A múlt ára
- pillanatkép a gázoló szemszögéből -
A szakadó eső vadul kopog a szélvédőn. A leheletem már elhomályosította az ablakokat, hunyorogva nézem az úttestet, de alig látok valamit.
A szívem veszettül kalapál a torkomban, mikor a látómezőmben egyszer csak feltűnik Ő…
„Megtegyem? Megtehetem?”
Habozok, majd erősen a gázra lépek… a becsapódás alatt, miközben az üveg pókhálósra törik és a törékeny test átrepül a motorháztetőn, az utolsó gondolatom az, hogy:
„Bocsáss meg Carolina!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése