A múlt ára
- pillanatkép Michael szemszöge-
Hatalmas kerti parti zaja éppen csak beszivárog a tudatomba. Igyekszem kívülre húzódni a hangos tömegtől, és egy öreg fa árnyékából figyelem a csődületet.
Az unokatestvérem szokás szerint kitett magáért, ekkora tömeg csak a filmekben van.
Mindenki - talán engem kivéve - remekül szórakozik.
Ekkor megakad a szemem egy alacsony csinos lányon. Gyönyörű vörös haja szikrázóan csillog a napfényben, és ahogy lehajol, függönyként simul az arca elé. Egyszerű, halványzöld nyári ruhát visel, ami a térdéig elfedi karcsú lábait, korábban megszabadult a cipőtől, mint ahogy a bátrabb vendégek, és mezítláb álldogál az asztal mellett a puha pázsiton. Innen is hallom, ahogy tisztán és felszabadultan kacag. A nevetése simogatja az összetört lelkemet. Mert ma is… nem, erre gondolni sem akarok, inkább újra elmerülök a lány csodálásában.
- Nézz fel csak egy pillanatra – szuggerálom magamban.
Mintha meghallotta volna, lassan felemeli a fejét, és a tekintetünk találkozik. A szemei is gyönyörűek, olyan ragyogó zöldek, mint a csillogó smaragdok, bennük táncoló huncut fénnyel. Ahogy észrevesz, kiszélesedik a mosolya. Nem kacér vigyor, amit általában Carlos partijaira járó nőktől kapok, hanem őszinte és kíváncsi.
Sajnos, mint általában mindig belép a képbe az unokatestvérem, és hiába reménykedek, pont ezt az elbűvölő vörös hajú lányt karolja át, és vonja magához. Legnagyobb bánatomra a lány nem tiltakozik, bármennyire remélem is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése