabályosan kirekesztette a saját apja. A lány fájdalma végtelen űr lett, amikor világossá vált számára, hogy az ex-vőlegénye ült a családi asztalnál Julietta helyén ünnepekkor.
Visszaterelődtek a gondolatai a hétvégi kerti partira, és eszébe jutott Declan kérdése, hogy kit szeretne meghívni.

Az őszinte válasz az volt, hogy senkit. Nincs szüksége az apja közönyére, és az anyja elismerő pillantásaira sem, hogy végül „pénzes-pasit” fogott. Továbbá arra sincs szüksége, hogy a testvére rámásszon a „férjére”. Mert azzal kapcsolatban egy szemernyi kétsége sem volt, hogy Sandy megkísérli majd. Ami pedig Declant illeti… nem akart feltételezésekbe bocsátkozni a ma reggeli eset óta, mert valószínűleg a következtetések is fájnának.

Julietta kényelmes rózsaszín nyári ruhába öltöztette Cathyt a szekrényében találtak közül, majd reggeli után éppen sétára indultak volna, még a nagy meleg előtt, amikor határozott, de puha léptek zaja ütötte meg a fülét.
Egy életvidám lány robogott be a nappaliba.
– Jó reggelt! – köszöntötte őket. – Karen Morgen vagyok. Én vagyok a mindenes lány a Blake-Maxon-Armond vállalatnál. Igazából gyakornok, akit szeretnek mindennel megbízni. – javította ki, de közben kedvesen mosolygott. Közepes termetű, vékony lány volt, vörös hajjal, rengeteg szeplővel, nagy barna szemekkel. – Azért küldtek, hogy bevigyelek a városba vásárolni. – majd felmutatott egy fekete American Express kártyát. – Korlátlan, úgyhogy rajta!
Juliettának egyetlen percbe került, mire felfogta, hogy mit akar a lány.
– Declan küldött ugye?
Karen egy pillanatra zavarba jött.
– Én Timtől kaptam az utasítást, hogy jöjjek ide… – hebegte zavartan
– Köszönöm Miss Morgen, de menjen nyugodtan vissza a munkába. – mondta Julietta olyan barátságosan amennyire telt tőle, de belül majd szétrobbant mérgében! Mi a csudát képzel magáról Declan? Azt hiszi azért mert gazdag, bármit megtehet? Ennyire semmibe vesz mindent, amit Julietta testesít meg?
De igyekezett visszafogni az indulatait, elvégre ez a kedves lány nem tehetett semmiről.
Karen elpirult, amitől a szeplői világítani kezdtek az arcán.
– Csak Karen, kérlek. Nem akartam megbántani, én csak…

– Semmi baj. Ne haragudj, hogy udvariatlan voltam. – nem akarta elmondani a lánynak, hogy amennyiben Declan azt hiszi, hogy újabb lefizetéssel, egy kis vásárolgatás formájában, hálára kötelezheti és közben még el is felejti a reggel történteket, akkor nagyon téved. Semmi szüksége nem volt további pénzekre, vagy bármi másra, így is olcsónak és megvehetőnek érezte magát. Szörnyen furdalta a lelkiismerete, már attól, amit tenni készült, nem volt szükség arra, hogy a férfi tovább rontson rajta.
– Kérdezhetek valamit? – kíváncsiskodott Karen, Julietta alaposan végigmérte és volt egy olyan érzése, hogy a lány nehezen eltántorítható. De ahogy erőszakkal nyugalmat erőltetett magára, az agya újra működni kezdett és leküzdhetetlen késztetést érzett, hogy azonnal visszavágjon, közben automatikusan bólintott, persze Karen ezt annak értelmezte, hogy szabadon kíváncsiskodhat.
– Miért érzed sértőnek, ha a vőlegényed ideküld, hogy vásárolni vigyelek?
– Karen, ez nem tartozik rád. – Julietta látta, hogy a lány megértően biccent, majd gondolkodó képet vág. Egyre mérgesebb lett, ezért nagyon meg fog fizetni Declan, csak kerüljön a…
– Mit szólnál hozzá, ha már egyszer ideküldött Tim, mégiscsak bevinnél a városba, és a vásárlás előtt beugranánk Declanhez? – magában Julietta elismerően elmosolyodott, igen… ezt nem hagyhatja szó nélkül, egyszer és mindenkorra tisztázza a férfival a határokat.
– Egy pillanat, – kezdte a lány váratlanul megszakítva Julietta elmélkedését – a kislány is velünk jön?
– Persze, mégis kire és miért hagynám egyedül. Vagy probléma?
– Nem. – válaszolt lelkesen Karen. – Tudok egy nagyon jó helyet, ami tetszene a kislánynak. – Mikor Julietta észrevette, hogy a másik hosszan méregeti és próbálja összerakni a képet, megkönyörült rajta, mert eleve bűntudat kínozta, amire fel fogja használni. Sosem volt kenyere, az ilyesmi, és gonosznak érezte magát tőle, de a cél szentesíti az eszközt, tartja a mondás.
– Én nevelem Cathyt pici kora óta, olyan mintha a saját lányom lenne.
– Akkor ezért kísérted őt egészen Texasig. – lassan elmosolyodott – akkor most már majdnem mindent értek. Valamikor a tárgyalások közepette összejöttetek Declannel, és megkérte a kezed, mert…
Julietta eldöntötte, hogy nem mond többet. Abszolút nincs szükség rá. Senki sem hiszi el, hogy Declan Blake önszántából egy ilyen átlagos lány mellett maradna, mint Ő. Ráadásul mikor Karen a pocija tájékát kezdte vizslatni, végleg elszakadt a cérna.
– Induljunk! – a szokásos válltáskájába elpakolta Cathynek a nyusziját, egy kiskönyvét, némi innivalót és egy kis nasit, ha megéhezne, majd átkötötte Camarojában lévő gyerekülést a csillogó hófehér csodába, amivel a lány jött.

A céghez vezető úton Juliettában csak úgy forrt a méreg. Cathy folyamatosan csacsogott, és Karen próbálta szórakoztatni mind a kettőjüket. Csupán 30perc telt el, de örökkévalóságnak tűnt, amikor egy hatalmas üvegépület mélygarázsában végre leparkoltak. Természetesen külön parkolóhellyel rendelkezett a lány.
A bejáratnál hatalmas tábla hirdette, hogy itt a székhelye a Blake-Maxon-Armond vállalatnak.
Az elegáns tágas lifttel egészen a legfelső emeletig mentek. Cathy csodálkozva nézett mindenfelé, és egy rövid időre még a szája is tátva maradt. Julietta bőségesen alulöltözöttnek érezte magát ebben az elegáns közegben.
– Egy kicsit várnotok kell, – mentegetőzött Karen, miután a recepcióssal váltott pár szót. – mert éppen az egyes tárgyalóban folyó videokonferencián vesz részt.  
– Anya, pisilnem kell. – suttogta halkan Cathy.
– Gyere! – ajánlkozott rögtön Karen. Mivel úgy tűnt az idevezető úton „összebarátkoztak”, és a kislány egyszerűen, vita nélkül elindult vele, így Julietta nem avatkozott közbe.
Amint azonban egyedül maradt, a gazdagságról pimaszul hencegő váróban, a recepciós kiskosztümös csodanő még az eddiginél is rosszallóbb pillantást vetett rá. Úgy méregette, mintha valami hajléktalan lenne, vagy minimum egy koldus, pedig az egyik legjobb farmernadrágját és egy csinos kék blúzt viselt. Az addig tapasztalt szégyene helyét átvette a vad düh.
Nem törődve a recepcióssal, sem senkimással, még a józanabbik esze hangjaival sem, berontott az egyes tárgyalóba.
Declan egy hatalmas asztal mögött ült. A reggeli öltözék helyett szürke öltönyt viselt, fehér inggel és szürke, ízléses, tökéletesen megkötött nyakkendővel. De sajnos nemcsak a nyakkendő kötése volt tökéletes. A férfi maga volt az elemi erő és a vonzalom, ami minden mozdulatából sugárzott. Az izmos termetének félelmetes erejét nemhogy palástolta, hanem még ki is hangsúlyozta az öltöny. Még a határozott arcéle, és az erős sötétszőke borostával fedte álla is tökéletes volt. Ellenállva a torkát szorongató ébredező vágynak, folytatta, amiért idejött.
– Mi a csudát képzelsz te magadról? – kiabálta a lány nem törődve azzal, hogy a képernyőkön és a kivetítőn megjelenő férfiak arckifejezése zavartra vált.

– Parancsolsz? – kérdezte a férfi összehúzott szemöldökkel, rosszalló figyelve a lányt. A szürke szemeiben a düh és a meglepetés váltotta egymást, közte egy pillanatnyi jókedv is megcsillant.
– Képes voltál az asszisztenseddel küldetni nekem egy nyamvadt hitelkártyát és kiadni, hogy a gyakornokod vigyen vásárolni, mégis mi a frászt képzelsz magadról? – egy mozdulattal az asztalra hajította az említett kártyát.
– Elnézést uraim, egy kis technikai szünetet tartunk, holnap innen folytatjuk. – felelte a férfi, a nyugalom teljes látszatát felvéve, a monitorokban figyelő embereknek címezve. Majd bontotta a vonalat.
– Egy fekete American Express kártya és egy sofőr nem gondoltam, hogy probléma lesz. – felelte a férfi miközben felállt, hátratolva a széket és a vad érzelmektől erősen ziháló és kipirult lány felé lépkedett.
– A francba Declan, mégis mit gondolsz? Azt hiszed megvásárolhatsz?
A férfi olyan közel ért, hogy ha Julietta nem lett volna ennyire dühös, akkor fenyegetőnek is érezhetné a jelenlétét, de mivel a mérge minden mást elnyomott, így bátran nézett farkasszemet az előtte tornyosuló kétlábon járó szexszel.
– Már megvettelek, szívem. – suttogta Declan egészen közelről.
Julietta nem is gondolkodott egyetlen pillanatig, még soha életében nem állt ilyen közel ahhoz, hogy megüssön valakit. A karjának izmai is megfeszülve beleremegtek, mint ahogy az erőszak gondolatára az egész teste is. A tenyerét, ökölbe szorította szorosan a teste mellett, a szemeit a bensőjét elöntő fájdalom könnyei marták.
Mind a ketten az indulatoktól szaporábban szedték a levegőt, a feszültség szinte tapintható volt.

A férfi lassan megérintette a lány megfeszülő karját, majd elmosolyodott. Julietta minden porcikája beleremegett a férfi mosolyába, mert vad volt és kihívó, mintha a férfi pontosan tudná, hogy mennyire a szakadék szélén áll, hogy mennyire közel került ahhoz, hogy összeomoljon. Ha működött volna a józanabbi esze, a lány biztosan elfut, de így csak meredten nézte tovább a férfit, és közben a teste életre kelt.
Amikor Declan tekintete a szájára tapadt, már sejtette, hogy pokoli bajban van. A férfi megragadta a tarkóján összefogott copfját és annál fogja magához rántotta. Julietta az izmos mellkasra zuhant, de mire feleszmélt a férfi már vadul csókolta. Semmi nem volt a csókban a korábbi gyengédségből, féktelen volt és magával ragadó. Julietta egyetlen pillanatra elfeledkezett a félelmeiről, elfelejtette, hogy miért van itt, csupán élvezte a vad csókot és a mindent elsöprő érzéseket.
A férfi durván a hajába markolt, amitől meg kellett volna ijednie, de ehelyett kéjesen felsóhajtott. A férfi durva morgása megremegtette szinte a csontjait is. Falta az ajkait, mintha nem lenne semmi más tápláléka.
– Elnézést! – hallotta a „visszatérő valóságból” Karen szabadkozó hangját.
Az illúziót azonban sikerült megtörnie, Julietta abban a pillanatban magába roskadt, és el akart menekülni Declan mellől, de a férfi vasmarokkal tartotta.
A sikertelen szabadulási kísérlettől a lányt elöntötte a pánik, és már közelsem a vágytól remegett. Mintha a férfi megérezte volna, kihúzta a kezét a lány hajából és lassan elengedte.
Julietta hátrált két lépést, hogy biztosan elég távolság legyen köztük, majd köszönés nélkül távozni akart. Öles léptekkel megindult az ajtó felé, de Declan megragadta a könyökét, mielőtt eliszkolhatott volna.
– Anya, itt vagy? – kiabálta Cathy az ajtón túlról.
Háromszor kellett megköszörülnie a torkát, mire meg tudott szólalni.
– Jövök kicsim! – kiabálta. Nem mert a férfi szemébe nézni, de ahogy indult tovább, a könyökén lazult a szorítás, sikeresen kicsusszanhatott a keze.
– Még nem végeztünk! – szólt utána Declan mély hangján, ami úgy karcolta az érzékeit, mint, ahogy a bőrét a férfi borostája.
– Mindent elmondtam, amit akartam. – Julietta hangja olyan halk és erőtlen volt, mint ahogy érezte magát a remegő lábain állva.
– Jó, mert akkor egyszerűen csak végig hallgatod, amit ezek után én mondani fogok! – a lány próbálta magát azzal nyugtatni, hogy rosszul hallotta és a gyengülő idegei játéka volt, hogy fenyegetésnek hatott a férfi szavaiból…
– Valamit azért gondolj át drágám, az mindannyiunk érdeke, hogy a látszat házasságunk, kifelé, minél hihetőbb legyen. Közszereplő vagyok bizonyos szinten, így a holnapi esküvőnk fotói valószínűleg pletykalapok tömegébe be fognak kerülni. Intelligens nő vagy, szerinted, ha odaállítasz egy kellemes nyári ruhában, nem arról fog szólni a cikk, hogy részegen, vagy bedrogozva hirtelen megfontolásból odavergődtünk és megtettük?  Ha megveszed azt a ruhát ma, és Cathyt is felöltözteted, akkor hiába, hogy Vegasban köttetik, a látszat az marad, mintha jóideje terveznénk. – a rövid csend, amit tartott lélekölőnek bizonyult, Julietta utálta, hogy a férfinak igaza van – Szerinted melyik verziónak lenne jobb visszhangja? Csak egyetlen percig gondolkozz el rajta, és ha nem magad miatt vagy miattam, akkor Cathy végett döntsél jól.
– Te mindig eléred, amit csak akarsz, ugye Declan?
– Nem tartanék itt, ha nem küzdenék, amíg csak bírok, – Julietta zavarában elpirult, amikor a férfi tekintete az iménti csók duzzadt ajkaira tévedt – de esetedben tudom, hogy érvekkel meggyőzhető vagy, lévén, hogy több eszed van, mint az ostoba libáknak.
– Győztél, és most ismét bocsáss meg! – felelte Julietta, mert elérkezett az a pillanat, amikor már tényleg nem bírta tovább. Egy szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy Declan mindig megkapja, amit akar, de fogalma sem volt arról, hogy annyi egyéb lehetőség közül, ami felkínálkozik neki, miért éppen őt akarja…

Cathyt nem lehetett tovább visszatartani és amint résnyire nyílt az ajtó beszalad, Julietta észrevette, hogy már könnyesek a szemei.
– Semmi baj, kicsim. – suttogta a kislánynak, és felvette, megölelte, amíg a pici hüppögése abba nem maradt.
– Szia Declan! – köszönt hírtelen Cathy, amint a lány háta mögé nézve észrevette.
– Szia Hercegnő! – felelt gyengéd mosollyal a férfi, és Julietta legnagyobb meglepetésére a karját nyújtotta Cathy felé. A pici nem habozott, rögtön átment hozzá.
– Látod milyen csinos a ruhám? – csacsogta a kislány – Igazi hercegnős.
  Igen. – felelte Declan, és Julietta kifejezetten rosszat sejtett, amikor ördögi vigyor terült el a férfi arcán. – Cathy, mit szólnál hozzá, ha gyorsan lerendezném a dolgaimat, és elvinnénk anyát, hogy neki is vegyünk egy igazi fehér hercegnő ruhát?
Cathy majd kiugrott a bőréből örömében, és Julietta úgy érezte egy kanál vízben meg tudná fojtani Declant, amiért ilyen piszok módon felhasználta a kislányt.
– Miranda? – szólt oda a recepción a csodanőnek. – Van mára valami halaszthatatlan?
– Nem, uram. De…
– Akkor telefonon elérnek. Üzenem Timnek, hogy szervezze újra jövőhétre a mai videokonferenciát.
– De…
– További jó munkát! Estére várom a jelentéseket e-mailben, és minden fontosról tudni akarok. Továbbá üzenem Timnek, hogy hívjon, ha problémája akadt. Holnap egyáltalán nem leszek elérhető, sürgős esetben valamelyik üzlettársamhoz forduljon, vagy halál esetén hívhat a telefonomon.
Azzal nem várva meg, hogy bárki ellenkezzen, a kezét Julietta derekára téve, kivezette az épületből, közben le sem téve a vidáman csacsogó Cathyt.
A kezének forrósága égette a lány bőrét, de nem mert ellenkezni. Julietta még egy utolsó pillantást vetett hátra felé, így fedezte fel, hogy a Mirandának nevezett hölgy a döbbenettől, még a száját is elfelejtette becsukni.





8. FEJEZET




Declan kiválóan szórakozott. Sosem látott még olyan vonzó jelenséget, mint a dühös Julietta. Talán a lány nem is tud róla, hogy amikor szívből mérges, akkor a csodálatos szemei, mintha szikráznának, és az egész lénye mintha a férfi érintéséért könyörögne, majd olyanná válna a karjai között, mint a folyékony tűz.

Imádta volna újra megpróbálni. De most egyenlőre annyi jutott a mai napra, hogy addig feszítse a húrt, amíg csak lehetséges.

Nem kellett sok idő hozzá, pokolian megkedvelte a gyámleányát is. Kétéves létére Cathy szórakoztató volt, aranyos, és remek szövetséges. Már egy ideje észrevette, hogy a Julietta nehezen mond ellent a kislánynak, így most itt ültek a város egyik legelegánsabb szalonjában és várták, hogy a lány kilépjen a hófehér ruhájában. Hogy lekösse Cathyt valami vicces állatos mesét olvasott neki a magukkal hozott könyvből, ami ugyan vékonynak tűnt, de a férfi nem hitte, hogy ebben az életben a végére érnek, mert a kíváncsi kislánynak annyi kérdése merült fel gyakorlatilag minden egyes oldal kapcsán. Amikor pedig elkezdett a lovakról mesélni, végleg leálltak és a könyv ugyanott nyitva feküdt a kezében.

A gondolatai persze más merre kalandoztak: előre várta a fékezhetetlen düh tűzijátékának kitörését, amikor Julietta rájön, hogy talált egy jóízléssel megáldott eladót a boltban, aki némi kedveskedés és flörtölés jutalmául rengeteg szatyornyi ruhát szedett össze a lány méretében, és a teljes ruhatár minden egyes darabját kivitette a kocsiba, miután a férfi megvásárolta külön Julietta számára. Ezekben a csomagokban fehérneműk is akadtak jócskán, de a férfi igyekezett ezekre nem gondolni.

– Declan, ez őrültség! Nem gondolod, hogy ez a hófehér varázslat a mi esetünkben túlzás?

A férfi finoman belesuttogott a fő szövetséges fülébe, amit persze a kislány ragyogó szemekkel azonnal elismételt.

– Kell anya a hercegnő ruha! Gyere ki, látni szeretnénk!

Lassan csúszott el az elegáns fehér függöny a próbafülke elől, majd a ruhához kapott magassarkú cipőben a lány félve lépett ki. Declan egy pillanatra levegőt sem mert venni, a kezében lévő mesekönyv majdnem kiesett. Julietta gyönyörű volt:


Egyszerű fehér ruhája kihangsúlyozta a nőies vonásait. Semmi kirívó, semmi felszínesség, csak a lénye finomsága és eleganciája, ami mágnesként vonzotta Declant, aki úgy érezte, hogy eddig folyamatosan valami hamissal és műanyaggal volt körülvéve.

A lány tiszta volt és ragyogó. Amikor félve felemelte a tekintetét és ránézett, a férfi elmosolyodott.

 – Nem tetszik, ugye? Nevetségesen festek.

A férfi megrázta a fejét. – Gyönyörű vagy!

– Nem hiszek neked! Látom, hogy kinevetsz.

– Anya csodaszép! Te is hercegnő vagy! – fűzte hozzá Cathy, a férfi segítsége nélkül is, majd oda szaladt a lányhoz.
Közben Declan odaintette a ráirányuló figyelemtől piruló eladót, aki korábban felsegítette a ruhát Juliettára.
– Ezt választjuk, legyen szíves szállításhoz becsomagolni. – közölte ellentmondást nem tűrően és odanyújtotta a bankkártyáját. – És keressenek valami csinos ruhát a menyasszonyomnak, amit felvehet, mert a Four Seasons-ba fogunk ebédelni.
Juliettának esélye sem volt ellenkezni, sem az étterem-, sem pedig a ruhaválasztásnál sem. Mire észbe kapott egy elegáns mélykék combközépig érő ruha volt rajta és ebédelni tartottak.
– Declan, mikor nézzük meg Foltost? – kérdezte meg már vagy milliomodszorra Cathy. A férfi a visszapillantó tükörben hátranézve felmérte Juliettát is és úgy válaszolt.
– Megebédelünk, ha közben nem keresnek telefonon, akkor egyből hazamegyünk.
– Éljen!!!! – kiabálta a kislány, és közben már sorolta, hogy mit szeret enni és mi az, ami még csak véletlenül se kerüljön a tányérjára.

Közben Declan tekintete folyamatosan a morcos Juliettát fürkészte, akinek az elfojtott méregtől kipirult az arca, a csinos kék ruha pedig második bőrként simult rá. A lány ajkaira pedig a nemrég váltott csókról meséltek, amit alig várt, hogy újra megismételhessen.
Lefékezett az étterem ajtaja előtt, majd kisegítette a lányokat, a parkoló fiú kezébe adta a kulcsokat és némi pénzt, hogy árnyékos helyre álljon.
Mielőtt Julietta elszökhetett volna a kézfejét a könyökhajlatába fűzte, és győzelem ittasan rámosolygott. Rögtön feltűnt neki, hogy a lányt feszélyezi a közelsége, de ennek ellenére nem engedte messzebb, mert nem árt, ha minél előbb megszokja, mert egészen biztos volt benne, hogy sem Cathy, sem pedig a lány nem megy sehova tőle.
Reggel első dolga volt a nyomozó ismerősét ráállítani újra a Julietta múltjára. Amit megtudott az nem indokolja ezt a fajta félelmet. Valami nagyon rosszat sejtett, de valaki nagyon nagy bajban lesz, ha a sejtése beigazolódik, mert az a valaki, aki bántotta a lányt meglakol. Persze, tudta, hogy a nyomozónál egyszerűbb lenne, ha egyszerűen Juliettát kérdezné, de szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy a lány nem mondana igazat, vagy legalábbis nem a teljes igazságot.

Kisebb fajta feltűnést keltettek az étteremben, mert ilyen kicsi gyerekeket, mint Cathy nem sűrűn hoznak ennyire elegáns helyre, de mivel ismerték már Declant, senki sem akadékoskodott. Külön jól szórakozott, amikor a pincér feje majdnem elzöldült, amint Cathy kijelentette, hogy halrudat szeretne enni, hosszú krumplival.
Nem sokon múlt, hogy nem tőrt ki hangos hahotába, amikor a székét kellően magasra igazító pincérnek a pónijáról kezdett mesélni.
Declan rájött, hogy néha kifejezetten üdítő lehet egy kétévessel a világ.
Az ebéd csendben folyt, alig beszélgettek Juliettával, csak néha a tekintetük találkozott, mert ugyan Declan szinte folyamatosan a lányt nézte, de ő alig mert a tányérjából feltekinteni.
Már a desszertnél tartottak, amikor ismerősök jöttek az asztalukhoz, hogy üdvözöljék őket.
 




9. FEJEZET



Julietta azt hitte, hogy sosem lesz ennek vége. A férfi olyan átható figyelemmel méregette, mintha már vetkőztetné. Kicsit feszélyezve érezte magát a drága ruhában a túl elegáns helyen, mert tudta jól, hogy nem tartozik ide. A helyzeten nem könnyített, hogy Declan milyen lazán és megszokott módon kezelt mindent. Cathy pedig borzasztóan élvezte a kitüntető figyelmet, ami rá irányult.
– Jó napot Declan. Hogy s mint? – lépett oda hozzájuk egy 40es öltönyös fickó a karján egy rendkívül csinos modellalkatú szőke lánnyal. Julietta meglepődve tapasztalta, hogy a „vőlegénye” van olyan udvarias és nem méri végig a szőkét.
– Jó napot Carter! – köszöntötte a férfi – És önnek is Melissa. – nos a szöszit nem kellett félteni, szinte felfalta Declant a szemével. – Nem tudom ismeritek-e egymást? – mutatott Julietta felé, mintha a lehető legtermészetesebb, és gyakori dolog lenne, hogy a lány itt van a felső tízezer között.
– Nem, még nem volt szerencsénk. – felelt udvariasan a másik férfi.
– Akkor Carter had mutassam be a menyasszonyomat, Juliettát és a gyámleányomat Cathyt. Édesem, ez a férfi itt Carter Fisher szenátor úr, aki az olaj lobbit támogatja – ha a férfi meg is döbbent, hogy „kiket talált itt„ Declannel, nem mutatta, udvariasan kezet fogott a lánnyal, a szorítása határozott volt, de cseppet sem durva. – Julietta ismerje meg csodás partneremet, Melissát – a szőke lány olyan szikrázó szemeket meresztgetett, amitől könnyed megijedhet az ember. Olyan mértékű irigység és harag villant a tekintetében, hogy Juliettának szemernyi kétsége sem akadt afelől, hogy Declannek viszonya volt vele, vagy legalább egy kósza éjszakája.

És ez még közel sem volt elég mára. Ahogy terjedt a hír az étteremben, hogy kivel ebédel Declan, boldog-boldogtalan kötelességének érezte, hogy tiszteletét tegye. Voltak, akik viccelődő megjegyzéseket tettek, sőt néhol már gúnyosat is, voltak akik egyszerűen gratuláltak és tovább mentek, és persze, – ezek voltak a legtöbben – érkeztek „gyilkolni vágyó” nők, mint Melissa, és persze. Juliettának olyan érzése volt, mintha egyszemélyes cirkuszi produkció lenne, és megértette, hogy valószínűleg ez is volt a férfi célja, hogy még az esküvő előtt meglegyen a lány „nagy debütálása”, ebédidőben, a legelegánsabb étteremben. Megértette a férfi logikáját, csodálta az eszét, hogy ismét felülkerekedett rajta, de mindezek ellenére, nagyon rosszul érintette. Mikor már nem bírta tovább az újonnan elvonult „csalódottat” halkan megjegyezte:
– Létezik olyan csinos fiatal lány Texas államban, aki nem volt még meg? – a férfi egy pillanatra megdöbbent, majd fagyosan elmosolyodott.
– Te édesem, de ezen könnyen változtathatunk.
– Miről beszéltek? – kérdezte Cathy palacsintával tele szájjal.
– Csak az esti programunkról szívem. – felelt Declan és Julietta félrenyelte az éppen kortyolgatott vizet. Udvariasan egy szalvétát fogott a szája elé, majd annak takarásában fuldokolva nézte Declan ezer wattos vigyorát.
Szerencsére a kislány gyorsan témát váltott, és a beszélgetés visszaterelődött a holnapra. A férfi kedvesen elmagyarázta a Cathynek, hogy felülnek a magángépére és elrepülnek egy vicces helyre, ahol mindenki csinosan felöltözik, majd anya és Declan összeházasodik.
– Akkor lesz apukám? – a kérdés úgy sokkolta Juliettát, mintha valaki leborította volna egy vödör jeges vízzel, de Cathy körülbelül ennyit jegyzett meg az egész beszámolóból, holott ezt a beszélgetésben résztvevők egyike sem említette.
– Igen, szívem, innentől én vigyázok majd rád.
– Rendben. – felelte nagyon komoly képet vágva, hatalmasat biccentve hozzá, és annyiban is hagyta.
Mivel Cathy már majdnem az asztalra dőlt lecsukódó szemekkel, Declan gyorsan rendezte a számlát és indultak. A kislány egy perccel az autóindulás után elaludt. Julietta pedig mély hallgatásba burkolózott.
– Tudod, hogy nem duzzoghatsz örökké, Édesem. – suttogta a férfi mély szexi hangon, de ügyelve arra, hogy nehogy felébressze Cathyt. – Valamikor beszélned kell velem.
– Az lehet, hogy valamikor majd KELL, de azt hiszem az nem ebben az évezredben lesz.
Declan erre mindent tudóan vigyorogni kezdett.
– Holnap reggel annyira korán szeretnék indulni, amennyire csak lehetséges.
– Rendben. 8ra készen leszünk.
– Foglaltam szobát egy szállodában, majd ott átöltözünk és kértem időpontot az egyik kápolnába. Teljesen meg voltak lepve, hogy egy nappal előbb telefonálok…
– Miért csinálod ezt az egészet Declan? Annyira fontos az üzlet?
– Igen, fontos az üzlet, nagyon sok minden múlik ezen a beruházáson. De bármilyen hihetetlennek is tartod, kedvellek Julietta, és vonzónak talállak. – felelte a férfi és könyörtelen szürke szemei őszinteségről meséltek a visszapillantó tükör üvegében.
– Ne szórakozz velem! – szisszent fel a lány, hogy gátat szabjon a vonzásnak. A férfi mély elsuttogott szavai a lelkét melengették. Még szerencse, hogy nem egy ostoba tinédzser, mert akkor már valószínű szerelemről álmodozna.
Declan jókedvűen felkacagott, valószínű valamit meglátott a lány arcán, vagy egyszerűen mulattatta, amit mondott.
– Tartozom egy vallomással… – kezdett bele, és ha lehet a mosolya még szélesebb lett.
– Ne kímélj. – felelt a lány, de minden ösztöne rosszat sejtett.
– Figyelmeztetlek, hogy fogd vissza a hangerőd, mert Cathy felébredhet, ha üvölteni kezdesz!

– Nem szoktam kiabálni, csak veled, és nem most vigyázok először az alvó kislányomra…
– Rendben, a kocsiban lévő ruhákat neked vettem. Mind a tiéd és örülnék neki, ha hordanád is. – felelte a férfi, majd a kocsifeljárón leállította az autót, hátrafordult, hogy ne csak a tükörből nézhesse a lány reakcióját.
Julietta erőnek erejével fogta vissza a hangját.
– Tudod, hogy soha éltemben nem voltam még ilyen dühös és megalázott? Miért csinálod ezt velem? Olcsónak érzem magam ettől, és megvásárolhatónak…
– Azért vettem neked ruhákat, meg megengedhetem magamnak, és tegnap óta a menyasszonyom vagy. Légy okos és egészen egyszerűen fogadd el. Ne gondold túl, ne problémázz. Lazíts Julietta. Rád is vigyázni fogok, nemcsak Cathyre.
Julietta nézte a férfi vonzó szürke szemeit, hallgatta a csendesen elsuttogott szavait, és keményen meg kellett keményítenie a szívét, hogy az utolsó mondata ne legyen rá hatással. Erőnek erejével visszakényszerítette az elméjét a reggeli eseményekre, és az éttermi nőcskékre, a nyílt szerepeltetésre.

Mert tudta, tudnia kell, és nem szabad elfelejtenie, hogy ennyit jelent Declannek egy „kapcsolat”. Nagyon gyorsan ki kell gyógyulnia a férfi okozta vonzásból, mert olyan meggondolatlan dolgot tesz, amit később piszkosul meg fog bánni.
Declan valószínűleg észrevette, hogy a lány mikor vonult vissza végleg, mert megrázta a fejét, és csendesen kiszállt az autóból.
Mielőtt Julietta tiltakozhatott volna, Cathy oldalához lépett, és finoman ölbe vette az alvó kislányt.
Mikor a lány szólt volna neki, hogy majd ő, a férfi hátat fordított, majd a karjaiban bevitte házba a lány szívének legfontosabb kincsét.
Miután Declan letette és betakargatta Cathyt, elkövette azt a hibát, hogy megnézte a blackberryjét, innentől kezdve pedig Julietta nem is látta már aznap délután, amit kivett a hallottakból, hogy problémák adódtak, amiket sürgősen orvosolni kell.
Mikor Cathy felébredt a délutáni alvásból, lementek a konyhába uzsonnázni.
Declan itt talált rájuk a konyhában, gyorsan felkapott egyet a Julietta készítette szendvicsekből, és szinte egyetlen harapással eltüntette.
– Köszönöm, édesem. – mondta a lánynak, miután lenyelte az ételt, és magához vett még egy szendvicset. Julietta legnagyobb meglepetésére, egy gyors csókot kapott a szájára. Cathy ezen halkan kuncogni kezdett.
– Nem tudom, mikor fogok hazaérni, de reggel 8ra próbáljatok elkészülni, mert itt lesz a sofőr, aki kivisz minket a reptérre.
És ezzel el is viharzott a házból. Julietta és Cathy már javában aludtak, amikor hazaért.




10. FEJEZET


Julietta idegesen ébredt. A félelemtől és a bizonytalanságtól szabályosan rettegett. Nem éppen így kelnek az átlagos menyasszonyok.

Igyekezett csendes hatékonysággal mégegyszer átnézni a tegnap este összepakolt ruháikat. Hank volt olyan rendes és levitte a csomagokat a nappaliba, hogy ne a lánynak kelljen emelgetnie. Nagyon kedves gesztus volt, de teljesen felesleges, mert általában Juliettának mindent egyedül kellett megoldania, így hozzászokott többek között a cipekedéshez is.
Az utazáshoz egy kényelmes vászonnadrágot és blúzt választott a tegnap vásároltakból, főleg amiatt, mert ma ebben nem akart a férfinak ellentmondani.
Nem szerette volna a tegnap estét túl gondolni, hogy a „vőlegénye” miért nem jött haza. Ha a szeretőjével töltötte az időt, akkor is a férfinek joga van hozzá, mert a lány aláírta a szerződést és ezzel zöld utat adott. De a lelkének egy makacsul kitartó darabja, egy olyan picike szilánk, aminek létezéséről könnyű megfeledkezni, magáénak gondolta és akarta Declan, csakis magának, és ez az apró rész, bizony féltékeny volt. Ezt a féltékenységet, pedig jól tudta a saját bizonytalansága szüli.
De ezeket be kell fejeznie minél előbb! Semmi joga nincs ilyesmihez! Ugyan ha minden igaz, mától férj és feleség lesznek, de csakis papíron. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a kislányával lehessen, hogy visszaszerezhesse.

Amíg várakozott, gyorsan feltette főni a második adag kávét is. Cathyvel korán keltek, így már túlestek a reggelin és a kislány a nappali szőnyegén játszott a kedvenc nyuszijával és pár új plüssállattal.
A kávé friss illata ellepte a konyhát, és éppen kitöltötte és beízesítette magának egy bögrényit, amikor Declan söpört be a helységbe. A reggelin zuhanytól még nedves hajjal, farmerben, fehér pólóban felzaklató mosollyal az arcán.
– Jó reggelt édesem. – dörmögte és vészesen megközelítette Juliettát.
A lány megilletődve egészen a konyhapultig hátrált. Declan szorosan elé lépett, úgyhogy a testük szinte teljen összesimult. A férfi ma nem volt visszahúzódó, nem volt úriember, ma gaz volt és csábító. A lány nőies tudata életre kelt, ahogy a férfi szemébe nézett, kihívást látott benne, amitől összeszorult a torka. Tudta, hogy a férfi játszik vele. Persze az agyának, minden sejtje tisztában volt ezzel, és már készült volna visszavonulót fújni, csak sajnos ebből a csokorból egyetlen egy sem működött. A lány csak az érzékeinek élő ösztönlénnyé vált egy pillanatra. Nem létezett semmi más, csak Declan hozzá simuló teste, csak a férfi friss illata, ami körüllengte, csak a szemeinek szürke vad csillogása, csak a szájának…
Megrázta a fejét és kitisztultak a gondolatai.
– Mit csinálsz, Declan? – kérdezte halkan, rekedten és félve.
A megszólított egy tapodtat se hátrált, végig húzta a kezét a lány karján, amitől az remegni kezdett, de nem a félelemtől, majd fogta és egyszerűen elvette a Julietta kezéből a kávét. Gonoszul villámló szemekkel, nagy kortyokkal kiitta a lány kávéját.
Julietta szája tátva maradt a csodálkozás és a felháborodás különös elegyétől. A férfi pedig gyorsan kihasználta az alkalmat, mire a lány észbekapott, már a kávé után a lány ajkai kóstolgatta.
Lassú, ráérős csók volt, mintha a világ minden ideje a rendelkezésükre állna. A férfi kutató ajkai meglepően puhák voltak a kávé ízével megkoronázva. Az erős szőke borosta a férfi állán kellemesen dörzsölte a lány érzékeny bőrét. Julietta a férfi helyett két kézzel a konyhapultba kapaszkodott, mert nem volt biztos benne, hogy a lábai elbírják. Declan mintha ezt egy cseppet sem bánná, a bögrét letéve a lány kezet mellett támaszkodott meg. Nem sietett, nagyon lassan fedezte fel Julietta ajkait, hívva, bátorítva, hogy vegyen el magának többet.
A férfi közelsége nem tűnt nyomasztónak, így hogy a lánynál volt az irányítás, és tudta, – minden porcikájával érezte, – hogy bármikor elmehet, leléphet, mert Declan el fogja engedni… Valahol azzal, hogy megadta a szabad választás érzését, valami mélyen felszabadult benne. Képessé vált élvezni a pillanatot, a csókot mindent maga körül. A férfi továbbra is hatalmasnak látszott, továbbra is túl erősnek, de mégis Julietta úgy érezte, ezzel most ebben a konyhában, pontosan így, meg tud birkózni.
Óvatosan eleresztette a konyhapultot, és Declan vállára tette a kezeit. A férfi az érintésétől megremegett. Julietta egyetlen percre megrettent a karjai között tartott visszafogott erőtől, de még nem kezdődött el a pánik. A férfi válláról a hajába csúsztatta a kezeit. A szőke fürtök selymesen simultak az ujjaira a férfi még közelebb húzódott, a csókja pedig elmélyült. Julietta mellei az erős mellkashoz préselődtek, és minden porcikájával érzékelte, hogy Declan mennyire szilárd és kemény az ő puha lágyságához.
Az pillanatra megszakította a csókot, hogy újra levegőt kapjon, így a férfi finoman kóstolgatni kezdte a lány állának vonalát és a nyaka ívét. A borostája érdesen karistolta Julietta puha bőrét. A lány észre sem vette, hogy Declan mikor gombolta ki a blúza felső gombjait, csakis azt, hogy a csókok már a melle domborulatának felső részén folytatódnak. Jól esőn bizsergett a bőre és felforrósodott a teste, a kellemes kábulatban, hitte, hogy újra késes bízni, hogy újra át tudja adni magát.

A valóságba az ajtócsengő jellegzetes dallamos hangja hozta őket vissza. Declan elfojtott hangon káromkodni kezdett, majd egész testében remegve kényszerítette magát arra, hogy visszavonuljon, mert pokolian nehezére esett elengedni a lányt. Nem tudta, hogy hol végződött volna ez a kis kedvesnek szánt közjáték, ha nem érkezik meg az iderendelt sofőr. A tekintetével az előtte álló csodás lányt figyelte. Sosem látta még ennyire szépnek. A kigombolt blúza teljesen szétnyitva lógott, látni engedte a fehér csipkés melltartójába bújtatott kerek kebleit, rajtuk az iménti szenvedély nyomaival, a vágytól ködös csokoládé szemei, a duzzadt formás ajkai, a hévtől kipirult arca és a bőrének puhasága túlságosan is vonzó volt, emiatt feledkezett el magáról a férfi. Hirtelen a tudatára ébredt, hogy hol is van és mit is csinált.
Finom csókot hintett a még mindig kába lány ajkaira, és mintegy bocsánatkérésként, dacolva a mindkettőjük vágyaival, visszagombolta a blúzt. Minden egyes gombnál, ami a helyére került, egy újabb csók volt a jutalom.
Ismét csengettek, de sajnos ettől már a lány is visszatért a „valóságba”, és ijedten elfordult.  Declan még egy puszit adott Julietta tarkójára, majd a bejárathoz indult.
– Valószínűleg megérkezett a sofőr. – mondta a lánynak. Julietta nem válaszolt, a férfi figyelte, ahogy a háta erősen rázkódik. – Julietta?
– Minden rendben. Adj egy percet és összeszedem Cathyt.
– Addig kiviszem a csomagokat.


Az út Vegasba Juliettának álomszerűnek tűnt, mintha nem is vele történnének a dolgok. A sofőr egy apró reptérre vitte, ahol a Blake-Maxon-Armond cég magángépe állt teljesen felkészülve. A pilóta és a másodpilóta is bemutatkozott a lánynak, de olyan kába volt, hogy semmire sem emlékezett a nevekből, csak pár udvarias elsuttogott üdvözlésre.

A gép egyenesen a csillogó Las Vegasba repült velük, ahol szintén valamilyen magánrészen szálltak le, ahol egy újabb sofőrrel a szállodába indultak.
Cathyt persze minden érdekelte, és hihetetlenül élvezte az utazást. Annyi kérdése volt Declan felé, hogy csoda, ha nem fájdult meg a férfi feje.
Julietta kényszerítette magát, hogy az utazás alatt ne gondoljon a reggeli „közjátékra”, ami kettejük között zajlott. Nagyon régen érezte magát ennyire szabadnak és felszabadultnak. Régen hagyta, hogy így legyűrje a vágy, és ami igazán meglepte, hogy úgy gondolta, mindazok ellenére, amit a férfi képvisel, bármilyen gaz csábító és megrögzött szoknyavadász volt is, valamiféle különös bizalmat érez irányába.
Mert csakis valami ilyesmi történhetett, vagy a fickó egyszerűen megbabonázta és bedrogozta, mert másképpen hogyan engedhette idáig fajulni az eseményeket. Ha nem érkezik meg a sofőr, nem tudta, hogy mikor és hol állította volna meg. És most ezzel a férfivel fog összeházasodni és az éjszakát ugyanabban a szállodai szobában tölteni…
Amennyiben jól értette Declan szavait, olyan családi szobát vett ki, ahol az egyik részen egy francia ágyas helység van, és abból nyílik egy kis szoba Cathynek. Nem volt benne biztos, hogy ha a férfi szabadon engedi a vonzerejét és megpróbálja elcsábítani, nem enged neki. És ettől a lelke mélyén kicsit rettegett. Félt átadnia magát a valakinek, akiről tudta, hogy meg fogja bántani.

     
Amikor egy gyorsan elfogyasztott ebéd után szállodai szobájukba visszatértek, két nő várta őket. Az egyikőjük a szálloda egyenruháját viselte, az egyik kezében egy hatalmas sminktáskával a másikban pedig rengeteg fésűvel.
De a figyelmét a másik nő ragadta meg. Magas volt, legalábbis Juliettánál egy fejjel biztos magasabb, karcsú, égig érő lábakkal. Kényelmes csípő farmert és tűsarkút viselt, ami még tovább hangsúlyozta az előnyeit. A haja fekete volt, a szemei pedig égkékek. Sokkal később vette észre, hogy a kezében fényképező gépet tart. Cathy beszaladt a „saját szobájába”, nem is foglalkozva az idegenekkel. És persze ekkor érkezett vissza Declan is.


– Helló szépségem! – köszöntötte a csinos lányt, aki erre elmosolyodott, amitől persze csak még szebb lett. Odaszaladt Declanhez és megölelte.
– Szia, te csirkefogó! – köszöntötte a férfit kacagva és két cuppanos puszit nyomott a férfi mindkét oldalára. Julietta ott helyben lefagyott. A jelenet annyira sokkolta, hogy megszólalni sem tudott. A férfi mind a két kezét a lány csípőjére tette és megszorongatta.
– Csinos vagy, mint mindig, és őrjítő... – búgta a lánynak, aki kitért Declan csók-kísérlete elől, hangosan kacagva.
– Állíts már le a vőlegényed, te lány! – szólította fel a szépség Juliettát, amikor a következő ölelésből tért ki. A lány egy pillanatig nem értette, hogy akkor most mégis mi folyik itt, de bármi is, nem volt kedve részt venni benne – Vagy kénytelen leszek hívni a férjemet. – fűzte hozzá a másik.
Juliettának itt lett elege. – Elnézést. – mondta halkan és bement a fürdőbe.
– Szerintem menj, és kérj bocsánatot, te idióta! – hallotta a lány megrovó hangját Julietta. Majd átkozhatta magát, amiért nem csukta be a fürdőajtót, mert megjelent Declan, elég komor tekintettel.
– Ez tényleg nem az aminek látszik, édesem… – kezdte, de Julietta leintette.
– Teljesen mindegy, hogy mi vagy minek látszik, de amikor aláírtam a szerződést, azt feltételeztem, hogy legalább diszkrét leszel. Tudom, hogy mindent el kellene tűrnöm, mert így szólt az egyesség, de nálam itt a határ. Erre nem leszek képes Declan. Legalább ne az orrom előtt, nekem is van önbecsülésem, még ha kicsit megtört, kicsit megtépázott, de akkor is létezik… – próbálta Julietta elmondani, amit érez, de közben folyni kezdtek a könnyei.
Declan ismét káromkodni kezdett, végigszántotta a kezével a haját, majd a mosdónak dőlt, nem nézve a lányra.
– A lány Jessica Maxon, az üzlettársam lánya, és nagyon jó barátom. A férjével Jackkel is jóban vagyunk, amit láttál az egy régi vicc köztünk. Sajnálom, édesem.
Julietta hátat fordított a férfinek, majd csendesen letörölte a könnyeit.
– Egy percet kérek és kinn leszek. – mondta a lány vékony hangon. – De ez semmin nem változtat. Legalább annyi tiszteletet elvárnék tőled, hogy… – nem folytatta, de a levegőben lebegő szavait attól még a férfi pontosan értette. A lány tudta, hogy nincs joga semmit elvárni vagy kérni, a szerződéssel a férfi gondoskodott róla, csak Declan azt nem értette, miért érzi most ettől magát egy utolsó patkánynak.
– Declan? Julietta? – szólt be Jessica kérdőn.
– Várlak kinn. – mondta a lánynak és lelkiismeret furdalások közepette kiment a fürdőből. Ezt jól elszúrta, és ahogy a másik lányra nézett az csak megerősítette.
Mikor pár perc múlva Julietta kimerészkedett, legnagyobb döbbenetére, csak Jessica volt a szobában.
– Elugrott az öltönyéért, magával vitte Cathyt is. Amúgy nagyon édes kislány, gratulálok.
Julietta nem felelt, csak bólintott.
– Szeretnék Tőled elnézést kérni. – kezdte – ha jobban belegondolok, és valakit az én férjem üdvözöl így, én biztos kikaparom a szemét… Nem is értem te miért nem ezt tetted. Nem megoldás elfutni a kihívások elől, főleg ha Declannel vagy.
A Juliettában lassan kezdett felmenni a pumpa, mégis mi a francot képzel magáról ez a nőszemély.
– Szeretnélek megkérni, hogy hagyd el a szobámat. – mondta olyan kimérten, ahogy csak bírta, mert alapvetően kedves volt az emberekkel.
– Ne haragudj kérlek, reméltem, hogy barátok lehetünk.
– Már azok is vagyunk! – felelt Julietta közömbösen. – így megkérlek BARÁTNŐM, hogy menj el.
– Nem értelek, Julietta. Ha nem harcolsz, ha nem vagy elég határozott, gyors és fájdalmas véget fog érni ez a kapcsolat Declannel.
– Akkor majd elmondhatod, hogy te előre megmondtad. Úgysem tervezzük hosszútávra.
– Tessék? Nem értem. – hebegte zavartan Jessica. – De hát ma fogtok összeházasodni, én azt hittem…
– Rosszul hitted.
– Ó. – felelt sokat mondóan, majd cinkosan elmosolyodott. – De te érzel valamit iránta, jól gondolom? – majd folytatta habozás nélkül – Hát persze, különben nem utálnál. Szóval, üzletet ajánlok.
– Nem érdekel.
– Dehogyisnem. Beavatsz a részletekbe, mindent tudni akarok, cserébe pedig mesélek neked az IGAZI Declanről.
– Miért tennéd?



– Sokféle okból, de leginkább azért, mert jót akarok neki. Boldognak akarom látni, ezer éve jó barátok vagyunk, és ráfér a boldogság, nem volt könnyű élete. Nos, kell vagy nem kell?
Julietta egyetlen percig habozott, valami okból a francba is a kezdeti sokk ellenére szimpatikus volt neki ez a bombázó. És kíváncsi is volt.
– Rendben. Áll az üzlet.
– Részemről az öröm. Ja, jut eszembe én leszek a fotósotok az esküvőn. Szabadúszó vagyok, mindenfelé szoktam küldeni képeket, és elég sok munkám megjelent már nevesebb lapokba is, mint a pletykalapok, de beleegyeztem, hogy amiket kiválasztotok, azoknak adom el. Visszahívhatom a sminkest? Készen állsz?
– Igen, kezdhetjük.

Miután elkészültek, a szállodai alkalmazott felsegítette a ruhát, majd meg is érkezett Cathy Declannel. A férfi hatalmas csokor virággal állított be. A krémszínű rózsák csodaszépek voltak és illettek a lányhoz.
Cathy tapsikolt, amikor meglátta Juliettát. A finom smink nem vette el a természetes szépségét, csak kihangsúlyozta, a haja kibontva loknikban simult a hátára, csak egy hófehér orchidea díszítette.
– Gyönyörű vagy! – lépett oda Declan a lányhoz.
– Köszönöm, de most már tudom, hogy minden nőnek ezt mondod.

– De nálad komolyan is gondolom. – mosolyodott el a férfi és átnyújtotta a virágokat. – Te jutottál róluk eszembe. És tartozom neked egy bocsánatkéréssel.
– Nem fontos Declan, igazán… – szabadkozott Julietta.
– Nem azért mert kell, hanem azért mert szeretném. Bocsáss meg nekem, nem gondoltam át, és ígérem, hogy innentől jobban odafigyelek rád, elvégre mindjárt a feleségem leszel. Ha segítesz nekem, megpróbálok belátóbb lenni.
– Nem tudok ilyen könnyen bízni.
– Akkor pedig nincs más választásom: ki fogom harcolni a bizalmadat. Nem vagyok rosszember, Julietta, ezt el kell hinned.

Cathyt édes rózsaszín fodros ruhát kapott, és Declan neki is csináltatott egy aranyos apró rózsaszín csokrot. A lánynak nem volt kétsége afelől, hogy Cathyt csodálatát már elnyerte a férfi. És ezzel bizonyossá vált számára, hogy kortól függetlenül, valószínűleg előbb vagy utóbb minden nő bedől Declannek.
 Estefelé járt az idő, amikor megérkeztek a kápolnába.

A férfi körültekintésére vallott, hogy nem egy giccses, „régi idők sztárjai” stílusút választott, hanem egy kicsi, de ízléseset. A kápolna falait borostyán futotta be, és az alacsonyan ülő ablakpárkányain hatalmas virágládákban lecsüngő szín és illat áradat várta a megérkezőt. A kápolna kovácsoltvas kapuja nyitva állt.

Jessica már itt várta őket, és sűrűn kattogtatott a fényképező géppel.
Áthaladva a vaskapun feltárult a helység belseje.



Az oltár apró volt, és szintén virágkoszorúkkal díszes, a két oldalon álló padsorok mindegyikét szalaggal átkötött rózsacsokor állt.
A megszokott kopott vörös szőnyeg helyett, egy teljesen új bordó feküdt, apró rózsaszín szirmokkal teleszórva. Az egész kápolnád a virágok illata lengte körül.
– Nem akartam, hogy kellemetlenül érezd magad, valami sablonos összekapart esküvőn. – magyarázkodott a férfi, amikor a lány csodálkozó arcára nézett.
– Ha ez is a bocsánatkérés része, akkor igazán nem…
– Nem. Ezt egyszerűen meg szerettem volna tenni érted.
– Köszönöm. – hebegte a lány, szörnyen zavarban. Mindig is kislétszámú meghitt esküvőről álmodott valami barátságos helyen, így a szívét melengette a gondolat, hogy Declan nem egyszerűen „le akarta” tudni a dolgot, hanem próbált neki örömet szerezni.



A lelkész és felesége örömmel üdvözölték őket, és az adatok felvétele után mindent előkészítettek. A lány idegei pattanásig feszültek, amikor felcsendült a nászinduló a tiszteletes fiának közreműködésével. Cathy vidáman szalad végig a sorok között és szinte Declan karjaiba repült mosolyogva.
Julietta ennél lényegesen bizonytalanabb lábakon közelített, miközben a férfi szemeibe nézett. A szürke szemekben a várakozás feszültsége érződött, és ekkor jött rá a lány, hogy a férfi nem teljesen biztos abban, hogy Julietta meg fogja ezt tenni. A lány sajnálatára a padsorok elfogytak, mielőtt a bizonyosság érzése megszállhatta volna a lelkét és nyugalmat talált volna, de ennek ellenére a kezét Declanébe csúsztatta.
– Kedves egybegyűltek, azért jöttünk ide Isten színe elé, hogy ezt férfit és ezt a nőt a házasság kötelékében egyesítsük…
A további szavak összemosódva vesztek el a lány tudatában, csak azt érzékelte, hogy automatikusan mondja az eskü szavait, és hallgatta, ahogy a férfi is sorban ismétli, holott biztosan tudja, hogy nem fogja betartani őket.

A kezét jéghidegnek érezte, Declan meleg tenyerében, ahogy az ujjára húzta a gyűrűt. A remegéstől csak másodszori próbálkozásra sikerült neki ugyanezt megtenni.
– Mostantól férj és feleség vagytok! – jelentette ki a lelkész barátságos hangon, – Megcsókolhatod a menyasszonyt.
Declan sármosan elmosolyodott, majd egy könnyű csókot hintett a lány ajkaira.
Jessica és Cathy üdvrivalgásban törtek ki.
– Kedves egybegyűltek, köszöntsék Mr. és Mrs. Blake-et. – a tiszteletes felesége rózsaszirmokat hintett rájuk, és Cathy a virágesőben táncolt. Declan még hosszan nézte a lányt, majd magához volta és ismét megcsókolta.
– Köszönöm. – suttogta a lány ajkaiba.  
Percekkel később Julietta még mindig remegő kezekkel írt alá a papírokat.
Az újságokat másnap, az internetet pedig még aznap elborították Jessica remekül sikerült fényképei, amik a nem létező boldogság tökéletes mintáját adták és egy olyan szerelem beteljesülésének látszatát, amiről a lány mindig is álmodott kislánykora óta…





11. FEJEZET


Este a szállodában, amikor Cathy a sok izgalom után végre nyugovóra tért, a lány halkan becsukta maga mögött az ajtót, és nekidőlt. A menyasszonyi ruhát már levette egy kényelmes nadrágot, és felsőt viselt.
A tekintete az asztalon heverő behűtött pezsgőn és az időközben farmerba és pólóba öltözött férfira esett.
– A szálloda ajándéka. – felelte a férfi, és elegánsan kibontotta úgy, hogy a dugó pukkanását alig hallották, pedig a szobában a csendet szinte vágni lehetett. A feszültség ott szikrázott kettejük között megmásíthatatlanul és elkerülhetetlenül.
Teletöltve a két poharat a lányhoz lépett és átnyújtotta neki az egyiket.

– Mire igyunk? – kérdezte félve Julietta kerülve a férfi vad tekintetét.
– Gondolom a boldogságra nem szeretnél. – mondta a férfi, de a hangsúlyán érezni lehetett, hogy csak viccelni próbál. – Igyunk a kölcsönös megelégedésre.
A lányt kirázta ettől a hideg. Nem akart üzletet, nem akart kényszert, örömet akart és szerelmet.
– Inkább a boldogságra.
– Rendben. Kívánom, hogy légy boldog Julietta! – felelte a férfi a poharát a lányéhoz koccintotta, majd egy hajtásra kiitta a pezsgőt.
A lány is nagy kortyokban eltűntette a sajátját. Szinte sohasem ivott alkoholt, így grimaszba fordult az arca, amikor megérezte az ízét.
A férfi halkan felnevetett és elvette tőle a közben kiürült poharat.
– Azt hiszem jobb lesz, ha lefekszem. – mondta a lány elhaló hangon
– Éppen javasolni akartam. – felelte Declan ellenállhatatlanul mosolyogva, amitől Julietta térdei elgyengültek és a szilárd elhatározása is meginogni készült

– Egyedül. – válaszolt halk hangon összeszorult torokkal, miközben a férfi egyre közelebb jött hozzá. Egészen a szoba faláig hátrált, ahonnan már nem volt menekülés.
– Csak egy csókot akarok Julietta, – suttogta a férfi szinte a lány szájába – Sosem bántanálak.
Erre a lány teljes testében megremegett. Valószínű az elmúlt napok izgalmai és bizonytalansága miatt, a gyorsan megivott alkoholtól és az egész kilátástalanságtól, félelmektől esetlenül a falnak dőlt és folyni kezdtek a könnyei.
Declan finoman lecsókolta őket az arcáról.
– Olyan az ízed, mint akinek összetörték a szívét. Ki bántott édesem? – és óvatosan magához vonta a reszkető Juliettát, átkarolta és szorosan tartotta. Mivel a reszketés nem múlt, óvatosan felkapta és bebújt vele az ágyba, magukra húzva a takarót.
Érezte, hogy a lány megmerevedett a karjaiban.
– Ne félj, csak ölellek. – suttogta a lány fülébe megnyugtatóan. – Sosem bántanálak, édesem, vigyázni fogok rád. – Mikor már azt hitte Julietta mélyen alszik, akkor a lány hirtelen a bizalmának egy hatalmas darabjával ajándékozta meg a férfit.
– Megcsalt és mikor kérdőre voltam, akkor megütött. – Declan minden porcikája a dühtől tombolt, de nyugalmat erőltetett a hangjára.
– Hogy történt?
– Már egy jó ideje voltak suttogások, hogy összeszűri a levet a kolléganőivel, de csak legyintettem rá, hogy biztos csak irigykednek, hogy sosem tenne ilyet. – a lány szándékosan nem mondta, hogy Treyről beszél, és remélte, hogy nem is találja ki, mert az ő szempontjukból nem volt jelentősége. – Mikor először rákérdeztem kinevetett, hogy mégis hogy gondolom. Annyira kiabált,  hogy én éreztem rosszul magam utána. Hónapokkal később, amikor már rúzsnyomokat találtam az ingein, és egy bugyit a kocsijába, ami nem az enyém volt, mertem újra elé állni. Annyira begurult, hogy megütött.
Felszakadt a szám, utána hosszan bocsánatomért esedezett, hogy soha többé nem tesz ilyet. – a férfinak erőnek erejével kellett visszafognia magát, hogy ne eredjen azonnal annak a patkánynak a nyomába, csak annyit tehetett, hogy továbbra is erősen, vígasztalon tartja a lányt, és finoman simogatja a hátát. Sajnos a történetnek még nem volt itt vége. – De megtette, újra és újra. Amikor elértünk oda, hogy a szeretője ágyából hazaérve vidáman elmesélte, eljutottam arra a pontra, hogy elég volt és elküldtem. Annyira mérges lett, hogy én a kis senki egy ilyen megbecsült, előkelő férfit elmerek hagyni, ahelyett, hogy örülnék a kis figyelmességeknek, amiket ad, annyira megvert, hogy kórházba kerültem. Megtettem a feljelentést is ellene, de később visszavontam azzal a feltétellel, hogy soha többé ne jön még a közelembe se. – Declan sejtette, hogy nem ennyi a történet, még valami hiányzott, így muszáj volt rákérdeznie.
– Miért nem kértél egyszerűen távoltartásit ellene?
– Mindenki mellé állt Declan, az egész családom és az övé is, mindenki a mellett a férfi mellett állt ki, aki bántott és kórházba juttatott. Mindenki, akinek hozzám kellett volna lojálisnak lennie, ehelyett egy emberként őt védte, mintha tényleg nem érnék semmit.
– Sajnálom édesem. – nyugtatgatta a lányt Declan, még közelebb húzva magához az ölében és az ölelésében. Julietta a fejét a mellkasára hajtotta.
– Mikor kérdezted, hogy kit akarok meghívni arra a kerti-partira, és nem feleltem, ezért volt. Nem biztos, hogy nekem van családom, Cathy kívül. Ráadásul, akik ugyanezt a nevet viselik, mint én, mind önző és anyagias ember…
– Akik azt a nevet viselték, mint te, édesem, mert emlékeztetnélek, hogy – látványosan az éjjeliszekrényen álló digitális órára nézett – pár órája már a feleségem vagy és a Blake nevet viseled. – a lány könnyes szemekkel és hálásan a férfire mosolygott. Valahogy, attól, hogy ezeket elmesélte, és már nem egyedül hordozta a hallgatás terhét, megkönnyebbült. Nem értette, hogy honnan jön ez a fajta bizalom, holott az esze azt mondta, hogy a férfinek nem jelent mást egy kéznél lévő ágymelegítőnél, a gyámleánya házi bébiszitterénél, valamint az üzletfelét lenyűgözendő „családmodell tagján” kívül. De a szívével bízni, és hinni akart, és ezt semmiféle logika nem akadályozhatta meg.
– Hazafelé menetre meg kellene látogatnunk a családodat szívem. – mondta a férfi hírtelen gonoszul mosolyogva.
Julietta megrettent.
– Ezt nem teheted… – hebegte a lány
– De, megtehetem.
– Nem engedem, hogy ezt szóba hozd bármilyen módon, vagy megkísérelj bosszút állni! Meg kell ígérned! – mondta a lány, a férfi nagy bánatára felemelve az arcát mellkasáról, hogy a szemébe nézhessen.
 Jó. – felelte a férfi, de ügyelve arra, hogy az „ígérem” szó véletlenül se hagyja el a száját. Gyengéd erőszakkal visszavonta Juliettát az ölébe.
A lány feszülten ült egy ideig, de amikor a férfi erős kezei újra gyengéden köröket írtak le a hátán, megnyugodott, majd egyenletes szuszogása elárulta, hogy álomba zuhant.
Mielőtt a férfi is hasonlóan tett, megfogadta magának, hogy nem fogja feladni, ha törik, ha szakad, de meghódítja a kisfeleségét. Mert olyan nő volt, akiért érdemes küzdeni, és akinek a szívének melegében jó lenne eltölteni az életet.
Tudta, és mostanra meg is értette, hogy nem lesz egyszerű feladat, mert a lány a múltban történtek miatt nem bízik meg egyetlen férfiban sem, és ő sem éppen a legjobban indította ezt a kapcsolatot, de nem az az ember volt, aki megijed a kihívásoktól, vagy a kemény munkától.
A győzelme biztos tudatában Julietta illatába burkolózva végül őt is elnyomta az álom.     





12. FEJEZET


Szokatlan melegség vette körül Juliettát, amikor felébredt. Declan súlyos karja nehezedett a derekára, de cseppet sem kellemetlenül. A férfi a hátának simulva csendesen hortyogva aludt, teljes testével a lányhoz bújva.
Amint Julietta megmozdult, a férfi addig nyugvó karja, óvatos mozdulatokkal simogatni kezdte a csípőjét. A lány nem tudta eldönteni, hogy Declan ébren van-e már.

A kutakodó keze a csípőjéről lassan bekúszott a lány pólója alá megcirógatva a hasának puha bőrét, majd felfedező útra indult felfelé, és a mellére simult. A lány levegőt sem mert venni, persze ott bujkált a félelem is valahol, nagyon messze a tudata mélyén, de inkább a vágy volt, amitől nem bírt lélegezni. A férfi tenyerébe fogta a mellét, és a hüvelyujjával a mellbimbóját dörzsölte. Julietta összeszorította a combjait a vágy visszafogására, és ráharapott az alsó ajkára, hogy elfojtson egy nyögést. A következő pillanatban csókok záporoztak a tarkójára és a nyaka ívére. „Most már tényleg le kellene állítania…” szólalt meg egy figyelmeztető hang a fejében, de ekkor a mellén „pihenő” kéz, a bőrét lágyan érintve visszaszaladt a hasára, majd a nadrágja és a bugyija derekán játszott, és becsúszott alá.
Amikor a kutató ujjak a csiklójához értek akaratlanul is nyöszörögni kezdett. De itt már megfogva a férfi csuklóját megállította a kezét.
  Had tegyem ezt meg neked, hogy jól induljon mind a kettőnk reggelre – dörmögött a fülébe a férfi kéjesen borzongató hangja, nem hagyva további kétséget arról, hogy minden szándékosan történik, hiszen immár ébren van.
Julietta egyetlen percet habozott a „nem”-mel, így a férfi folytatta a kényeztetést, míg már ha komolyan nemet akart volna mondani a lány, akkor sem sikerül.
Declan ujjainak lágy cirógatásától hamar elárasztotta a gyönyör a férfi erős karjaiban, a szenvedélyének kitörő hangjait pedig a csókjába zárta.

  Gyönyörű vagy édesem. – suttogta a férfi, és tovább kényeztette a lány nyakának ívét, és simogatta a buja testét.
Majd óvatosan a hátára fordította az orgazmustól kába lányt, és fölé helyezkedett. Julietta feje mellett támaszkodva tartotta magát, csak az ágyékok ért össze. A férfi sokallta az anyagot, és szíve szerint letépkedte volna a felesleges darabokat, míg nem a csupasz bőre a lány lágyságához ér. Finoman hozzádörzsölte a csípőjét. Olyan kemény volt, hogy attól tartott ketté fog törni, de tudta, hogy nem erőltetheti.
Ennek ellenére el akart menni addig, amíg csak lehetséges, mert nőt még nem kívánt ennyire. Újra és újra látni akarta, ahogy a lány arcára kiül a gyönyör.

Óvatos kezekkel Julietta végig simított a férfi mellkasán. Lenyűgöző volt a látvány és a tapintása még inkább. Mint a forró selyemben rejtőző kemény acél.
– Declan én… – kezdte volna, de a férfi lehajolt és szenvedélyes csókba vonta a száját. Julietta az egyik kezével a vállába kapaszkodott, a másikkal pedig a férfi hajába túrt, de nehéz volt eldöntenie, hogy közelebb húzni vagy messzebbre tolni akarja-e magától. A férfi csípőjének dörzsölése és az érezhető keménysége csodálatos volt, de ahogy lassan ránehezedett, bár nem is teljes súlyával, hirtelen túl sok lett. Minden érzékét beborította a férfi, körülvette, sokkolta.
Teljesen megmerevedett a tudatába beszökő újraéledt félelemtől.
Declan nem habozott, átfordította magukat a lány került felülre, lovagló ülésben rajta. Felült ölében a lánnyal, hogy megpróbálja eloszlatni a félelmet és Julietta hajában markolva újra magához húzta csendes erőszakkal. A csókja édes volt és majdnem ellenállhatatlan, de Julietta teljesen leblokkolt.
– Várj, Declan, kérlek várj! –
– Oké, édesem – dörmögte – Most érkeztem el a tűrőképességem határához. Gyönyörű vagy, buja és csábító. Ellenállhatatlan. Készen állsz rám?
Julietta a fejét rázta. A férfi óvatosan leemelte az öléből a lányt és adott neki még egy csókot búcsúzóul.
– Akkor veszek egy jeges zuhanyt mind a kettőnk érdekében.
– Sajnálom. – hebegte a férfi hátának Julietta.
Declan megfordult visszalépett még egy csókra. Az önuralma hihetetlen volt, a lány bizalmának fala a férfi iránt lassan, téglánként épült fel, de egyre magasabbra emelkedett. Julietta érezte, hogy nem fogja bántani. Hiszen elég erős volt ahhoz, hogy a vágyával harcba szállva kimásszon az ágyból, azért mert a lány nemet mondott, és nem erőltette tovább. Julietta számára ez rengeteget jelentett. Meleg, hívogató és hihetetlenül fontos dolog történt.
– Ne sajnáld, – suttogta a férfi az ajkainak – előbb vagy utóbb, de úgyis az enyém leszel.
És Declan az a férfi volt, aki állja a szavát.

Miközben a zuhanyozott, az éjjeliszekrényen álló blackberryje vadul rezegni kezdett. Julietta próbált még csukott szemmel pihenni, és megemészteni az imént történteket, de ez a telefontól lehetetlennek bizonyult.
Nem volt joga felvenni a férfi blackberryét, de mivel meghagyta, hogy csak fontos ügyben keressék, hátha élethalál kérdése…

Hosszas tépelődés után a készülékért nyúlt. Nem volt név, csak a szállodájuk neve és alatta, hogy iroda.
Ez hivatalosnak tűnik, bár nem értette, hogy miért nem a szállodai telefont használják, így felvette, de ideje sem jutott beleszólni, mert egy ideges női hang rögtön belekezdett.
  Figyelj, mert nincs sok időm. Azonnal el kell tűnnötök innen. Kicsúszott a kezemből az irányítás… Sajnálom…
Julietta az egészből egy betűt sem értett így kábán és álmosan, de a lány tovább hadart és hadovált. –  Soha semmivel nem volt ilyen sikerem, mint az esküvői képeitekkel, és…
  Jessica? –  kérdezett vissza a lány mikor rájött a hívó személyére.
 Julietta, te vagy az? Jaj, ne haragudj, úgy sajnálom.
  Kezd az elején, mert semmit sem értek.
  Az esküvői képeiteket, ahogy megbeszéltük eladtam a lapoknak, és rákaptak. Minden újságíró nagy cikket akar rólatok írni. Jack egyenlőre kézben tartja az ügyet azzal, hogy nem ad ki infót a vendégeiről, de maximum 1-2 órátok van. Ne haragudj, annyira sajnálom, jól elrontottam a pihenéseteket, de nem gondoltam, hogy ilyen sikere lesz… – lassan kezdett összeállni a kép, szóval Jessica férje Jack a szálloda és klub tulajdonosa, ezért ez a telefonszám.
  Nem a te hibád. – felelte automatikusan Julietta
  Jack szerzett nektek egy sötétített rózsaszín limuzint, Elvis imitátor sofőrrel, olyat, mint amit lánybúcsúkon szoktak kérni, elvisz titeket a reptérre, kb. 1óra múlva itt van értetek.
  Azonnal szólok Declannek, amint végzett a zuhannyal.
  Azt is mond neki kérlek, hogy hívja fel Jacket.
  Rendben.
  Légy szíves, ne haragudj, nem gondoltam, hogy…
  Ne aggódj, elmegyünk és elfelejtik 1-2 nap alatt.
– Gondolom visszavonod a meghívásunkat a hétvégi kerti-partitokra… –  nem kérdés hanem megállapítás volt.
– Ne viccelj! Csak juttass ki minket innen.
– Igyekszem. Tudod Jack igazi varázsló, menni fog. De addig is a cég vendégei vagytok, küldetek reggelit.
– Köszönöm!
– Ugyan semmiség.
Julietta finoman az asztallapra helyezte a blackberryt, majd a saját telefonjáért nyúlt, majd egy nagy sóhajjal fejből tárcsázott egy régóta ismert számot, amit nagyon úgy érezte évezredek óta nem hívott…
A telefon hosszan csengett, mikor már azt hitte fel sem veszik, a jól ismert kellemes alton csilingelő női hang szólt bele.

– Szia Anya, Julietta vagyok. – szedte össze minden bátorságát és a Declanből merített erőnek köszönhetően megkeményítette a hangját és akaratát, majd így folytatta – Szeretnélek Titeket meglátogatni. Viszek magammal valakit illetve valakiket.
– Julietta? Mire véljem ezt a hirtelen jött érdeklődést?
– Megismertem valakit.
– Előkészítem a régi szobádat, gondolom a plusz egy fő Sarah gyereke lesz veletek.
– Igen.
– Akkor egy vendégszobát is kitakaríttatok. Remélhetem, hogy nálunk is vacsoráztok?
– Igen.
– És milyen a fickó? Átlagos kinézet, és szegény mint a templom egere? És tanár, mint te? Vagy álmodozó, világmegváltó ronda fickó?
Julietta elképzelte maga elé Declant, és a helyzet abszurditásán, hogy mennyire „átlagos” a férfi megjelenése, mosolyra húzódott a szája, ami nem gyakran fordult elő vele az anyjával folytatott beszélgetéseken, akinek soha semmi nem volt elég jó, amit Julietta csinált. A kérdésre nem felelt így Pam, az anyja folytatta.
– Mindegy is majd megnézem magamnak. De mivel foglalkozik?
– Van egy farmja. – felelte a teljes igazság egy töredékét a lány.
– Ó, istenem? Te egy farmerral jársz? Jézusom, lányom! De hát Smithnek születtél!?! A legjobb lányiskolába jártál, és ide jutsz?
– Nemsokára találkozunk, anya. – ezzel bontotta a vonalat.
Még percekkel később is a telefonját szorongatta, amikor Declan egyetlen szál törölközőben és félig vizesen kijött a fürdőből. Úgy tűnt a borotvát ismét elfelejtette, mert a borostáját, már majdnem szakállnak lehetett volna mondani. Az izmos mellkasán, és a kockás hasán lassan folytak végig a vízcseppek, hogy ettől a lánynak összefutott a nyál a szájában. A törölköző ALIG takart valamit, és a lánynak feltűnt, hogy a nyíltan vizslató tekintetétől, már az anyag erősen eltávolodott a férfi testétől és közel áll a lecsúszáshoz.
Hirtelen felkapta a fejét, és Declan mosolygó szürke szemeivel nézett farkasszemet.

– Ha így nézel rám, édesem, elhajítom ezt a törölközőt és ott fojtatom, ahol zuhanyzás előtt abbahagytam. – suttogta a férfi rekedt mély hangon.
Julietta nagyot nyelt. Ugyan rengeteg minden változott köztük tegnap este és legfőképpen ma reggel óta, de nem volt benne biztos, hogy meg tudja tenni, hogy a tudata nem fújna-e visszavonulót, hiába vágyott a teste egyre jobban rá, így megrázta a fejét és elfordította a tekintetét.
– Igazán kár. – felelte Declan és a lány hallotta, ahogy halkan felnevet, majd a törölköző suhanó hangját, ahogy a padlóra esett.
„Ne nézz oda!” – parancsolt rá saját magára, de persze gyenge volt, és csak egyetlen pillanatra feltekintett, amiatt mind a két kezét a szájára tapasztotta, hogy ne adjon ki nyöszörgő hangot. A férfi hátulról is lenyűgöző volt. Erős hátizmok, robosztus termet, és feneke… Ahogy a férfi megfordult, ismét összenéztek. Julietta fülig vörösödött, mint a kukkoló, akit leskelődésen kaptak, de Declan csak mosolygott.
– Megérinteni nem akarsz csak a szemeiddel felfalni? Nem állok ellen, ha a tekintetedben lévő összes ígéretet be szeretnéd váltani…
– Nem lehet… – kezdte a lány, majd a vágy nagy ködébe beugrott, hogy mi minden történt már így reggel. – El kell hagynunk a szállodát. – A férfi meglepődve vonta össze a szemöldökét, mire a lány mindent elmondott.
Declan nem kezdett el tombolni, hanem megfontoltan telefonálgatott.
Mikor Cathy felébredt, kellemesen nyugodtan megreggeliztek, hogy a szükségesnél jobban ne bolygassák meg a kislányt, majd összecsomagolva útnak indultak San Franciscoba, Julietta szüleihez.
A lány annyira feszült volt, hogy minden erősebb hangra összerezdült, még Cathy is megkérdezte többször, hogy „Anya, mi a baj?”.
Declan a repülőn megnyugtatóan szorította a lány kezét.

– Minden rendben lesz, édesem ne aggódj! Nem lehetnek olyan szörnyűek. – biztatta a férfi, de a magánnyomozó jelentéseiből, és a lány korábbi összeomlásából tudta, hogy mire számítson. Sosem hátrált meg a kihívásoktól, és ennek is örömmel ment elébe. Hajlandó volt felvenni a fehér lovagi páncélt és "elvágtatva" Julietta megmentésére sietni. Akarta a lányt mindenestől, itt a kiváló első lehetőség, hogy be is bizonyítsa neki.






13. FEJEZET






A reptéren bérelt terepjáróval, Julietta utasításait követve Declan egy szép 2szintes kertes hát előtt állt meg. A házról, kovácsoltvas kapujáról, hatalmas gondozott kertjéről a gazdagság illúziója sütött.



Declant a dolog nem lepte meg, bár abban nem volt biztos, hogy ennek mekkora része illúzió és mennyi a valóság. Julietta bediktálta kapukódot, és feltárultak előttük a széles kocsibeállók.

– Melyikre? – kérdezte a lányt

– Valamelyik szélsőre, azt kevésbé használják. – a férfi leparkolta az autót, majd kiszállva kiszabadította Cathyt a gyerekülésből és ölbe vitte az ajtóhoz. Julietta feszült volt és olyan ideges, hogy amikor Declan megfogta a kezét, jéghidegnek érezte.



– Nem lesz semmi baj, édes! – mondta a lánynak

– Itt laknak anya szülei? – kérdezte Cathy

– Igen. – felelte a lány helyett Declan

A lépcsőn felsétálva, alig hogy kopogtak, amikor türelmetlenül kinyílt a bejárati ajtó és a férfi máris szembe találta magát Julietta szüleivel. Declan alaposan szemügyre vette őket. A tekintete Pamen, az új anyósán állapodott meg, aki csinos nő, Julietta tőle örökölte a magasságát, de ebben ki is merült minden hasonlóság. Karcsú alak, szőke haj és világos kékszemek jellemezték Mellette Frank Smith elegáns, zömök, magas és barna, határozott arcszerkezettel. Ha a férfi azt várta, hogy nagy ölelkezés lesz, akkor tévedett.


– Anya, apa, had mutassam be nektek a lányomat, Cathyt és a férjemet, Declant. – mondta a lány, hogy megtörje a csendet. A férfinek feltűnt, hogy a Julietta nem a teljes nevét használta.
– Szóval ez az a farmerfiú? – kérdezte az apja. Declant kifejezetten mulattatta a helyzet. Nagyon régen és ritkán került bele ilyen vicces helyzetbe, mert általában félték a nevét, és meghajoltak a pénze és az akarata előtt. Egy perc kétsége sem volt, hogy ugyanez történne, ha ezek itt ketten tudnák, hogy vagyonos. Julietta félve nézett rá, de a férfi megnyugtatóan elmosolyodott és egy pillanatra megszorította a lány kezét, hogy lecsillapítsa. Láthatóan Julietta megnyugodott, hogy nem csinál balhét a „besorolás miatt”.
– Üdvözlöm uram! Örülök, hogy végre találkoztunk – köszöntötte az apósát, és kezet nyújtott elengedve Juliettát. Frank kelletlenül fogadta el a kézfogást.
Érdekes módon anyósa két puszival üdvözölte, majd csillogó tekintetekkel mérte végig, látta a már megszokott elismerést, ami mindig a külsejét kísérte. Szabaddá vált kezét ezúttal Julietta derekára helyezte.
– Köszöntöm itt nálunk Declan. Öröm Önnel találkozni, de javaslom, hogy tegeződjünk össze mindannyian, mert ezek szerint egy család leszünk. – csicseregte negédesen. – Fáradjanak beljebb, készítettem egy kis frissítőt, amit elfogyaszthatunk a nappaliban és közben elmesélheti, hogy egy ilyen jóképű fickó hogy választ olyan szürke kisegeret, mint az én kisebbik lányom. – a kacagása nem volt őszinte a viselkedése pedig feszes, Declan nem találta szimpatikusnak, és kifejezetten nem tetszett, ahogy Juliettát szapulja a megérkezésük pillanatában.
– Vacsorára áthívtam többek között a nővéredet is, mert szeretne találkozni veled. Megmutatom a szobátokat, és felkészülhettek. Szeretném, ha nem farmerban jönnél le vagy valami hajléktalanoknak szánt rongyban.
Julietta nem szólt semmit csak biccentett.
– Declan, hoztál magaddal valami alkalmasat? Nem mintha nem lennél lenyűgöző látvány farmerban is, de ha gondolod vihetek a szobátokba egy inget vagy valami megfelelőt…
– Nem probléma. – közölte a férfi, mert mostanra kezdte megunni az egész helyzetet. Óvatosan Juliettára nézett, hogy vajon a lány mit és meddig tűr. Nem akart a családja ügyeibe rögtön a beköszönés után belemászni, de nem adott magának még 5percet a „kedves” szülők társaságában és komolyan helyre teszi őket. A lány egy tapodtat sem mozdult, a vállát hátrafeszítette az egész tartása merevvé vált a száját is összeszorította. Ez kemény menet lesz.

A frissítő alatt Frank Smithnek rengeteg kérdése volt a farmról. Készségesen válaszolt minden állattartást, gazdálkodást és hasonlókat érintő kérdésre, látta, hogy Julietta lenyűgözve hallgatja. Mosolyt csalt az arcára az a gondolt, hogy a lánynak tetszik a hozzáértése.
Nagyon kevés idejük akadt, hogy felkészüljenek a vacsorára, így Julietta Cathy szobájába ment, hogy a kislánnyal együtt elkészüljön. Declan öltönyt vett fel és az alkalomhoz illően nyakkendőt is kötött, majd összeszedte a lányokat.
Soha életében nem volt még ilyen szinten frusztrált, és kielégítetlen. Julietta veszettül kívánatos volt, és a dolgon nem segített, hogy reggel láthatta, miközben elborítja a gyönyör. Rengetegszer elképzelte napközben, hogy hogyan fogja ismét elrepíteni ugyanoda, és ez sem feltétlenül könnyített a helyzetén.
Elegáns koktélruhát viselt, sötétzöld színben, ami csábosan kihangsúlyozva a buja domborulatait. Declannek nehéz volt levennie a szemét róla. A lány kontyba tűzte a haját, így a nyakának lágy íve fedetlenül maradt.
A ruhához zöld kövekkel kirakott fülbevalót viselt, amik ingerlően himbálóztak éppen csak érintve a vállának finom bőrét. Declan megfogadta magának, hogy amint újra kettesben lesznek, mindent letép a lányról azokat az átkozott fülbevalókat kivéve, és hagyja majd, hogy minden egyes mély lökésnél, amit az előtte négykézláb térdelő lányba merít, ugyanilyen vadul himbálózzanak a fülében. Vagy amikor az ölén lovagol, akkor majd finoman csapódnak a lány vállának.
– Declan? Mehetünk? – az erotikus gondolataiból a lány hangja zökkentette ki.
– Természetesen. – felelte a férfi és lehajolva felvette Cathyt. – Nagyon csinosak vagytok mind a ketten szívem.
– Anya rengetegszer átöltözött! – mondta a kislány a férfire mosolyogva – csinos akart lenni neked.
Declan elégedettebb már nem is lehetett volna. Hagyta, hogy az előbbi gondolatok lángjai kiüljenek az arcára és a szemébe, majd így nézett Juliettára
– Tényleg? – A lány annyira elpirult, hogy nem is kellett több válasz. – Csodálatosan áll édesem.
– Mikor megyünk haza a pónimhoz Declan? – kérdezte Cathy most, hogy újra kettesben voltak a szokásos élénkségével.
– Holnap szeretnék indulni. Megfelel neked is!
– Hurrá! – kiabálta a kislány

Az ebédlőbe érve Julietta a nővérével Sandyvel találta szembe magát,
miután Pam magához vette Cathyt, és élvezte, ahogy minden vendégének bemutatja és így megjegyzik, hogy milyen fiatal nagymamának, inkább az anyukájának tűnik. Emellett mivel Cathy gyönyörű és elbűvölő még külsőségekre sokat adó Pam-et is meghódította.
A nővére jelenlététől viszont rögtön elmúlt Julietta kialakulni készülő jókedve. Declannel sajnos esélye sem adódott a vacsora előtt beszélni, de úgy látta a férfit a „névtelenség” inkább szórakoztatja, mint bosszantja. Amiről azt látta, hogy igazán feldühíti, az a szülei stílusa Juliettával szemben. Ez a gondolat melegséggel töltötte el a szívét. Majd eszébe jutott a férfi pillantása a folyosón, mintha vetkőztetni készült volna, vagy inkább letépni a ruháit és azonnal birtokba venni.
A nővére elkerekedő csodálkozó szemekkel vizslatta Declant.
– Finom falatnak tűnik. – súgta oda minden fajta köszönés nélkül Juliettának. – Fogadok az ágyban is csődör. Ha egy fickó nem vagyonos, legalább legyen mutatós. Hogy tettél szert rá? És egyáltalán hogy vetted rá, hogy elvegyen? – a választ sem várva a férfi felé fordult.
– Helló, Sandy vagyok a csinosabb nővér. – mosolygott Declanre a lány.
– Szia én pedig a sógorod. A csinosabb nővér posztodon egyértelműen vitatkoznék. Nekem a felségem a legszebb. – felelte miközben Sandy helyett Juliettát nézte. Az „elhanyagolt” lány erre nem túl nőiesen felhorkant.
Julietta a lelke mélyéig hálás volt a férfinak. Nagyon félt a találkozótól, hogy mi lesz akkor, ha a nővérének is bemutatják. Teljesen spontán ötlettől vezérelve lábujjhegyre állva és finoman lehúzva a férfit hálás csókot hintett a szájára.
– Köszönöm – suttogta neki, hogy más ne hallja. Declan elmosolyodott és persze nem is ő lenne, ha nem feszítené tovább a húrt.
– Szívesen – felelte, – majd a lány is kapott egy olyan meghitt csókot a nyakára, amitől egész testében megborzongott.
– Declan had mutassak be neked valakit. – törte meg a varázst Sandy, és intett a közeledő alaknak – A családunk legrégebbi barátját, a híres színészt és szépfiút, Trey Hoovert.

Declan érezte, ahogy a név említésére Julietta teljesen megfeszül, olyan rémült szemeket még sosem látott. Még egy csókot adott a lány szájára, hogy elterelje a figyelmét, mielőtt ellépett előle, hogy feltáruljon a válla mögötti alak.
A fickó teljesen átlagos volt olyan szomszédfiú típus, bár Declan gyanította, hogy sok nő dőlt be ennek az image-nek. Barna haj, villogó zöld szemek, sima modor, megjátszott lazaság. Hamis volt a fickó, nem értette, hogy egy ilyen intelligens lány, mint Julietta, hogy a fenébe nem látott át rajta.
Declannek több okból is ökölbeszorult a keze. Az egyik az a tekintet, ahogy ez a pöcs Juliettát méregette, a másik pedig az a főlényesség, amivel a férfi felé fordult.
Közel sem volt olyan magas, mint Declan ezért fel kellett néznie rá, ami feltűnően bosszantotta.
– Szóval maga az a lótenyésztő. Mondanám, hogy üdv a családban, de attól tartok nem tehetem. A MI Juliettánknak ennél jobb kellett volna, hogy jusson. – mondta mintha színpadon szerepelne.
Julietta elkapta Declan kezét és a férfi érezte, ahogy a félelemtől hideg ujjaival szorongatja, annyira ahogy csak bírja. A felesége félt. Ettől a mocsoktól még mindig félt. Ez az alak az oka, a fájdalmainak és hogy képtelen tovább lépni, hogy retteg mindentől.
– Szóval te vagy az a B-kategóriás kis PÖCS, aki menőnek hiszi magát. – vetette oda a férfi lazán. Julietta szorítása kicsit enyhül és elnézést kérve, hogy megnézi, hogy van Cathy, elment.
– Még nem végeztünk. – mondta Trey mielőtt „elmenekült” volna Declan elől.
– De, végeztünk.

A hőség és a zsivaj előtt Julietta az erkélyen keresett menedéket még a vacsora megkezdése előtt. A levegő kellemesre hűlt, a kert csendje és a házból érkező csillapított zajok ködében a gondolataiba merült.
Csak lenne már vége!
Nem bírta a nyüzsgést, amit anyja barátai jelentettek. A legtöbbjüket régről ismerte és nagyon kedves emberek is akadtak köztük bőven, sokan szívből gratuláltak a házasságához is, de besokallt.
Utálta látni Treyt.

Minden megaláztatása ehhez a házhoz kötötte, és minden rossz élménye, ahhoz a férfihoz. Itt lenni egy légtérben vele, katasztrófa volt.
– Előlem bujkálsz Julie, vagy csak idejöttél, hogy csókot lophass? – szólalt meg hírtelen a háta mögül az ismerősen színpadias hang, amitől rettegett és rémálmaiban kísértette.
– Távoltartási végzésem van rád vonatkozóan, menj innen Trey! – mondta a lány olyan elhaló hangon, mint egy egérke.
– Különben mi lesz? Idehívod a krapekodat, és megveretsz? Ugyan már? – legyintett még az ötletre is. – Akarsz engem, mindig is akartál!
– Hagyj békén Trey, vagy sikítani fogok!
Erre a férfi erősen megragadta a lány karját, úgy hogy biztosan nyoma maradt.
– Mutatósabb pipi lettél Julietta, de figyelmeztetlek, ha bárkinek el mered mesélni azt a hazugságot, amit terjeszteni kezdtél, mielőtt apám közbelépett, akkor piszkosul bosszút állok.
Határozottan csapódott az erkélyajtó mögöttük.
– Zavarok? – mennydörögte Declan.
– Nem. – felelte lazán Trey, de Julietta érezte, hogy közel sem olyan nyugodt, mint amit mutatkozni akar. – Csak a régi időkről beszélgettünk. – és ezzel elengedte a lány karját, és elindult a bejárat felé.
Declan egy tapodtat sem mozdult. A másik férfinak ki kellett kerülnie az erőtől sugárzó, visszafojtott dühtől izzó alakját. Miközben elhaladt a férfi mellett, Declan óvatosan megbillentette a vállával, csak hogy megállítsa. Semmi erő, de hihetetlen fenyegetés.
– Attól nem leszel férfi, ha nőket fenyegetsz te seggfej. A saját súlycsoportoddal kezdj. – Julietta látta, hogy az agresszió ott lebeg a levegőben és Trey elemeiben rázkódott össze. Nem szívesen kezdett volna ki a másikkal. – Ha még egyszer akár csak egyetlen ujjal is megérinted, eltöröm azt az ujjadat, és úgy beverem a képed, hogy Quasimódon kívül nem lesz más szereped hónapokig. Világos voltam?
– Haver, higgadj le, ez a pipi nem ér ennyit…
– Nem vagyunk haverok, és a helyedben nem feszíteném tovább a húrt. Lépj le elegánsan, amíg van lábad, amin megteheted.

Trey villámgyorsan kereket oldott a futó lépteinek zaja halkan kopogott a kövön.
Declan pillanatok alatt a lány előtt termett és szorosan átölelte.
– Köszönöm. – suttogta a férfinak újra és újra és újra.    









14. FEJEZET


Mivel a lány továbbra is úgy szorította, mintha sosem akarná elengedni, – ami kifejezetten jól esett Declannek, – de tudta, hogy nem maradhatnak itt az idők végéig, és sajnos bentről egyenesen idelátni. – Finoman elkormányozta a lányt a korlátig, majd kényelmesen nekitámaszkodott, magával vonva őt is, és hosszan cirógatta.

– Annyira kedves ember vagy Declan nem értem miért írnak annyi butaságot az újságok – szólalt meg a lány némiképpen összeszedve magát. Persze Julietta tudta, hogy nem a teljes igazat mondja, hiszen ez alatt a pár nap alatt is látott egyet mást a férfitől.
– Csak veled, édesem. – felelt a férfi kacagva. A meleg lehelete borzolta Julietta haját, a karjaiban a rémülettől átfagyott teste életre kelt.
– Szinte semmit sem tudok rólad.
– Google a barátunk. Nem hiszem el, ha azt mondod, nem kerestél még rám.
– Az nem ugyanaz. Nem gondolom rólad, hogy olyan aljas vagy, mint amit állítanak
– A cikkek fele hazugság. Sosem hitegetem a nőket. A kegyetlen és kemény átverések nem igazak, akivel kezdek, mindegyikőjük tisztában van vele, hogy részemről a vágyon kívül nincs érzelem.
– Soha senkinek sem mondtad még, hogy szereted?
– Elmúltam 35 drágám, elég siralmas életem lehetett volna, ha senkinek sem mondom.
Ezt az információt mélyen a lelkében temette el a lány. Tehát a férfi valamikor szeretett. Mindent tudni szeretett volna, de érezte, hogy nem ez a megfelelő időpont. De kellett, hogy a férfi beszéljen hozzá ezzel elterelve a lány figyelmét. Megkérdezte, ami először eszébe jutott:
– Csalódtál valakiben Declan?
– Analizálsz, drága? – Julietta mélyet sóhajtott. Tudta, hogy nem lehet ilyen egyszerű. Ismerte már annyira, hogy férfi a felszín alatt hihetetlen kedves védelmező volt. Pár nap elég volt arra, hogy megszerette Cathyt, egyszerűen nem hitte, hogy ugyanaz a lelketlen szörnyeteg, akinek az újságok állítják.
– A birtokunk generációk óta a családunké, és apám pedig ráadásnak megalapította egy barátjával a céget. Mindig is jó körülmények között életem a gazdag fiúk kiváltságos életét. Kifogyhatatlan pénz, hatalom és sok lehetőség, felelősség minimális, akárcsak az öcsémnél, Maxnél. Nem fogok panaszkodni. Remek gyerekkorom volt, szerető családom. Valamikor régen a szüleim példáján keresztül hittem az örök szerelemben és hittem az őszinteségben is, de az élet megtanította a kemény leckét.


Rengeteg nő volt az életemben, de a legtöbbnek nem számított más, csakis a pénzem és az arcom. Amikor apám és anyám gépe lezuhant, és nagyapa vette vissza a cég vezetését, de a nyugdíjas évei során kicsit kijött a rutinból, így jelentősen megcsappantunk anyagilag. Az aktuális barátnőm rögtön dobbantott, jobb partit keresve. Veszélybe került a farm sorsa és már ott tartottunk, hogy a cég részvényeink egy részét is el kellett adnunk. Ekkor csatlakozott Armond a vállalkozásba, eddigre a barátok döntő többsége is elpártolt tőlünk. Szinte alig maradt valaki Jack-et, Jessica férjét leszámítva. – a lány érezte, hogy kicsit erősödik a férfi szorítása, és egész testében megfeszült. –  Kemény évek és kemény leckék következtek, amíg nem nagyapa Maxon és Armond együtt kilábaltak a válságból még a csőd előtt, kisebb csodával és nagy vagyonokat feláldozva. Ahogy újra gyűlt a pénz, jöttek vissza a „barátok” is. Viszont én már nem voltam ugyanaz. Átértékeltem a kapcsolatokat, és elkezdtem igazán „használni” az embereket, ahogy ők kihasználtak engem.
– Ezért lettél ennyire cinikus?
– Alapvetően negatívan állok hozzá mindenkihez, ha bizonyít, akkor átértékelem. – Julietta ezen felkacagott
– Szóval az a rengeteg nő és viszony csak azért mert…
– Mert megtehettem, édesem. Mindenki megkapja, ami jár neki, és egy hajszállal se többet.
– Nem ilyennek ismertelek meg Declan, neked igenis van szíved. Gondoskodó vagy és kedves.
– Csak veled, drágám. Kérdezz meg bárkit, felvilágosít mekkora seggfej vagyok, és hogy kihasználok minden kínálkozó alkalmat.
– Milyen volt Max? – kíváncsiskodott Julietta csak azért, hogy témát váltson, mert most nem érezte, hogy felkészült volna, hogy azokról a „kihasználásokról” halljon. – Ha Cathy megkérdezi, tudjak mit felelni.
– Féktelen. Szenvedélyesen élt és korán halt. – látszott a férfin, hogy nem szívesen beszél a testvéréről.
– Nagyapám halálakor kénytelen voltam átvenni a céget és a farmot, hirtelen felnőni, megkomolyodni. De Maxnek nem sikerült. Amikor visszaszereztük a pénzt, sajnos ő egy az egyben „visszakapta” és vissza is tért a régi életébe. Semmi sem változott, úgy élt, mintha övé lenne a világ. Az utolsó időkbe sokat veszekedtünk, de nem tudtam hatni rá. A végére teljesen megszakította velem a kapcsolatot, csak akkor jött, ha elfogyott a pénze.
– Sajnálom. – felelte a lány megnyugtató hangon, és öntudatlanul is simogatni kezdte a férfi hátát. – Biztos vagyok benne, hogy mindent megtettél…
– Úgy tűnik mégis kevés volt. – óvatosan felemelte a kezét és megcirógatta a lány arcát, majd a hüvelykujjával megdörzsölte Julietta alsó ajkát. Ahogy a tekintetük találkozott, a lány pontosan tudta, hogy a férfi szándékosan megtörve a meghitt hangulatot hagyta, hogy vággyal telivé váljon a szeme.
Julietta teste megfeszült az ölelésben, de nem a félelemtől. Vágyott a férfira, de még mindig nem volt benne biztos, hogy képes lesz megtenni.
Declan nem sokat habozott, mégegyszer végig húzta az ujját a lány ajkain, majd a csókjával fojtotta el a beszélgetés folytatására tett kísérletét.
Nem akart többet mondani. Nem akart a múlttal foglalkozni. Csakis Juliettát akarta elképesztő erővel. Olyan közelre vonta az ölelésében, hogy egy pillanatra attól tartott a lány levegőt sem kap, de rájött, hogy cseppet sem tiltakozik, hanem félénken, de viszonozza a csókot. A lány kezei a hátát simogatták, de azt kívánta, hogy bárcsak a ruhák alá szaladnának, hogy érezhesse a bőrén.

– Hát itt vagytok galambocskáim! – csivitelte Sandy. Declan halkan szitkozódni kezdett. A sógornője nem lesz a kedvence. Amellett, hogy egy elkényeztetett felszínes liba, – ami még nem is lenne gond, hiszen alapvetően hozzászokott már, sok ilyennel találkozott – de ami igazán pocsék, az az időzítése.
Elképzelhető, hogy nem volt a legjobb ötlet Juliettát az erkélyen elcsábítani, de egy pár csókot még lopni szeretett volna.
– Nem szép dolog az erkélyen hetyegni, amikor a vendégek mind vacsihoz készülnek.
– Ó, fogd már be! – szólt rá Julietta, a szokásostól eltérően nagy hévvel. Declannek ettől mosolyogni támadt kedve. Szóval Juliettára is mély hatással volt az imént történtek. – Nem én akcióztam a medencénkben fényes nappal.
– Drágám a szó amit keresel a „baszni”, vagy a „dugni”. Ha már elhatároztad, hogy tökös leszel, ne finomkodj. – szólt közbe Declan. Juliettának előbb a meglepetéstől hatalmasra nyíltak a szemei, majd a férfira mosolygott.
– Mindig öröm, amikor valami újat tanítasz. – felelte, de csak mikor elhagyta a száját a mondat, jött rá, hogy mennyire kétértelműen fogalmaz. Declan férfiasan felnevetett, Julietta derekát átkarolva az ajtó felé kezdte vezetni.
Sandy arcára csodálkozás és értetlenkedés ült ki. Valószínűleg összeszokott párnak tűntek, akiknek közös vicceik vannak, amitől olyannyira meglepődött, hogy ki se kérte magának Julietta szavait. Elég rosszindulatú ember volt ahhoz, hogy egy percre se feltételezte, hogy a húga boldog kapcsolatban él.

Declan ismét eltöprengett azon, hogy míg ő szerető környezettel és gondtalan gyermekkorral megáldott szerencsés ember, addig Juliettának mi mindent kellett az ugyancsak gazdag, de felszínes családjától elviselnie.
Nem tetszett ez neki. És hirtelen nem értette, hogy miért annyira dühös. Tényleg vigyázni akart a lányra és gondoskodni róla. Elég rég fordult elő ilyesmi, hogy bárkivel törődni akart volna.


Mikorra Sandy vezetésével az étkezőbe értek, a vendégek mind egy szálig az asztalnál ültek. Julietta egy pillanatra zavarba jött, amikor a tekintetek rászegeződtek, és szándékosan nem vett tudomást Trey jelenlétéről sem.
Nyugalmat erőltetett magára és Declan kezébe kapaszkodva elfoglalta a helyét Cathy mellett, aki jókedvűen nevetgél a lány anyjával. Nagyon meglepődött, hogy a máskor kimért és felszínes Pam milyen figyelemmel kíséri a kislányt.
– Az erkélyen turbékolva találtam rá a galambocskákra. – közli jó hangosan Sandy, mire a vendégek egy része halkan és zavartan kacarászni kezd.

– Kérlek, Sandy, ne legyél közönséges. – inti rendre Pam
– De anya!? Nem én jöttem haza egy lótenyésztő feleségeként. Ki is a közönséges?
Declan kanalat tartó keze megfeszül, majd a lányra nézett. De Julietta óvatosan és kérlelőn megrázta a fejét. Nem akarta, hogy a férfi ebbe beavatkozzon. Épp az imént mesélte el neki, hogy mennyire nem kedveli, amikor az emberek a társadalmi pozíciója és a pénze miatt hízelegnek. Ráadásul éppen a sajtó elől menekültek ide, és abban biztos volt, ha a díszes társaság valamelyik tagja megsejti a valódi személyazonosságát, akkor holnap már itt lesznek a küszöbön interjúért. És nem érezte, hogy pont a családja körében készen állna egy ilyesmire.
A férfi mintha olvasott volna a gondolataiba, megszorította az asztal alatt tartott kezét, majd összekulcsolta az ujjaikat és a saját combjára vonta.
Julietta kicsit zavarba jött a bensőséges mozdulattól, de kellően elterelte a figyelmét.
– Még az sem biztos, hogy el tudja tartani. – vetette közbe Trey, színészként értett a jó belépőkhöz, és ahhoz, hogy hogyan növelhető a feszültség. Igazi aggódó arckifejezést öltött, de a szemei gonoszul csillogtak.
– Végülis egy farm nem biztos megélhetési forrás.
– Nem mintha lenne bármi közöd a dologhoz Trey – válaszolt Declan kimért, kemény hangon – De tökéletesen képes vagyok megadni mindent Juliettának, amire szüksége van.
– Tehát lesz fedél a feje felett, lesz egy-két ruhája, és kenyeret ehet. – folytatta a drámát Trey
– Van saját pónim. – szólt közbe Cathy, nem véve tudomást a robbanás kész állapotról az asztal körül – Foltosnak hívják és már ültem rajta. Declan megtanít lovagolni.
– Miért hívod apukádat a keresztnevén? – kérdezte egy elegáns hölgy értetlenkedve. Ekkor jött rá Julietta, hogy a szülei mégcsak véletlenül se világosítottak fel senkit Cathyt illetően.
– Mert csak tegnap óta az apukám. – felelt a kislány őszintén – mikor összeházasodtak anyával. Igazi hercegnő volt anya, fehér ruhában virágokkal.
Julietta igyekezett közömbös arckifejezést vágni. Ekkor a hölgy hozzáfordult.
– Nem is tudtam, hogy szültél egy gyermeket Julietta. Akkor ezért tűntél el évekre a társaságból. Frank igazán nem volt szép tőled, hogy kitagadtad szegényt! De örülök, hogy megjött az eszed.
– Marge! – szólalt meg Julietta apja – szó sincs róla. Julietta neveli Sarah gyerekét.
– Óh. Értem. Az a szegény lány, nagyon sajnálom. Nagyon fiatal volt még, előtte az élet. Boldog lehetett volna ha az a pernahajder nemcsak teherbe ejti, hanem el is veszi. Elég gazdag családból származott, ha az emlékezetem nem csal.
Julietta úgy érezte, hogy a finom és kevésbé finom, burkolt és nyílt sértéseknek sosem lesz az este során vége. Ezúttal ő szorította meg Declan kezét. „nem az ő hibája!” tátogta némán, mire a férfi biccentett.
– Foltos, igazából is foltos, olyan mint egy boci. – kacarászott tovább Cathy – Ha hazamegyünk, viszek majd neki répát, mert nagyon szereti…
Trey fölényes mosolyt küldött Declan felé.
Ekkor fogyott el a másik férfi türelme, felállt kezében a vacsora után kihozott pohár itallal.
– Ha megengeditek tósztot szeretnék mondani. Igyunk a leggyönyörűbb nőre, aki megtisztel azzal, hogy engem választott férjének. Tudom, hogy nehéz utad volt Hercegnőm, egy gusztustalan békával, akit kénytelen voltál megcsókolni, – jelentőségteljesen és félre érthetetlenül Treyre nézett, több felcsendülő kuncogás közepette, majd vissza a lányra és úgy folytatta –  mielőtt rám találtál. De mostantól vigyázok rád! Köszönöm Julietta, hogy boldoggá tettél!
– Éljen! – szólt közbe egy idősebb úr – Sok boldogságot a fiataloknak!
Akadt olyan személy az asztalnál, akinek nem esett jól az a pohár ital, és megfeküdte a gyomrát. 





15. FEJEZET


A férfi egész este figyelmes volt vele, ami Julietta lelkét melengette. Soha életében nem érezte úgy, hogy valaki világának lehetne a középpontja.
Az eszével tudta, hogy Declan csak ennek illúzióját kelti benne, de annyira ragaszkodott ehhez, annyira el akarta hinni a részévé válni ennek a csodának, hogy saját maga számára valósággá tette.
De ugyanakkor ott lobogott a felszín alatt az az állandó rettegés és félelem. Mert a férfi hatalmas volt, mindenütt tiszta izom, és sugárzó erő, még a jelenléte is félelmet keltett, mérhetetlen hatalom sugárzott minden porcikájából. A járása is férfias és uralkodó volt.
Julietta tudta, hogy különösen most a Trey-el való találkozás után nem lesz képes leküzdeni az emlékei okozta bilincseket és zárakat, de az akaratereje minden egyes cseppjével harcolt. Szorosan összezárta magán a puha köntösének oldalait és feszesre húzta a derekán az övet.
Meg tudod csinálni!
Igen képes lesz rá, hogy a férfival egy szobában töltse az éjszakát. Hiszen nem ez az első alkalom.
Nem. Az első alkalom emlékétől a homlokáig elvörösödött. Istenem, mit művelt vele Declan reggel. Minden porcikáját átjárta az izgalom, ahogy felidézte a férfi simogató ujjait és érintését,a biztonságot adó szilárd karjait, az érzést, ahogy…
Nem tudja megtenni
Annyira szeretett volna együtt lenni vele, annyira szeretné önként neki adni magát, annyira meg akarta hálálni mindazt, amit érte tett…
De nem lesz rá képes.
Megrázta a fejét, hátha ezzel el tudja kergetni a becsmérlő gondolatokat.
Lehet, hogy nem lesz rá képes, de az biztos, hogy meg akarta próbálni.
Ismét nagy levegőt vett, majd kinyitotta a fürdő ajtót.
A szoba kellemes félhomályba borult. A fotelben, mint egy uralkodó kényelmesen elhelyezkedve Declan ült. Megszabadult a zakójától, a nyakkendő kilazítva függőt rajta, de az inge és a nadrágja még tökéletesen a helyén maradt. Lazán a karfán nyugtatta a karját, és a kezében lévő blackberryvel foglalkozott.
Az ajtónyitás hangjára felnézett, és találkozott a tekintetük. Julietta elhatározása kicsit megbillent, amikor észrevette, hogy Declan úgy figyeli, mintha fel akarná falni. Minden tagjából a nyers és vad szexualitás áradt. Miközben végigmérte a lány minden porcikáját, lassan és végtelenül alaposan, Julietta figyelte a megfeszülő és elernyedő izmok játékát a karján és az egész testén. Mint egy támadásra kész ragadozó.
A lány tudta, hogy ettől csak még jobban kellene félnie, tudta, hogy nem tartoznak egy kategóriába ezzel a hihetetlen férfival, de ma este, amikor Declan szinte hőssé nőtte ki magát a szemében, amikor legyőzte a szüleit, helyre tette a nővérét, és megmentette Treytől, valamit adni akart a férfinak.
Elege volt a félelemből, elege volt a rettegés emelte börtönfalakból, és szabad akart lenni.
– Nem ígérem, hogy nem menekülök el előled közben… – kezdte a lány – De meg akarom próbálni.
A férfi arckifejezésén látszott, hogy remekül szórakozik.
– Pontosan mit szeretnél megpróbálni Julietta? – a pajkosan piszkos mosolya veszélyes volt, csábító és buja.
– Ezt. – hebegte a lány és hol magára, hol a férfire mutatott zavartan.
A férfi bizonyára érzékelhette a zavarát, halkan felnevetett, majd véget vetve a lány szenvedéseinek, megszólalt.
– Gyere ide édesem. – a hangja maga volt a csábítás, ahogy a kígyó Évát kísérti a bűnre. Lassan felemelte a kezét, mintha tényleg egy ijedt kisállatot akarna megszelídíteni, vagy a riadt kiscicát elkapni, kinyújtotta a karját a lány felé.
Julietta még habozott, majd egy kósza pillanatig az ágyat nézte.
– Félek Declan.
– Sosem bántanálak. – felelte a férfi erős határozott hangján.
A lány hosszan nem felelt.
– Julietta, nem kell pont ma megtenned, sőt egyáltalán nem kell megtenned, csak amikor készen állsz. Tudok várni. –
De a lány megrázta a fejét.
– Akarom. És most akarom, mert félek, ha ismét elmenekülök, sosem merem újra megpróbálni. Annyi mindent tettél ma értem, hogy az a legkevesebb…
– Ugye nem azt akarod mondani édesem, hogy a testeddel akarod megfizetni a szolgálatom árát? – a lány idegességében nem tudta eldönteni, hogy a férfit mulattatja, vagy felbosszantja a helyzet, de úgy döntött mindegy is, mert részéről még nem fejezte be.
– Tudod, hogy nem erről van szó. – kezdte volna a magyarázatot, de a férfi közbevágott.
– Félsz Julietta látom rajtad.
– Igen – ismerte be a lány – Mióta Trey azt tette velem…
– Megkérnélek, hogy ne mond ki a nevét. – szólt közbe Declan és mióta beléptek a szobába most tűnt először igazán félelmetesnek.
– Azért próbálnám meg, mert akarom. – jelentette ki a lány saját magát is meglepve.
– Gyere ide édesem. – intette magához újra a férfi.
Julietta ismét megigazította magán a köntöst, de utána lassan elindult.
– Félek az erődtől Declan. Olyan hatalmas vagy és félelmetes, amikor… – kezdte, de a férfi az ajkaira tette az egyik ujját.
– Sosem fordítanám ellened.
– Tudom… – de a szemében hihetetlen rettegés tükröződött, ahogy ott állt a férfi mellett. A lány lába Declan térdének feszült, az ujját forrónak érezte az ajkain.
– Nem fogom elmozdítani innen a kezem. – felelte a férfi és mind a két kezét a fotel karfájára tette. – Gyere és tegyél velem, amit szeretnél, megbízom benned…
– De…
– Neked is bíznod kell bennem, hogy betartom a szavam. Amíg nem kérsz meg rá, addig itt maradnak. – és a nyomaték kedvéért megszorította a két karfát.

Julietta gyomrát különös melegség borította el. Hihetetlen ajándékot kapott egy lehetőséget, egy pillanatot, hogy félelem nélkül megtehesse, amit már régóta szeretett volna. Csak a bizalom kellene hozzá… Megbízott Declanben? Hisz neki? Igazán elhitte, hogy megtartja a szavát?
Igen… Hinni akarta, bízott és legfőképpen remélt.
Minden porcikája bizsergett az izgatottságtól.
Tényleg az övé lehet a férfi? Azt tehet, amit csak akar? A lehetőségtől liftezni kezdett a gyomra és minden érzéke kiélesedett.

Akarta. Meg akarta próbálni. Ezúttal nem lesz gyáva és megteszi, amire titkon már ezer éve vágyott. A kölcsönkapott erőtől és hatalomtól elmosolyodott.


– Imádom ezt az arckifejezést édesem. Mint a macska, aki talált egy tányér tejszínt. Gyere cica, falj fel.
A lány közelebb ment és Declan időközben szétnyíló lábai közé lépve, megcsókolta a férfit. A kezeivel beletúrt a dús és hűvös szőke tincsekbe, majd ahogy a férfi szája hívogatón nyílt, elmélyítette a csókot. Lassan és alaposan kóstolgatta az ajkait, minden ízt és érzést mélyen elraktározva, hogy feledtethesse vele a magányos éveit. Mielőtt azonban Declan átvehette volna az irányítást és annyira elkábítja, hogy többé sosem találja meg az eszét, lihegve megszakította a csókot.
A férfi erre tiltakozva felmordult. Julietta mind a két kezét végig húzta Declan arcélén, majd a lassan puhává váló borostájához dörzsölte. Élvezettel hallgatta a sercegést az ujjai alatt.
– Meg fogsz őrjíteni. – jelentette ki Declan a szokásosnál vagy egy oktávval mélyebb hangon.
Julietta bátorságot merített, és próbálta magát biztatni, hogy hinnie kell a férfinak. Hiszen megígérte, hogy nem ér hozzá. Declan arcáról lassan lecsúsztatta a kezét az erős nyakán, majd ügyetlenül próbálta a nyakkendőt kibogozni.
– Segítsek édesem? – kérdezte a férfi miközben a szája önelégült mosolyra húzódott, mintha látná, hogy milyen iszonyatosan remegtek a lány kezei. Julietta csak megrázta a fejét, mert a csomó engedett. A nem habozott, és amint eltűnt a nyakkendő, gyors egymásutánban gombolni kezdte a férfi ingét.
Minden egyes feltáruló négyzetcentiméternyi bőrt, óvatos és lassú simogatással köszöntött. Majd lehúzta a szétnyílt inget a férfi válláról.
– Most már biztos, hogy meg fogsz ölni. – felelte a férfi miközben az izmos mellkasa remegett a visszafogott erőtől. – Belehalok a vágyba.
Julietta lehajolt és belecsókolt a férfi nyakába. Amint az ajkai a férfi bőréhez értek libabőrös lett. Julietta minden nőies érzéke táncot járt a tudattól, hogy ilyen erős hatással volt Declanre. Imádta érezni a bőrének melegét és férfias ízét miközben finoman lenyalta a sós ízt róla.

Olyan lassan haladt lefelé amennyire csak bírt. A siker minden percét ki akarta élvezni, hogy elég bátor és felszabadult nő ahhoz, hogy Declant a karjában tartsa és vele legyen.
– Vedd le a köntöst. – hallatszott a vágy ködén át a férfi hangja. – Had lássalak.
Julietta a fejét rázta és csókot hintett a férfi mellbimbójára, majd egyre lejjebb és lejjebb, végig a kockás hasán, le egészen a nadrág derekáig. Kibontotta a derékszíjat és a gombot is. Annyira izgatott volt, hogy remegett a keze. Soha életében nem látott erotikusabb látványt, mint a Declan félmeztelenül. Ahogy felnézett a tekintetük újra találkozott.

– Kínzol édesem. Simogatni akarlak, csókolni akarlak és érezni akarlak mindenütt.
Julietta a férfi fájdalmas hangjára válaszul összeszedte a bátorságát és óvatosan kinyitotta a köntös övét, majd lecsúsztatta a vállán. Az alatta lévő egyszerű fehér hálóing enyhén áttetsző volt, de alkalmasabb darabot nem talált a táskájában, a többi még ennél is kihívóbbnak tűnt. Figyelte, ahogy a férfi izzó szemei a mellére tapadtak.
– Gyere közelebb. – már nem kérés volt, hanem parancs, de a férfi kezei nem mozdultak. Julietta felegyenesedett és közel hajolt. Túl közel, mert a férfi minden fajta figyelmeztetés nélkül nedves csókot adott a mellére, majd a szájába vette az egyik mellbimbóját a hálóing vékony anyagán keresztül.



Julietta felsikoltott, és mind a két kezével a férfi hajába túrt, hogy közelebb vonja. Declan hosszan játszott vele, finoman harapdálta erősen szívta, majd egy csókkal elköszönve a másikat is meghódította.
– Érinteni akarlak. Enged meg.
– Nem. – hebegte Julietta bódultan, miközben a férfi már nyakát csókolgatta. Nem is értette, de a következő pillanatban, mielőtt összerogytak volna térdei már a férfi ölében ült.
– Gyere közelebb. – csábította a férfi, miközben a füle mögötti érzékeny bőrt kóstolgatta. Végig futtatta az ajkait a lány állának ívén, majd vadul megcsókolta.
Julietta akaratlanul is közelebb húzódott, és a lába között érezte Declan teljes hosszát és keménységét, miközben csak a bugyija vékony anyaga és a férfi bokszerja választotta el őket.
– Had simogassalak. – követelte Declan, de Julietta ismét a fejét rázta válasz helyett. Annyira hihetetlen volt számára, hogy mennyire felszabadult, mennyire visszaszorította a félelmét, hogy mi mindent képes megtenni, és nem merte elereszteni a kiharcolt szabadságot.
– Akkor simogasd magad, ahogy én csinálnám. – suttogta a férfi ismét a fülébe, majd finoman megharapta. – Látni akarom.
Julietta a vágytól lihegve a férfinak dőlt, az arcát a vállgödrébe hajtva teljesítette az erotikus parancsot. Felhajtotta a hálóingét, és amikor magához ért, a férfi teljes testében megrándult. Nem hitte volna, hogy lehetséges, de még keményebb lett alatta.

Declan azt hitte elevenen elég a vágy poklába. Átkozta magát az iménti ötletért. Ha nem kínozza ennyire a kielégítetlenség, boldog lett volna, ha láthatja a felszabadult Juliettát. Amikor a lány simogatni kezdte magát, és a kéjes sóhajait a mellkasán rebegte el, azt hitte itt a vége, erőnek erejével fogta vissza magát, hogy ne ragadja meg a lány csábos csípőjét és ne temesse bele magát a forró puhaságába.
– Vegyél magadba. – kérte a lányt, mikor már azt hitte menten megörül.
Amikor Julietta lágy ujjai körül fogták, a még hevesebben égő pokol következő bugyrában találta magát. Érezte, hogy a lány egy pillanatra megdöbben a hatalmas méretétől, majd lassan simogatni kezdte. Amikor engedve a csábításnak teljes hosszában magába fogadta, mind a ketten zihálva kapkodták a levegőt.
Csodás volt, ahogy Julietta körbeölelte. Amikor pedig óvatosan mozogni kezdett rajta, maga volt a tökély. A lány villámcsapásként érkező orgazmusának erőteljes remegéseitől a férfi is a csúcsra jutott. Nem emlékezett arra, hogy valaha is volt ennyire kielégült, mint ezzel a csodás lánnyal most a karjaiban.





16. FEJEZET


A telefon rezgése betöltötte a szobára telepedett hajnali csendet. Declan óvatosan mozdult, hogy ne ébressze fel Juliettát. Kinyomta a bejövő hívást, majd ellenőrizte, hogy ki kereste.
Tim. Az semmiképpen sem jó jel, mert meghagyta neki, hogy csak vészhelyzetben.
Félig kábán az órára nézett: 6:50. Álmosan megdörzsölte a szemét, majd felkelve gyorsan magára kapkodta a keze ügyébe kerülő ruháit, és kisietett a szobából.
– Mi a gond Tim? – kérdezte, amint a folyosóra érve a tárcsázott szám bejelentkezett. Leszaladt egészen a nappaliba, hogy ne ébressze fel a ház lakóit.
– Valaki megpróbálja meghiúsítani az üzletet. Kicserélték a pályázatunkat, eltüntették az ajánlóleveleinket, és ráadásnak történt egy nagyobb baleset is az utolsó fúrásnál.
– Megsérült valaki?

– Nem, de jelentős az anyagi kár.
– Ez élet mindennél drágább. Beszéltél valamelyik üzlettársammal?
– Igen, sikerült a károkat elhárítani, de amint visszajöttél szervezek egy személyes találkozót a befektetőkkel. Jó benyomást kell tennetek, és újratárgyalni a feltételeket.
– Az öreg Landrick továbbra is hajthatatlan?
– Kicsit megingott, de még ellenáll.
– Csak emiatt hívtál?
– Nem, Declan. Kaptál néhány fenyegető levelet.
– Csak a szokásos, nem kell komolyan venni.
– Ami azt illeti, volt egy betörés is a farmon.

– Micsoda?
– Kijöttek a rendőrök, de nem találtak semmi gyanúsat, a pár betört ablakon kívül.
– Nézesd át a házat a biztonságiakkal alaposan és szereltess fel holnapra egy korszerűbb védelmi rendszert. Cathy és Julietta is ott fog lakni, nem szeretném, ha valami idióta huligán vagy elborult környezetvédő, vagy bárki miatt aggódniuk keljen.
– Rendben, intézkedem. Mit mondjak Ambernek a bulival kapcsolatba?
Declan amúgy is feszült volt az imént elhangzottak miatt. Mivel gazdag volt, így rengeteg irigye akadt, rendszeresen kapott fenyegető leveleket. Egy része, mint általában az olajkitermelés ellen ágált, egy része pedig konkrétan a személyét vette célba.
Korábban is volt olyan érzése, hogy sokan nem akarják, hogy ez az üzlet Landrickkel létre jöjjön, de álmába sem gondolta volna, hogy ezúttal túlmennek a szokásos, „felüllicitálom a céget” taktikán.
Viszont ami miatt, most irtózatos rosszul érezte magát az Amber. Hogy mondja el az ember egy barátjának, hogy a szerelme nem érdemli meg.
Rögtön azt fogja feltételezni, ismerve a múltját, hogy rá akar hajtani. A pokolba! Így kénytelen volt hallgatni, legalábbis egyenlőre, amíg szemtől szemben ne kerülnek.
  Mondd meg neki, hogy nemcsak Cathy partija esedékes, hanem vele egyidejűleg megünnepeljük a házasságomat is.
– Most szívatsz? Ugye, szívatsz?
– Nem Tim. Vegasban elvettem Juliettát. Nézd meg az újságokat és a netet.
– Teljesen lefoglalt a kármentés lemaradtam erről. Miért tetted?
– Akármit mondok, nem fogod elhinni, úgyhogy nem óhajtok magyarázkodni. Hívj, ha vannak új híreid, és még ha lehetséges legyen kész estig a ház, mert hazamegyünk.
Gyorsan elköszönt és letette a telefont.

A konyhába érve, kért a szakácsnőtől reggelit és tálcára pakolva vitte fel Juliettának.
A lány még az ágyban aludt. Csak az a buja hálóing takarta a nőies testét. A reggeli napfényben még gyönyörűbb volt: a kócos haja legyezőként terült szét a fehér ágyneműn, a sötét szempillái apró árnyékot vetettek az arcára.

A vonásaiból eltűntek az élet okozta keménységek, feszültség és csupán angyali nyugalma látszott.
Halkan az éjjeli szekrényre helyezte a tálcát, majd óvatosan felmászott az ágyra, és végig dőlt Julietta mellett, de a takaró fölé.
Gyengéden megcirógatta a lány bársonyos bőrű arcát.
Julietta a lehelet finom érintésre egyenlőre nem ébredt fel, csak picit mozgolódni kezdett, a válláról lecsúszott a takaró, így a vállának selymes bőre láthatóvá vált.
Declan közel hajolt hozzá és apró csókokat hintett végig a felkínálkozó ív mentén, le egészen a nyaka hajlatáig.
Julietta halkan felsóhajtott. A lány szemhéjának apró rezdülése jelentette, hogy lassan ébredezni kezdett. Declan kihasználva a helyzetet, még közelebb bújt és a kezét Julietta csípőjére fektette.
– Jó reggelt! – suttogta a lány fülébe.
Julietta egy pillanatra megmerevedett a férfi karjában, majd kicsit hátrahőkölve riadtan felébredt.
Miután az álom tovaszállt, és a ködös tekintete eltűnt, picit megnyugodva ismerte fel a férfit, és ugyan nyugalmat erőltetett magára, de mégsem mert közel bújni.
Declan megoldotta a problémát azzal, hogy a lányt egyszerűen a mellkasára húzta.
– Nem akartalak megijeszteni, édesem.
– Nem ijedtem meg, csak meglepődtem.
– Hmmm. Kaptam egy fontos hívást hajnalba, és ha már kimásztam az ágyadból, gondoltam hozok neked reggelit. – azzal az éjjeliszekrényen heverő tálca felé mutatott.
– Köszönöm. – válaszolta Julietta nagyon meglepődve.
– Semmiség. Nagyon szívesen máskor is. – mondta Declan és vidáman csillogtak a szemei. – Egy ilyen…
– Ami a múlt éjszakát illeti… – kezdte nagy zavarba Julietta.
– Hallgatlak. – vágott közbe a férfi, mert érezte, hogy a lány olyasmit akar mondani, ami nem lesz az ínyére.
– Bocsánatot szerettem volna kérni… – kezdte Julietta teljes zavarban. – Nagyon köszönöm, hogy kiálltál értem tegnap, és segítettél. Annyira hálás vagyok érte, hogy…
– Szóval, azt akarod mondani, hogy a tegnap este amolyan „hálás vagyok Declan” –szex volt? Julietta, kezdem elveszíteni a türelmemet.
– Nem… vagyis igen… vagyis… nem tudom. Kérlek, teljesen összezavarodtam. Szükségem van, egy kis időre helyretenni a dolgokat. Gyakorlatilag berobbantál az életünkbe, még mindig nem fogom fel, hogy… – folytatta volna a lány a magyarázatot, de Declan csókja beléfojtotta a szót. A szenvedély úgy csapott le, mint a szökőár, magával sodorva a lány nehezen visszaállított falait, ami mögé ismét be akart bújni.
Julietta gondolatai ezerfelé szálltak, a szenvedély magában elég lehet? Mennyire van szükség a bizalomra? Képes lesz valaha megbízni a férfiba? Képes lesz valaha elhinni, hogy méltó társa lehet? Nem volt benne biztos. Most hogy a férfi „megkapta”, csak úgy tovább lép? Vagy pedig „használja”, amíg vele van? Képes lesz kitartani? Képes lesz érzelmileg független maradni?
Declan olyan hősiesen megvédte tegnap mindentől, hogy a szívét megkeményítő jégpáncél olvadásnak indult.
Bele tudna szeretni a férfiba. Ha már meg nem történt…
Ettől annyira megijedt, hogy elszakította magát a férfitól.
Declan szó nélkül hagyta, és vigyorral az arcán figyelte, hogy a lány a takarót maga előtt tartva a fürdőszobába meneküljön előle.
Később. Ígérte meg magának a férfi. Türelem. Egyszer már meghódította, de úgy tűnik a játék még nem ért véget, még egy kis türelem…




17. FEJEZET


Ambert majd szétvetette az ideg, amikor Tim elmesélte neki, hogy Declan feleségül vette azt a dagadt libát.

De most, hogy azt a bizonyos házassági szerződést tartotta a kezében, kezdte más színben látni a világot.
Még mindig nem értette, ha a férfi akart egy „álfeleséget”, akkor miért az a kis senkit választotta, mikor nagyon szívesen jelentkezett volna a szerepre… De ez most jelen körülmények között nem lényeges, ezért külön meg fog fizetni.
Sem hűséget, sem szerelmet nem ígért a lánynak. De ami igazán fontos, hogy kitűnően fel fogja tudni használni ezen a dokumentumot, arra hogy elérje, amit akar.
Elvégre Declan biztosan nem szeretné, ha mindez napvilágra kerülne.
Ha mindenki megtudná, hogy az ideális családja, ami a nagy beruházás miatt jött létre egy nagy kamu….






18. FEJEZET


Declan továbbra is mosolyogva figyelte, ahogy Julietta feszeng mellette. Amikor csak tehette, megérintette, megsimogatta, és apró csókokat hintett rá. Minden egyes kontaktusra a lány enyhén összerándult, ami kifejezetten mulattatta a férfit, főleg a tegnap esti szenvedélyes szex fényében, amikor is a lány egész egyszerűen meglovagolta.

Azonban a másik változás a légkörben tőlük teljesen független volt. A hatalmas ebédlő asztalnál ülve, ugyanis mindkettőjüknek feltűnt, hogy Julietta szülei túl kedvesek, borzasztóan udvariasak és olyan szinten behízelgőek, hogy az lassan a gyomrukat fekszi meg.
– Hogy érzed magad nálunk Declan? – kérdezte meg vagy sokadjára Pam. – Kényelmes a szobátok, ha szeretnétek egy kényelmesebb, tágasabba átvitethetem a holmitokat.
– Nem szükséges anya. – felelte gyorsan Julietta
Remek időzítéssel és vagy 20perces késéssel besuhant a nővére is. A lány előbb a hangját hallotta meg, és amikor felnézett döbbenten nyugtázta az öltözetét.
Sosem volt az a lány, aki elítéljen másokat, de Sandy botrányosan öltözött fel. Olyan rövid szoknyarésszel, hogy kilátszott alóla a harisnyatartó szegénye, és kis híján a bugyija is, annyira mély dekoltázzsal, hogy, szó szerint a köldökéig ért. A mellénél egy apró csat fogta össze. A ruhaszerűség hófehér színben tündökölt.
Sandy arcán egy gusztustalan plasztik mosollyal Declan mellé ült, úgy hogy behajolva a mellei súrolták a férfi karját.

– Jó reggelt Declan. – búgta csábosan.
A férfi végigmérte Sandy, mert mindig meg szokta nézni, amit megmutatnak neki, de nem jött zavarba és kábé annyira izgatta fel, mint egy kirakati bábú.
– Jó reggelt. – köszönt vissza, és Julietta felé fordulva, egy újabb puszit hintve a lány nyakára. Élvezettel figyelte, ahogy a lány egész nyaka libabőrös lesz.
Sandy még nem adta fel és merészen a kezét az asztal alatt a férfi combjára tette.
– Biztos vagyok benne, hogy kellemesebbé tudnám tenni a napodat drágám. – duruzsolta negédesen. – Itt hagyjuk Juliet és Cathyt, mi pedig beugrunk a városba szórakozni kicsit. Biztos vagyok benne, hogy unatkozol már, én tudom, hogy milyen szórakozás való neked.
– Nászúton vagyok, szerinted kivel és milyen szórakozást választanék szívesen?
Julietta figyelte, ahogy Sandynek a torkán akad a szó. Váratlan melegség öntötte el a szívét, és hálásan a Declanre mosolygott, viszont a férfi arckifejezésétől neki is elállt a szava. A búja vágy sütött a szeméből.
– Ó a fiatalság… – kezdte Pam, amikor váratlanul Declan mobiljának csengése szakította félbe. A férfi a kijelzőre nézett, majd összehúzott szemmel kinyomta a telefont.
– Elnézést kérek, tudom, hogy ez rendkívül udvariatlan, de ezt a telefont el kell intéznem.
– Semmi gond! – felelt Frank olyan hangon, mint aki teljesen tisztában van az üzleti élet szokásaival – Vannak halaszthatatlan dolgok.

– Sietek édesem, tarts ki! – súgta oda búcsúzóul Juliettának, majd sietős léptekkel a szobájuk felé indult.
Mikor a férfi hallótávolságon kívül ért, hiába Cathy vidám jelenléte egy emberként ugrottak neki a családtagjai.
– Drága lányom! Hogy gondoltad, hogy nem tájékoztatsz minket alaposan arról, hogy egy milliárdoshoz mentél feleségül, valamint, hogy jöttök hozzánk?
– Szóltam, hogy jövünk!
– DE NEM mondtad, hogy gazdag fickó! – vág közbe Sandy – És különben is hogy fogtál ki te, te kis béka egy ilyen jóképű vagyonos fazont? Terhes vagy?
– Mi? Nem dehogy! – mentegetőzött a lány, bár tegnap a nagy szenvedélyben elfeledkezett a védekezésről, de ettől még kicsi az esélye, hogy várandós lenne. És ez különben sem tartozik az itt összegyűltekre. – Anya, szóltam, hogy jövünk…
– Julietta, legkisebb gyermekem!? Hát semmi sem ragadt rád a kultúrából, ami körülvett gyerekkorodban? Ez a férfi egy vagyonos illető, aki elvárhatja, hogy ennek megfelelően kezeljék! Micsoda helyzetbe hoztál minket!?
– Nem én tehetek róla, hogy… – kezdett volna bele a lány, de Frank közbevágott.
– Elég lányom! Neked kell kiküszöbölnöd a csorbát!
– Ne aggódjatok, nemsokára elmegyünk.
– Nem teheted!
– De igen anya. És mellesleg honnan tudjátok, hogy Declan gazdag?
– Szerepeltek Pam pletykalapjának társasági rovatában. – jelentette ki Frank. – Mellesleg felháborít, hogy nem hívtatok meg minket az esküvőre. Mire ez a nagy sietség? Terhes vagy?
– Az előbb már megválaszoltam ezt a kérdést! – felelte Julietta magából kikelve a szokásos hangnemétől homlokegyenest eltérően. – Nem vagyok terhes.
És természetesen mikor máskor térhetett volna vissza Declan, mint ebben a percben.
– Tényleg? Akkor még van min dolgoznom. – Juliettának ismét az ajkán forrt a szó. Nehéz volt megállapítani, hogy a férfi viccel-e, de a szája sarkában megjelenő mosolytól a lány szíve hevesebben kezdett dobogni, és az arca teljesen pirosra váltott.
– Elnézést mégegyszer az udvariatlanságért. – mondta a többieknek és visszaült a helyére.
– Úgy hallottam partit adtok a birtokon a hétvégén? – próbálkozott be Sandy behízelgő hangon.
– Á, csupán csak egy kis vidéki összejövetel a poros, lovakkal és marhákkal teletömött farmomon. – felelt Declan ezúttal hidegen mosolyogva.
– Ugyan drágám… – kezdte Pam – a lányunkról van szó ott a helyünk!
– És hajlandóak lennének, abba a koszfészekbe lejönni délre? – kérdezte Declan ezúttal kihívóan, felvont szemöldökkel megismételve Julietta szüleinek tegnapi szavait.
– Nem hiszem, hogy annyira poros lenne… és mivel Julietta ott fog élni, úgy hiszem… – próbálkozott Pam újra – látnunk kellene.

– Sajnos a zártkörű és csak fix létszámra korlátozódik, de meglátom, mit tehetek.
– De hát ki mehet el a partira, ha nem Julietta szülei és nővére?
– Lesz pár szenátor, két-három filmcsillag… csupán a közeli barátaim…
Julietta nem bírta tovább. a szülei és testvére elkeseredett arckifejezésétől, valamit Declan látszólag rideg üzleties hangjától elfogta a nevetés. Olyan gyöngyözően vidáman kacagott, hogy mindenki figyelmét magára vonta. A férfi büszkén figyelte és mérhetetlenül megkívánta. A lány vidámsága tiszta volt, érzéki és végtelenül őszinte.
Mikor a végén a könnyeit törölgette, Declan nem bírta megállni finom csókot adott a lány szájára.
– Elég lesz. – felelte dorgálón a férfinak Julietta – bőven megkapták már a kellemetlenkedésük jutalmát. Hívjuk meg őket, mert itt fognak szívszélütést kapni menten.
A férfi csodálta a lányt, hogy ennyire könnyen megkegyelmez, de ez Julietta döntése volot, neki csak annyi a feladata, hogy a lány mellé áll.
– Biztos vagy benne édesem? – kérdezte meg utoljára a férfi. Amire Julietta bólintott. – Ez esetben, szabaddá teszek 4 helyett, amennyiben Sandy hoz magával kísérőt, és örömmel fogadunk Titeket a farmon hétvégén. Küldjem a magángépemet, vagy megoldjátok az oda utat?  
A látható megkönnyebbüléstől szinte felsóhajtottak. Julietta nem érzett megelégedést… Talán csak egy aprócskát…
Az ebéd további része mindenfajta atrocitás nélkül lezajlott. Sandy minden további kísérletét Declan elegánsan hárította.
A szülők nagy fájdalmára viszont estére elköszöntek, és visszaindultak a farmra.




19. FEJEZET


Nagyon későn értek csak haza, mivel a rengeteg akadékoskodás miatt sokára tudtak elindulni.

Cathy már javában aludt, így Declan ölbe vitte fel és tette be az ágyba. Julietta finoman betakargatta és résnyire nyitva hagyta az ajtót, amikor kisettenkedett a szobából.
Meglepődött, hogy a férfi a folyosón várt rá, szórakozott mosollyal az arcán a lány ajtajának dőlve. Hatalmas óriásként tornyosult előtte, mint egy két lábon járó csábítás, de Julietta nem volt biztos benne, hogy elég erős engedni neki, de abban még kevésbé, hogy ellen tud állni.
– Mit szeretnél? – kérdezte a lány óvatosan.
– Téged kis feleségem. – felelte a férfi és a kezébe fogta a lány arcát, majd mire a lány tiltakozhatott volna szenvedélyesen ölelte. – Minden porcikádat végig akarom csókolni. – suttogta a lélegzete lágyan cirógatta Julietta ajkait, a borostája pedig mostanra már puhán simogatta.
Az ajkai forróak voltak az érintése határozott és erős. Julietta térdei elgyengültek. Declan finoman magához húzta átkarolva a lány derekát.
Határozott mozdulattal lenyomta az ajtó kilincsét, ami lassú mozdulattal feltárult előttük. Magával vonva Juliettát belépett rajta.



– Kívánlak. – mormolta a lánynak, miközben a szája már az állának lágy vonalát kényeztette.
Julietta akaratlan báb lett, a félelem messzire szállt, a rettegés tovatűnt. A szíve viszont komoly veszélybe került. Egyszerűen nem lehet minden ennyire tökéletes, egyszerűen hihetetlen, hogy Declan megszerette…
Állj. Nem azt mondta a férfi, hogy szereti, hanem csak azt, hogy kívánja. De Julietta engedni akart. Amikor csókolta, hitt abban, hogy elég erős ahhoz, hogy a társa legyen, hogy legyőzze a félelmeit, hogy újra bízzon… egy bizonyos szinten egy bizonyos helyzetben.
Újra akarta élni a tegnap este csodáját. Érezni akarta a férfit.
Eddig tehetetlen kezei Declan vállára simultak, majd a hajába túrtak visszaterelve a száját a sajátjára. A férfi két kézzel erősen megfogta a lány csípőjét és magához emelte.
Juliettát lenyűgözte az ereje. Nem volt az a nádszál karcsú modell, de mégis a férfi mellett légiesnek tűnt és könnyűnek. Attól, hogy Declan erős volt, hatalmas, robosztus és férfias, ő hirtelen törékeny lett és nőies. Átkulcsolta a lábait a férfi derekán, hogy teljes összesimulhassanak. A férfi bőrének forrósága égette a testét még a ruhákon keresztül is.
Declan az ágyig hátrált, majd a karjaiban tartva Juliettát leült, úgy dőlve hátra, hogy magával húzza a lányt.
Julietta meglepődve szakította meg a csókot, és egy pillanatra Declanre nézett a férfi vágytól izzó szemeiben különös jókedv csillant.
– Ritkán hibázom el kétszer ugyanazt. – felelte, majd erősen megragadva a lány haját visszahúzta a száját a sajátjára. Mikor Juliettának eszébe jutott, hogy a férfi a múltkori esetre céloz, amikor a ránehezedő testétől a rossz emlékei elárasztották, Julietta előbb a füléig pirult, majd teljesen letaglózta, hogy a férfi nemcsak, hogy emlékszik rá, de odafigyelt és vigyázott is. A kezeit a férfi feje mellett megtámasztva, a térdeivel a férfi csípőjének két oldalán helyezkedett, kicsit eltávolodva Declantől.

– De el fogunk oda jutni édesem, hogy az ágyamhoz kötözlek és kiélem rajtad minden buja vágyamat.  – közölte a férfi.
Mielőtt a lány megijedhetett vagy válaszolhatott volna, ellenállhatatlanul újra magához vonta és csókkal elfojtotta még a gondolatok szikráit is.
Utána pedig már a vad öröm és a végtelen extázis temette maga alá és kifacsarva hagyta magára.
Julietta nem akart ebbe az egész házasságba érzelmileg beszállni. Minden erejével azon küzdött, hogy valahogy függetlenítse magát mindettől, de képtelen volt rá, mikor a férfi nemcsak visszaadta a testének szabadságát, folyamatosan szakította el a béklyóit, és még kedves is volt vele, megvédte, kiállt mellette.
Nem fog ez menni. Mire észbe kap, fülig szerelmes lesz Declan Blakebe, és utána márcsak idő kérdése, hogy a férfi mikor töri apró darabokra a szívét és az álom világát.
Mert mégis?
Mit akarhat egy ilyen férfi Julietta Smith-től? Legyünk abszolút realisták: egy-két éjszakát, amíg az újdonság miatt izgalmas, esetleg, Cathy mellé állandó felügyelőt, és egy ál-társat, hogy megbízhatóbbnak tűnjük az üzletfelei előtt…
De ezen felül?
A szívét mardosó csend felelt neki a némán elhangzó szavak helyett…

Reggel a férfi karjában ébredt a kellemes meleg körülvette, mint egy tökéletes takaró. A fejében azonban kellemetlen gondolatok száguldoztak, amik rányomták a bélyegüket a csodálatos együtt töltött éjszakára.
Ismét nem védekeztek.
A lány önként vállalta ezt az egész komédiát, és hiába vágyott gyerekre egyszerűen ebbe a helyzetbe nem rángathatta bele. Nem lesz egy következő Sarah, hogy gyereket szüljön a megélhetésért.
Sem a babát, sem magát, sem pedig a férfit nem akarta ilyen helyzetbe hozni.
– Declan, beszélnünk kell. – ült fel a lány a takarót szorosan a meztelen mellei előtt fogva.
A férfi keze átkarolta a derekát és közelebb bújt hozzá.
– A múltkor sem tetszett, mikor így kezdtél neki.
– Valószínű ez sem fog tetszeni. – mormogta a lány az összeszorított fogai között, mert megérezte a férfi csupasz bőrét a sajátján és a karjainak erejét a derekán.
A férfi hirtelen mozdulattal magához rántotta és félig maga alá húzva szorosan hozzábújva alvást imitált.
– Én… – folytatta volna Julietta, de az ölelő kezek simogatni kezdték.
– Később. – felelt a férfi a lány fülébe dörmögve, miközben már a lány melleit simogatta.
– Nem. Most. – válaszolta Julietta határozottan, de nagyon nehézkesen, kísérletet téve a szabadulásra.
Declan nem engedte el, viszont nem is mozdult tovább, így a lány ismét belekezdett.
– Hétfőn elmegyek orvoshoz és íratok fel gyógyszert. De míg el tudom kezdeni szedni, addig szeretném, ha óvszer húznál.

Declan egész testében egy pillanatra megmerevedett, majd elengedte a lány, kicsit eltávolodott és felült. Nem foglalkozott a takaróval, így a lány előtt feltárult az bronzos bőre és a csodaszép hátizmai.
– Nem akarsz gyereket. – jelentette ki, és Juliettának az az érzése támadt, hogy mintha sikerült volna megbántania.
– Mindennél jobban vágyom gyerekre, ezt te is tudod. – felelt a lány mielőtt végiggondolhatta volna.
– Akkor csupán tőlem nem akarsz gyereket. – állapította meg a férfi.
– Ebbe a helyzetben, amiben vagyunk nem lenne tanácsos, mert…
– Miért? Mondtam, hogy gondoskodom rólatok.
Julietta erre nem tudott mit mondani. Hogy magyarázhatná el a férfinak, hogy neki nem anyagi, hanem érzelmi biztonságra van szüksége? Hogy nem tudná elviselni, hogy a férje, a gyereke apja, folyton más nőt akar majd. Csak csendesen lehajtotta a fejét.
Declan halk szitkozódásba kezdett, majd dühösen kimászott az ágyból, felkapta a nadrágját magára, és Julietta felé fordult. A lány érezte, ahogy megállapodik rajta a férfi tekintete, de nem mert felnézni.
– Nem fűzöl hozzá semmit? – törte meg végül a beálló feszült csendet Declan.
Julietta hallgatott. Újabb szitokáradat következett, majd a férfi öles léptekkel elhagyta a szobát, erősen ügyelve arra, hogy az ajtó ne csapódjon be utána, csak határozottan csukódjon.





 


 

20. FEJEZET


Julietta tudta, hogy Declan még mindig haragszik rá, és hogy jönne neki egy bocsánatkéréssel, de olyan piszkosul nehéz volt.
Nem akarta a férfit megbántani, és álmában se gondolta volna, hogy így reagál. De emellett, egyszerűen nem merte megkockáztatni a másik utat…
A keze óvatosan a hasára tévedt és mély levegőt vett. Egy hét múlva megnyugodhat, mert egyszerűen képtelenség, hogy két alkalom után terhes legyen. Pedig biztosan gyönyörű szép baba lenne, ha a férfire hasonlítana…

Közben Cathy kicsi testéhez képest hatalmas erővel rángatta át az udvaron.
– Látni akarom Foltost! – ismételgette folyamatosan.
– Látni szeretném Foltos – javította ki Julietta sokadjára.
Örömmel nyugtázta, hogy a múltkori terepjáró, amivel kimentek a karámokhoz, ott parkol kulccsal a gyújtáskapcsolóban. A lány reménykedett benne, hogy nem lesz abból probléma, ha használja. Beültette Cathyt és óvatosan elindult.
Egyetlen pici porcikája sem akart ma a férfi útjába kerülni. A reggeli fagyos hangulatban zajlott, aztán Declan elvonult az irodájába, majd Marthatól megtudta, hogy kiment a lovakhoz.
Persze Cathy nem törődve a lány lelki problémáival, amint megtudta, hogy a férfi Foltosnál van, mehetnékje támadt.
Azonnal. Eltántoríthatatlanul. Nagyon úgy tűnik ez családi vonás náluk…

Messziről észrevette, hogy Hank és Declan a karámnál vannak és a férje egy szép világos pejszínű lovat nyergel fel.
Elég közel parkolta le az autót. Cathy szinte kirobbant a kocsiból.
– Apaaaaaaaa! – harsogta lendületesen és vidáman. Declan rögtön feléjük fordult, ragyogó mosollyal az arcán. Ugyanis az ominózus vacsora óta Cathy így szólította, ami láthatóan boldoggá tette a férfit. Juliettának eddig ez fel sem tűnt, vagy legalábbis nem akart tudomást venni róla.

– Szia Hercgnő! – ezzel felkapta a kislányt. – Hank átveszem ezt a lovat, kérlek nyergeld fel Foltost.
– Azonnal hozom. – felelt mosolyogva az intéző. Az istállóból elég hamar megérkezett lóháton. Közben Cathy szakadatlanul a pónikról fecsegett, és ha éppen nem ölbe van, akkor kiszalad az érkező Foltos elé.
Mikor melléjük ért Hank, Declan felnyújtotta neki Cathyt, aki sikoltozva foglalta el a helyet Hank előtt.
– Nagyon vigyázz rá! – szólt oda még Declan indulás előtt.
– Fogok! – felelte a másik és lépésben elindult Foltossal.
– Biztos vagy benne, hogy biztonságban van Cathy…
– Igen. Az életemet is rábíznám Hankra.
– Az a gyerek az én életem, őt is rámered bízni? – kérdezte Julietta engedve a benne tomboló feszültségnek.
A férfi dühösen nézett egy pillanatig, majd a reggel tapasztalt fagyos üzletember álarc „visszakerült”.
– Bizalom Julietta. Ez a te bajod. Kicsit próbálj meg bízni bennem.
– Nem ismerlek annyira, hogy megtehessem.
– Nem is akarsz megismerni annyira, hogy közel kerülhessek. Egyszerűen elkönyveltél egy önző csapodár seggfejnek.
– Nem adtál okot, hogy mást gondoljak.
– Persze, hogy nem, vagy csak nem akarod észrevenni, mert ez így kényelmes neked Julietta. Így nem kell megpróbálkoznod sem. És még csak harcolnod sem. Gratulálok!

A lány észre sem vette, hogy a vita hevében ilyen közelségben került a férfivel. Az ajkuk kis híján összeért, épp egy sóhajtásnyit kellene közelednie, a mellei a férfi mellkasát dörzsölnék, csupán egy mélyebb lélegzetvételre lenne szükség és…
Hangosan sóhajtással telt meg a tüdeje oxigénnel és az érintés elkerülhetetlen lett.
Declan a lány száját nézte, és alig bírt ellenállni a kísértésnek. De tudta, hogy nem teheti, nem most és nem itt. Juliettára ráfér egy alapos lecke a szabályokból, amennyiben vele szeretne játszani.
Elvigyorodott, mert érezte a lány zavarát és vágyát. Hirtelen ötlettől vezérelve vagy, mert ezek szerint szereti kínozni magát a várakozó pejszínű musztáng felé biccentett.
– Fel.



– Tessék? – kérdezte a lány zavartan.
– Segítsek a felülésben? – kérdezett vissza kihívóan.
– Nem…
– Akkor rajta.
– Nem hiszem, hogy képes lennék irányítani a…
– Egy perc és mögötted leszek.
– Tessék?
– Meg akarod nézni Cathyt vagy sem?
– Igen, de…
– Akkor itt az első lecke. Lábakat a kengyelbe rugaszkodj el és ülj fel.
– Declan, én nem hiszem, hogy… – hebegte Julietta, de a férfi nem foglalkozott vele. Megragadta a lány derekát és könnyedén felsegítette, majd egy pillanattal később már szorosan mögé felült.
Rossz ötlet! – harsogta Declannek minden porcikája, mikor Julietta teljes testével a férfinak simult. A lány üde friss illata elárasztotta az érzékeit, a hátának lágy íve a férfi mellkasának, a kerek feneke, amit különösen szeretett, ingerlően feszült az ágyékához, a combjai pedig a férfiének.
A Declan belépett a kengyelbe, megfeszítve a lábait, így még mélyebben feszült neki a lány, az egyik kezével megragadta a kantárt, a másikkal pedig átkarolta Julietta derekát, szorosan a helyén tartva a lányt.
– Foglak ne félj! – figyelmeztette a lányt, majd lépésre ösztökélte a lovat. Julietta a döbbenettől aprót felsikkantott, ahogy Declan kemény izmainak csapódott induláskor.
Eltartott egy ideig, míg Julietta rájött, hogy hogyan mozoghat együtt a férfival összhangban.
Biztosra vette, hogy Declan szándékosan tett egy kört, mielőtt Cathyék nyomába ered volna, csak ezért, hogy kínozza őt a közelségével. Amikor a férfi átkarolta nem tudott tisztán gondolkodni. Az pedig, hogy próbált távolságot tartani mind érzelmileg mind fizikailag egyszerűen lehetetlen volt. Declan erős volt, férfias és magával ragadó, megtestesítve mind azt, amiről bármelyik nő fantáziálgat… És a csinosabbak legtöbbje valószínűleg magáénak is tudhatja ezt az álomképet egy rövid időre, mint ahogy az álmokkal lenni szokott, mielőtt tovaszáll.
   
Mikor feltűnt végre Cathy, és megnyugodhatott, mivel a kislányka láthatóan semmi baja, Juliettát elöntötte a bűntudat is.
– Bocsáss meg nekem Declan. – mondta gyorsan a férfinak, mielőtt elszáll a maradék bátorsága hozzá.
– Miért is?
– Hogy megbántottalak.
– Szóval nem azt sajnálod, amit mondtál, hanem, hogy megbántódtam.
– Belátom, ha valami nekem túl nagy falat. Egyszerűen nem vagyok elég neked…
– Ezt nem nekem kellene eldöntenem?
– Pontosan tudod, hogy miről beszélek.
– Nem Julietta, én csak azt tudom, hogy NEM IS AKARSZ harcolni azért, hogy megtarts, mert valamiért jobban szereted feladni és elfutni. Ha tényleg az az erős nő leszel újra, akinek gondoltalak az első találkozásunkkor a tárgyalóteremben, aki hajlandó küzdeni, nos, akkor keress meg. És ki tudja, lehet még nem lesz késő, és addigra még nem lépek tovább rajtad. Ne gondolkozz sokáig.
A férfi kegyetlen szavai, mint egy arculcsapás úgy hatottak a lányra. A szemeit ellepték a könnyek, a teste megrázkódott.

Csak mikor Declan leszállt mögüle, akkor vette észre, hogy újra a karámnál vannak, ahova a terepjárót parkolta, és Cathy itt várakozik vidáman csevegve Hankkel.
Mire tiltakozhatott volna, addigra Declan lesegítette a nyeregből, majd visszaült a lóra.
– Hank, megyek meghajtom kicsit. – az intéző csak egyetértőn biccentett. – Szia hercegnő, vacsoránál találkozunk!
– Szia Apa! – kiáltott még utána a kislány.
A vacsoránál Declan jóformán csakis Cathyvel beszélt, és csak rá figyelt, mintha szándékosan nem akarna tudomást venni a lányról.
Amikor vége lett a lidércnyomásnak, Cathy rávette a férfit, hogy fürdés után ő olvasson neki mesét komoly utasításokkal, hogy mit és honnan. Ahogy leheveredett a hatalmas férfi a kislány ágya mellé és ő mellébújt, hogy jobban lássa a könyvet, Julietta nem bírta tovább, inkább a szobájába ment. Egyrészt, hogy ne zavarja meg őket, másrészt pedig a lelkiismerete sem volt tiszta.
Tudta, hogy Declannek néhány dologban igaza van. Még azelőtt feladta ezt a házasságot, hogy elkezdődött volna. Olyannyira feladta és annyira gyáva volt, hogy még a megvalósulni látszó legnagyobb álmáról is önként lemondott, – hogy gyereke legyen, – csupán azért, hogy érzelmileg ne sérüljön, amikor a férfi elhagyja…
És igen itt volt a másik dolog: nem azt mondta, hogy „ha” hanem azt, hogy „amikor”… elhagyja.
Gyorsan megrázta a fejét, hogy száműzze ezeket a gondolatokat, most nem volt képes ezt feldolgozni.
Szinte várta, hogy a férfi amint Cathy elaludt és kijön tőle, bekopog hozzá, hogy beszéljenek. Hallotta a jellegzetes lépteket a folyosón… egy pillanatra megálltak az ajtaja előtt… szinte látta, ahogy a férfi kopogásra emeli a kezét… aztán pedig… SEMMI…
Felgyorsult léptekkel távozott mielőtt kopogott volna.
Juliettának fájt a hátramaradó csend.


21. FEJEZET


 

A hétvégére beígért kerti parti időpontja túl gyorsan elérkezett. Julietta gondosan választotta ki a ruháját, hosszú fehér elegáns, vállnélkülit viselt, feltűzte a haját és szolid sminket készített.

A folyosóra lépve Declan jött vele szemben. Lehengerlő volt a fehér ingében és öltöny nadrágban. A sűrű szőke szakálltól pedig még inkább férfiasnak hatott. Csábító.

A lány gyomra teljesen összeszorult már a látványra is. Hát persze, hogy nem lesz soha elég. Keseredett el.

– Hoztam neked valamit, édesem. – mosolygott Juliettára, de közel sem a pár nappal ezelőtti kedvességgel, hanem távolságtartóan. Ha ilyen lesz a házasságuk alatt, akkor kemény időszaknak néz elébe, keseredett el még jobban a lány. Nem hagyta nyugodni a dolog, hogy ha engedne kicsit és őszintén beszélne a férfinek a félelmeiről, érzéseiről, akkor talán… nagyon csak talán, de megértené…

Közben a férfi egy elegáns ékszeres dobozt vett elő.

– Declan, ez nem szükséges így is rengeteg mindent kaptunk tőled… – amikor a férfi felpattintotta az ékszeres doboz tetejét és meglátta a hihetetlenül gyönyörű hófehér igazgyöngysort és a hozzá való fülbevalókat, levegőt sem kapott. – Ezt nem fogadhatom el. – találta meg a hangját, és visszacsukta a doboz tetejét.

 

A férfi egy pillanatra mérgesen szorította össze a száját, majd újra kinyitotta a dobozt kivette a láncot és Julietta nyakába tette, és ügyes mozdulattal összekapcsolta. De nem bírta megállni, hogy búcsúzóul a finom halovány bőrét ne simítsa végig, mintegy helyre igazítva a láncot és egy apró csókot hintsen a nyaka és a válla találkozására. A lány beleremegett a pillanatba.

Declan úgy gondolta, hogy ebben a fehér ruhában, amit Julietta viselt, bűnösen kívánatos a lány. Tegnap sem volt egyszerű távol tartania magát tőle, de ma mikor egymásra lesznek utalva egész rendezvény alatt szinte lehetetlen. Készen állt a terve, hogy döntésre kényszerítse. Egyszerűen nem akarta ezt a helyzetet sokáig fenntartani. Ha Julietta küzdeni akar, akkor megadja a lehetőséget, ha nem… akkor pedig valahogy túlteszi magát rajta…

De erre gondolni sem akart.

– Elég, ha azt mondod „köszönöm”. – segítette ki a lányt, aki még mindig közvetlenül előtte állt, éppen hogy elvette a kezét a bársonyos bőréről.

Julietta ránézett ártatlan enyhén könny-borította szemekkel, és a férfinek az az érzése támadt, mintha a lány még sosem kapott volna ilyen ajándékot senkitől. Meglepőnek tűnt, mert ő általában nagyvonalú volt még a szeretőivel is.

– Köszönöm. – rebegte Julietta. Declan nem tudott tovább ellenállni. Finoman megfogta a lány állát, enyhén felemelte és gyengéden megcsókolta.

– Szívesen. – suttogta Julietta ajkainak eltűntetve a felépített közöny falát, ami eddig közéjük állt, majd búcsúzóul mégegyszer megcsókolta. Tartott tőle, hogy a következőnél már nem fogja tudni itthagyni és a nap további terveinek végképp lőttek.

– A kertbe várlak titeket! – felelte és Julietta kezébe adva a fülbevalókat, elindult utána nézni hogyan haladnak az előkészületek. 


 

Julietta kótyagos fejjel készítette elő Cathy és kézenfogva levitte az emeletről. Kilépve a házból, nem győzte kapkodni a fejét jobbra és balra. Tegnap estétől mára virradóra felállították a kerti parti hatalmas sátrát és kidekorálták az egész kertet. Amikor sötétedik apró lámpák milliói, mint az égen a csillagok fognak világítani, mindenhova illatos virágokat tettek.

Mesébe illően szép lett.

Zavartan fogadta az érkező vendégeket Declan oldalán, a kezét idegesen szorongató Cathy pedig bűbájos volt rózsaszínben.

A férfi mindenkinek bemutatta és rengetegen gratuláltak nekik és sok boldogságot kívántak. 

Az íróasztalos kalandról már megismert Amber kihívó vörösben tündökölt, és amikor a férfi nem látta merészen méregette, a lányt pedig lesújtóan. Tim rendkívül elegánsan felöltözve büszkén feszített a lány mellett. Julietta nagyon sajnálta szegény pasit.

Hugo Landrickkel a fontos, idősebb befektetővel és a feleségével is megismerkedett. Az öregurat rögtön szimpatikusnak találta, főleg mert még Cathyvel is viccelődni kezdett.

– Nem is gondoltam fiam, hogy ennyire jó ízlése van a nők terén. – közölte búcsúzóul Declannek.

– Csak a legszebbet és a legjobbat, ennyire már ismerhetne. – felelt a férfi és átkarolva a lány derekát kicsit még közelebb húzta magához. Erre az öreg jóízűen felkacagott.

– Remélem egy ilyen vénemberrel is hajlandó táncolni Mrs. Blake.

– Julietta. – javította ki a lány mosolyogva – örömmel, amint elkezd játszani a zenekar.

Amikor az idő házaspár hallótávolságon túlra ért a férfi megjegyezte halkan.

– Köszönöm.

– Nincs mit. – válaszolt a lány – azért vagyok itt, hogy jobb színben tűnj fel. Segítek, ahol tudok.

– Julietta. – szólt rá Declan figyelmeztetően, és nem vették észre, hogy a késve érkező pár hozzájuk lép.

– A szerelmesek máris civakodnak? – jegyezte meg kacagva Jessica.

Julietta örömmel üdvözölte a fotóslányt.

– Vegasban nem volt lehetőségetek találkozni, had mutassam be a férjemet, Jack Mitchellt.

– Örvendek a szerencsének, hogy találkozhatom a nővel, aki elég őrült ahhoz, hogy nyakába vette azt a terhet, amit ez a fickó jelent. – dörmögte a legijesztőbb férfi, akit a lány valaha látott. Jessica szinte földöntúli szépsége mellett Jack egyenesen rémisztő volt. Legalább olyan magas, mint Declan, csak még ha lehetséges nála is robosztusabb. A vonásai határozottak, az arcéle vadul férfias, az orra, mint egy bokszolónak: gyanúsan többször eltörött már. Csak a szemei árulkodtak az éles elméjéről és talán a legszebbek voltak az egész pasin.

– Szia Jessica drágám! – duruzsolta közel hajolva Declan egy puszi kíséretében – Említettem már, hogy milyen vadítóan gyönyörű vagy ma?

Az említett lány felkacagott, majd a karját Jackére téve igyekezett megakadályozni az esetleges harcot.

– Declan kérlek… – próbálta Julietta is elejét venni a konfliktusnak.

– Ne aggódj, ez csak amolyan játék-féle. – karolta át a férfi a derekát. Majd a lány fülébe suttogva folytatta – de a többi nem ilyesfajta játék lesz, hanem komolyabb.

– Milyen többi?

– Az este során a többi nő. – felelte, amint Jessicáék elköszöntek. – Mivel te már leírtad a házasságunkat.

– Ezek szerint neked még annyit sem számít…

– Édesem, én legalább veled ellentétben, hajlandó lettem volna egy esélyt adni neki és megpróbálni.

Erre Julietta nem tudott, mint mondani, mert félt kiadni magát, de közben kezdett kétségbe esni a lehetőségtől, amit a férfi megtehet.

Az este csodálatos nyitótáncán Declan szorosan átkarolta Juliettát és mélyen a szemébe nézve vezetni kezdte a lágyan csengő ütemre.

– Utolsó esélyed édesem. – suttogta a lány fülébe, mikor a végén csókot lehelt a kezére búcsúzóul.

Da Julietta torka összeszorult és egyszerűen nem jött felelet.

– Rendben. – válaszolt helyette a férfi, amitől a lány szíve összeszorult, és félőn lehajtotta a fejét. Hagyta, hogy Declan az asztalukhoz kísérje, majd pedig végignézhette elsősorból, ahogy férje egyik csinos nőt fűzi a másik után. A gyomrát szorongató fájdalomról gyorsan megállapította, hogy piszok féltékenység, ami még sokkal rosszabb volt, mint az eddig érzett félelem. De a féltékenység helyére lassan, lépésről-lépésre a harag érkezett.

A vacsora után, amikor Julietta elvitte Cathyt aludni és visszaért a rendezvényre, azt vette észre, hogy Declan Amberrel indulnak el a ház felé.

– Ne nézz olyan morcosan Julietta – lépett melléje Tim mosolyogva, majdhogynem túlságosan is könnyedén, csak a rendezvény anyagi oldalát rendezik. Valamiért az ételszállítóknak sürgős ma fizetni.

– Nem is néztem… – kezdett bele a lány, de meggondolta magát és elharapta a mondat végét.

Tim jókedvűen felkacagott.

– Összevesztetek ugye? – kíváncsiskodott.

– Lehet. – tért ki az egyenes válasz elől Julietta, majd egy újabb pohár pezsgőt fogott és egyre gyűlő indulattal várta, hogy visszaérjenek.

 

Declan meglehetősen zsémbesen kísérte Ambert az irodájába, majd hellyel kínálta. Szigorúan az asztal mögötti székre ült le, távolságot tartva a lánytól.

– Mit akarsz Amber? Merthogy nem csekket, abban biztos vagyok.

– Ó, én rengeteg mindent akarok. – duruzsolta csábosan a lány a lábait keresztbetéve, és addig igazgatva, míg a hasítéknál a combjai is jól látszottak.

– Említettem már párszor, hogy EZ nem érdekel. – bökött a férfi mérgesen a lány felé. – Nős vagyok, te pedig egy jó barátom csaja. Vannak dolgok, amik nekem is szentek.

– Ó ne papolj itt nekem, pontosan tudom, hogy a házasságod mekkora humbug! – fakadt ki a lány rengeteg indulattal. – Csak azt nem értem, ha álfeleséget akartál, miért ezt a dagadt libát választottad? Örömmel lettem volna az arád!

– Miket hordasz itt össze? – kérdezte Declan értetlenül.

Amber az aprócska táskájából egy többoldalas kicsire hajtogatott papírt szedett elő, és diadalmasan átnyújtotta.

– A házassági szerződésed.

– Nem értem miről beszélsz…

– De igen, pontosan tudod. Ha ezzel elmegyek valamelyik helyi laphoz, garantálom, hogy a holnapi adásban megszellőztetik. Akkor pedig oda a nagy üzlet!

– Te most fenyegetsz? – kérdezte a férfi egyre dühösebben. Ritkán jött ki ennyire a sodrából, de ezt a libát, aki fájdalmat akart okozni Juliettának, meg tudta volna folytatni. Mert ő simán elboldogul egy botránnyal a többi mellett, de a lány nyílt célpont lenne.

– Dehogy fenyegetlek, üzletet ajánlok.

– Zsarolsz.

– Kicsit. – ismerte el a lány.

– Fejtsd ezt ki bővebben?

– Nos, úgyis tudod, hogy mit akarok? Pénzt és hatalmat és téged.

Erre a válaszra Declan felkacagott.

– Most még nevetsz, de mi lesz, ha az újságokba kerül a szerződés? Szavahihetőségedet kockáztatod. – Megnevezve a pokoli nagy összeget, hátradőlt kényelmesen, a győzelme teljes tudatában a lány. És már előre eltervezte, hogy mi mindent fog kezdeni azzal a rengeteg pénzzel, mert nem számolhatja fel olcsón a hallgatását.

– Ó, Amber, nem a megfelelő emberrel kezdtél. – közölte Declan fagyosan.

– Elkaptalak Blake, nincs esélyed.

– Az a fő bajod, hogy ostoba felszínes liba vagy.

– Ócsárolj csak szivi, de akkor is megvagy.

– Kötve hiszem. – és a férfi elővette a telefonját, és visszajátszotta a beszélgetésük egy rögzített részletét a telefonjával.

Ambernek leesett az álla. Elfehéredett és egy kicsit még fel is sikoltott az ijedségtől.

– Tudod szivi, készültem. – mondta immáron újra mosolyogva Declan – Ha esetleg azzal jössz Timnek, hogy rád másztam, tudjam igazolni. De ez még sokkal jobb. Tudod, hogy amit csináltál az zsarolás? Amennyiben nem húzol el innen olyan gyorsan, ahogy csak a lábad bírja, fogom magam, elmegyek a rendőrségre és feljelentelek. Ha az a remek ötleted támad, hogy ennek ellenére valami hamis házassági szerződést nyilvánosságra hozol, az esetben szintén feljelentelek, és még tönkre is teszlek. Meg van hozzá a befolyásom, és ezt te is tudod, hiszen emiatt gerjedtél rám ennyire.

– Nem tennéd… – próbálkozott a lány, aki még nem hitte el teljesen, hogy veszített.

– Dehogyisnem. Erről ne legyenek kétségeid. – gyorsan ráfirkantotta a csekkre a partiszervezésért járó összeget, majd átnyújtotta, felállt a székből, dühösen és félelmetesen majd az ajtó felé mutatott. – Most pedig húzz innen, vagy magam doblak ki!

    

 Julietta nem bírta tovább.

– Mégis meddig tart kitölteni egy csekket? – kérdezte csak magától, majd annyira mérges lett, hogy elindult a ház felé. Forrt benne az indulat, talán még sohasem volt ennyire dühös.

Majd ő megmutatja annak az olcsó ribancnak, hogy nincs joga mások férjével szórakozni. Saját magát is meglepve ezzel, de egyszerűen amit Declan ma este csinált és mondott, túlment minden határon. – Még hogy ő, Julietta nem küzd? – Majd megmutatja! Ha azon kapja őket, hogy mind kettő meztelen és hancúroznak, a kedves férje megkapja a magáét!



 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése