2015. január 23., péntek

Pillanatkép 2.: Találkozás Maggievel

A múlt ára

- Kenan szemszögéből első találkozása Maggievel –


Ha nem ismerném Michaelt ezer éve, és nem lenne szinte az egyetlen barátom, kihajítottam volna arról a kellemes 13000m-es repülési magasságból, ahol fél órával ezelőtt a gépünk járt. Sőt, ha fogyasztanék alkoholt, és sikerült volna a gépen található teljes mennyiséget meginnom, talán akkor nagyobb eséllyel élem túl a monológját. Az a baja vele, hogy túl rendes fickó, az ilyenek eleve szívnak, milyen szerencse, hogy engem ilyesmivel véletlenül se vádolhatnak meg.
Az egész szóáradatából annyit vettem le, hogy találkozni fogok a „híres” Carolina Fosterrel és bajkeverő húgával.

A tömeggel sodródunk a zsúfolt reptéren, átlépve a kapun Michael egy alacsony, de csinos vöröshöz lép és megöleli. Nem figyelek arra, amit beszélnek, a tekintetemmel a tömeget fürkészem bármilyen gyanús után kutatva, már csak megszokásból is.
Remek, korán keltem, add hozzá még az időeltolódás is, a sok embert és más sem hiányzik még mint…
Ekkor megüti a fülem a mellettük álló barna lány kellemesen dallamos hangja, amivel magára vonja a teljes figyelmemet.
Ó a pokolba! A haragtól szikrákat szóró szemei egyszerűen lenyűgözőek, egyetlen pillanatra még engem is rabul ejtenek. Az egész lényét áthatja valami különleges melegség, naivság és báj. Mintha nagy színes táblán villódzna felette a „Túl jó neked öregem!” felirat. Ennek ellenére eddig sosem tapasztalt vágy fog el, hogy megérinthessem. Valamit tennem kell, hogy erre az őrültségre még csak esély se legyen...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése