A múlt ára
- pillanatkép Maggie szemszögéből -
Igyekszem úgy figyelni, hogy ne vegye észre. Hosszan tanulmányozom a profilját, szigorú száját, ami körül még csak a nyomát sem fedezni fel a nevetőráncoknak.
Van valami végtelenül megfoghatatlan a megtört, megtépázott lelkű emberekben. Mikor meglátod őket, rögtön felismered. Az egész lényüket áthatja valami megmagyarázhatatlan. A szememben igazi hősök mindannyian, azért mert sok mindent elszenvedtek, és még itt vannak, küzdenek tovább. Megmozdítanak benned valamit mélyen a lelkedben: a szándékot, hogy megóvd, megvédd és segítsd, hogy újra egésznek láthasd.
Mi nők néha betegesen vonzónak találjuk a „rosszfiúkat”, de nem csak azért, mert titkon mi is felszabadult, korlátoktól mentes „rosszlányok” akarunk lenni, hanem mert él bennünk a remény, hogy PONT ENNEK a rosszfiúnak RÁNK van szüksége, ahhoz, hogy megmeneküljön, ami eltört összerakhassuk, ami menthetetlen megmenthessük…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése